Egy új divatos kifejezés visszhangzik szerte az európaiak által lakott világban: woke.
Mint az ilyen trendi szavakkal lenni szokott, sokkal többen használják, mint ahányan értik, hogy mit jelent. Késhegyig menő vitákat folytatnak róla, hatalmas indulatokat kavar, és rengeteg különféle mozgalmat és nézetet skatulyáznak be alá. Amelyeknek, tegyük hozzá, gyakran semmi közük egymáshoz. Koherenciát és következetességet hiába is keresnénk.
Ha a szó eredeti jelentését nézzük, nincs benne semmi rossz. Annyit jelent: felébredett. Vajon miért vált ki ekkora indulatot egy alapvetően pozitív jelentésű szó? Azért, mert a sajátos európai-amerikai politikai kontextusban azokra alkalmazzák, akik különféle társadalmi igazságosságért folyó küzdelmekben vesznek részt. Különösen a nemiséggel, szexualitással és a származással kapcsolatos ügyekben.
De önmagában nem az teszi a woke-ot, hogy milyen ügyeket támogat, vagy milyen nézeteket képvisel. Ennél többről van szó. Pejoratív jelzőként használják és bizonyos negatív tulajdonságokkal ruházzák fel: a szemellenzős, a fanatikus, a türelmetlen szinonimája. És van némi generációs éle is a dolognak: főleg idősebbek alkalmazzák lekezelően progresszív gondolkodású fiatalokra, milleniálokra és a Z-generáció tagjaira.
Szóval ha valaki azt mondja, „woke”, akkor a legtöbb embernek egy huszonéves nem genderkonform módon öltöző fiatal képe ugrik be, aki az utcán szivárványos zászló alatt vonul black lives matter pólóban, TV-sorozatok cancelolásáért petíciózik, és mindenkit türelmetlenül kioszt, aki nem használja rá a megfelelő névmást (they/them). Ez a fantomellenség van most ördögként a falra festve oly sok országban – és a woke-ellenesség egy olyan ideológiai hívószóvá vált, amivel szavazatok millióit lehet mobilizálni.
Nem állítom azt, hogy azok a jelenségek, amelyeket gyakran a woke kategóriájába sorolnak, mind kitalációk lennének. Azt sem, hogy ne lennének olyan jelenségek a nyugati egyetemeken, kultúrában, „haladó” politikában, amelyek engem ne zavarnának. Bizony a türelmetlenség, a frusztráció, a fanatikus csőlátás éppúgy jellemző a magukat borzasztóan progresszívnek tartó emberekre, mint azokra, akiket olyan megvetően tudnak retrográdnak bélyegezni. Szóval van helye a kritikának.
Amit viszont nagyon nem szeretek, amikor a woke szót egyfajta ideológiai bunkóként lengetik, amivel mindent agyon lehet csapni, ami egy kicsit is kitekintést nyújtana a magyar ugar fojtogató dudváinak árnyékából. Amikor egyesek a woke-ellenesség örve alatt próbálják legitimálni az egyáltalán nem szalonképes zsigeri indulataikat nőkkel és mindenféle kisebbségekkel szemben. Amikor egy kényelmes gyűjtőszóként használják a woke kifejezést, amibe mindent bele lehet suvasztani, ami csak nem tetszik, de amivel szemben túl lusták valódi érveket felhozni.
Na ez egyáltalán nem visz előre.
(note to myself)
