• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

Minden negyedik magyar kipróbált már valamilyen tiltott szert

december 2, 2019 | Szerző: Péter Sárosi

Tweet

Ez a cikk eredetileg a 444-es blogunkon jelent meg.

Legalábbis a kutatók legújabb becslése szerint. És fogadni mernék, hogy 2018 slágerdrogjának még a nevét sem hallottad. Az addiktológiai konferenciáról szóló alábbi beszámolóból kiderül ez is, és még sok más.

A Magyar Addiktológiai Társaság kongresszusain kétévente összegyűlik a drogterületen dolgozó szakemberek színe-virága, hogy megvitassák a drogjelenség legújabb trendjeit. A rendezvényre idén is a szokásos helyen, a siófoki Panoráma Hotelben került sor. Immár a hivatalos program részévé vált a reggeli “legális tudatmódosító” futás Barna Erával, az Almadovár Futóegylet alapítójával. Bizton állíthatom, valóban mámorító élmény futni a hajnali Balaton ködös partján. Szintén hagyományteremtőnek bizonyult a Rádió MAT, a konferencia saját online rádióadása, ahol Era mellett Dávid Fecó és Szabó Viktória beszélgettek a konferencia előadóival – itt számos érdekes riportot meg lehet hallgatni.

Immár másodszor került sor a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) által odaítélt díjak átadására. A segítő szakemberek munkáját elismerő Veres Ilona Díjat ezúttal Dr. Rigó Péter pszichiáter (Nyírő Gyula kórház drogambulancia) és Lencse Menyhért (Kék Pont) kapta, mindketten önfeláldozó munkát végeztek a drogfüggőséggel küzdő emberek érdekében. A tudományos munkásságot jutalmazó Bayer István Díjat pedig Csák Róbert szociológus kapta, akinek a nevéhez számos jelentős kutatás fűződött az elmúlt években. Ezúton is szívből gratulálok nekik!

Nagyon nehéz teljes képet nyújtani arról, hogy miről volt a szó a konferencián, hiszen a résztvevők számos párhuzamos szekció közül választhattak, és ha csak nem voltak képesek klónozni magukat, egyszerre csak egy témáról tanulhattak valamit. Ami a magyar nép drogfogyasztási szokásait illeti, mind a három, négyévente végzett nagy lakossági drogvizsgálat eredményeit bemutatták a kutatók. Ezek közül az egyiket Paksi Borbála (ELTE PPK) és kutatócsoportja készítette a felnőtt népesség körében, mintegy 1385 fős nettó reprezentatív mintán. Az elmúlt években nagy fejfájást okozott a kutatóknak egy rejtélyes jelenség: az epidemiológiai lakossági vizsgálatok ugyanis azt mutatták, hogy az illegális drogokat valaha kipróbáló honfitársaink száma 2007 óta stagnált és nem nőtt. Sőt, a hibahatáron belül ugyan, de inkább csökkenést mértek.

De hát mi ezzel a probléma, kérdezheti a laikus olvasó: hiszen ez szuper hír, egyre kevesebbet drogozik a magyar. Mielőtt azonban egyes politikusok elkezdenék ünnepelni, hogy közelebb kerültünk a drogmentes Magyarország álmához, ki kell józanítanunk őket. Olyan ugyanis előfordulhat, hogy kevesebben fogyasztanak drogot egy évben, mint az előzőben. Azonban a valóságban az nem lehetséges, hogy az ugyanahhoz az életkorcsoprthoz tartozó emberek körében a drogok kipróbálásának előfordulása csökken. Ahogy a kutató fogalmaz: “Tekintettel arra, hogy a vizsgált 18-64 éves népességbe az egyes vizsgálati évek között belépő fiatal felnőtt népesség drogérintettsége rendre meghaladja a kilépő (64 éves kor feletti) korosztályok drogérintettségét, ez az eredmény a valóságban nem lehetséges (55-64 évesek: életprevalencia 2,7%).”Ha egy vizsgálat ilyen csökkenést mutat, akkor a kutatók bizton következtethetnek arra, hogy az eredményeik megbízhatatlanok.

Ez történt most is. Paksiék arra következtettek, hogy a megkérdezett felnőttek jelentős része nem mondott igazat a kérdezőbiztosoknak a drogfogyasztásáról. (Vajon miért is tehettek ilyet Magyarországon? Mi okuk van titkolózni egy illegális és megbélyegzett cselekedet miatt? Ezt az olvasó fantáziájára bízom!) Olyan módszereket kerestek tehát, amelyekkel a fogyasztási adatokat korrigálni lehet. Paksi Borbála egy kohorszvizsgálati módszert dolgozott ki a tiltott szerhasználat előfordulásának korrekciójára. Az egyes tiltott szerek mérésére pedig az ún. véletlenítési (RRM) módszert alkalmazták, amit a szigorú drogpolitikájú országokra dolgoztak ki. A véletlenítési eljárással történő adatfelvétel során az érzékeny kérdést (pl. fogyasztott már heroint?) egy semleges alternatív kérdéssel (pl. hány órát alszik egy nap?) együtt teszik fel. Azt, hogy a kérdezett melyikre válaszol, egy csak a kérdezett által ismert kimenetelű véletlen kísérlet (pl. kockadobás, pénzfeldobás) dönti el. Ezzel az eljárással egyéni szinten nem lehet beazonosítani az érzékeny kérdésre adott válaszokat, azonban, a véletlen kísérlet kimeneteleinek, illetve a semleges kérdés populációs eloszlásának ismeretében a kutatók becslést tehetnek az érzékeny kérdésre kapott válaszok megoszlására. Ezzel a módszerrel, láss csodát, az egyes szereket valaha kipróbálók mért aránya két-háromszorosára nőtt.

Forrás: Paksi Borbála, Drogfogyasztás a magyarországi felnőtt népesség körében, 2019.

A tiltott drogokat kipróbálók aránya így a 2007-ben mért 9,3%-ról 23,2%-ra emelkedett. Miközben tehát 12 éve még csak minden tizedik, ma már majdnem minden negyedik magyar kipróbált valamilyen tiltott szert. Ha ezek a becslések jó úton járnak, különösen érdekes, hogy a legtöbben (22,8%) az utcán herbálként vagy biofűként ismert szintetikus kannabinoidot próbáltak ki, jóval többen, mint ahányan természetesen kannabisz növényt (15,9%), ami így csak a második legnépszerűbb tiltott szer. Nos, fontos megjegyezni, hogy ezek csak becslések – óvatosan kell őket kezelni! De azért érdekes elgondolkodni azon, hogy ezeket a növekvő trendeket abban az időszakban mérték a kutatók, amikor a drogtörvények és azok végrehajtása jelentősen szigorodott Magyarországon.

Ami a fiatalokat, az iskolások körében készített kutatások (HBSC, ESPAD) adatait illeti, azok szintén stagnáló trendekről tudósítottak. Az Elekes Zuzsa és Arnold Petra (Corvinus) által a 16 éves középiskolások körében végzett ESPAD vizgálat szerint 2007 és 11 között volt némi megugrás a kannabisz-fogyasztásban, de az elmúlt években nem volt különösebb mozgás semmilyen irányban. A felnőttkutatásokkal ellentétben itt a stagnálás lehetséges, hiszen ugyanazt a korcsoportot vizsgálja, amikor a fiatalok jellemzően drogokkal kapcsolatba kerülnek, és nem feltételezhetjük, hogy a belépők (pl. 14 évesek) érintettsége nagyobb, mint a kilépőké (pl. 18 éveseké). A legális cigaretta fogyasztásában viszont drasztikus csökkenés következett be. Ez fontos tanulság. Sokan ugyanis azzal érvelnek, hogy a kannabiszt a tinédzserek védelmében kell illegalitásban tartani. Pedig a dohányzás példájából úgy tűnik, a legális piac körülményei között a forgalmazás és a fogyasztás színtereinek szigorú szabályozásával valóban el lehet érni, hogy a fiatalok kevésbé férjenek hozzá az adott szerhez. (De ennek kifejtése már meghaladja ezen cikk kereteit.)

Forrás: ESPAD, 2019.

Visszatérve a szintetikus kannabinoidok piacához, érdekes volt ezzel kapcsolatban Horváth Gergely, a Nemzeti Drog Fókuszpont igazgatójának beszámolója is. Ő az éves drogjelentés előzetes adatait ismertette, többek között beszélt a rendőrségi lefoglalási adatokról. Ezek szerint a dizájnerek piaca valamikor az évtized közepén tetőződött, és ma már inkább stagnál – de a szintetikus kannabinoidok még mindig erőteljesen uralják a piacot. A vicces az, hogy a szernek, ami 2018-ban uralta a piacot, még a nevét sem ismeri senki: 5F-MDMB-PINACA. Ez egy potens szintetikus kannabinoid agonista – magyarul egy olyan molekula, ami ugyanahhoz a receptorhoz kapcsolódik az idegrendszerünkben, mint amihez a fű hatóanyaga, a THC.

5F-MDMB-PINACA szállításra készen: ebből lesz a “herbál” meg a “bió” – amiben semmi herbál meg bió…

Csakhogy ennek jóval nagyobb az ún. receptor affinitása – tehát intenzívebben hat az idegsejtjeink működésére, ergo jobban betépünk tőle. Részben ebből következnek a különféle negatív hatások, hogy gyorsabban és erősebb függőséget vált ki, hogy mértéktelenül használva paranoiához, egyes esetekben súlyos, akár hetekig elhúzódó pszichotikus epizódokhoz vezet. Márpedig olcsósága és könnyű beszerezhetősége miatt ez a szegények százezrei által favorizált szer ma Magyarországon. A dizájner drogok másik, a stimulánsok (pörgetőszerek) közé tartozó csoportját képviselő ún. katinonok piacát pedig az elmúlt évben egy szintén kevésbé ismert nevű versenyző uralta: az etil-hexedron (átvéve a stafétát a korábbi bajnoktól, a pentedrontól). A drogfogyasztói élményeket gyűjtő Erowid oldal szerint az etil-hexedron hatásait a leginkább a kokainhoz szokták hasonlítani, de attól eltérően jellemző rá egy Ecstasy-szerű empatogén fless is. Az elmúlt években a katinonok ára nőtt, miközben a szintetikus kannabinoidok ára enyhén még csökkent is – ez részben magyarázhatja, hogy miért szorult vissza az injektáló használat és miért egyre elterjedtebb a szegények körében a szintifű szívása.

Az Ecstasy tabletták hatóanyagának és árának növekedése Európában (EMCDDA)

És ha már a stimulánsoknál járunk, a klasszikus drogok, az Ecstasy, a speed és a kokain piaca az elmúlt években exponenciális növekedésnek indult megint. 2014 óta kétszeresére nőtt a rendőrség által lefoglalt amfetamin (speed) mennyisége, és minden mutató szerint begyűrűzött Magyarországra is az Európát elárasztó kokain-hullám – bár nálunk a szer magas ára (25 ezer forint/gramm) még mindig főleg a magasabb társadalmi státuszúak körére korlátozza a kokainisták körét. A kokainlefoglalásokban és a kokainfogyasztásban is jelentős növekedést mértek a kutatók, bár ez még jócskán elmarad a nyugat-európai szint mögött. Az Eki tabletták nagysága és MDMA-tartalma két-háromszorosára nőtt, ugyanakkor az ára is emelkedett (a bulizóknak érdemes odafigyelni és felezni-negyedelni azokat a tablettákat, amiket korábban egészben nyeltek be). A stimulánsok piaca szépen letükrözi a mai magyar társadalom szerkezetét: az elit drogja a drága kokain, a középosztály drogja főleg az Ecstasy, és a szegényeké a jóval olcsóbb etil-hexedron. (De persze ez csak az én feltevésem, hiszen a drogfogyasztók szociális mintázódásáról szóló vizsgálat eddig még sajnos nem készült.)

A konferencia számomra egyik legérdekesebb szekciója arról szólt, hogy mennyire károsan befolyásolja az ellátórendszer működését a büntetőjogi szigor és a fogyasztók megbélyegzése. Itt a Kék Pont munkatársai szemelvényeket közöltek a büntetőeljárás alternatívájaként alkalmazott 6 hónapos elterelés során végzett állapotfelmérésekből. Megdöbbentő, hogy mennyire nagy számban kényszerít a jelenlegi rendszer teljesen egészséges fiatalokat kezelésre, akik legfeljebb kocafüvesnek mondhatók. Évente 6-7 ezer fiatal megy át az elterelésen, számuk egyre nő. Az eltereltek körében végzett vizsgálat szerint az eltereltek többsége nem minősíthető problémás szerhasználónak, ergo semmi szüksége kezelésre. Eközben a dizájner drogokat fogyasztók egyre népesebb tábora (tavaly 3072 ember, a korábbi évben regisztrált 1637-el szemben!), akikre a szabálysértési törvény vonatkozik, teljesen ki vannak szorítva az elterelésből. Arról nem beszélve, hogy az ellátórendszer alulfinanszírozottsága, a szakemberhiány és az ártalomcsökkentő-utcai megkereső programok hiánya miatt egyre kevesebb ember jut be önként kezelésbe. Ennél jobban kevés dolog mutatja a rendszer abszurditását: kényszerkezeljük az egészségest, miközben a rászoruló, valóban függő emberek ezrei láthatatlanok az ellátórendszer számára.

A konferencián bemutattuk annak a kutatásnak az eredményeit, amit a budapesti és belgrádi injekciós drogfogyasztók körében folytattunk 2018-ban. Ez a kutatás azt vizsgálta meg, hogy a két városban milyen hatással járt a tűcsere programok bezárása a volt kliensek életére (Budapesten főleg politikai okból, Belgrádban pénzhiány miatt került sor a bezárásokra). A kutatási eredmények szerint a Kék Pont tűcsere volt kliensei nem csak jelentősen kevésbé fértek hozzá magához a tűcsere szolgáltatáshoz, de egyben egy sor más olyan dologhoz is, aminek alapvető szerepe volt abban, hogy lehetővé tegye a társadalmi reintegrációjukat. Ezek a programok voltak az egyedüli helyek ugyanis, ahol ezek az emberek bármi figyelmet, törődést kaptak, ahol átélhették a valahová tartozás érzését – és ahol emberként kezelték őket. Hiába papol a kormány a felépülésről, ilyen programok nélkül azt sem lehet elvárni, hogy az utcai drogfogyasztók bejussanak a terápiás közösségekbe.

Szécsi Judit, az ELTE kutatója Kőbányán végzett kutatása egyébként alátámasztja azt a feltevést, hogy a Józsefvárosból a rendőri szigorral kiszorított marginalizált drogfogyasztók nagy számban jelentek meg aztán a X. kerületben. Itt aztán, különösen a nyomor által sújtott lakórészek esetében, ugyanazok a problémák jelentkeztek, mint a Magdolna negyednél. Bár az injekciós fogyasztási forma minden mutató szerint visszaesett az elmúlt években (a fogyasztói beszámolók alapján egyszerűen költséghatékonyabb a fóliázás és a szintifű-szívás), ez nem jelenti azt, hogy nincsen szükség ártalomcsökkentésre. Az ártalomcsökkentés lényege ugyanis nem a tű, hanem az ember: az ő igényeihez, szükségleteihez igazított, az őt saját életterében megkereső pragmatikus szolgáltatások. Most, hogy a drogpiac változik, nagy szükség lenne a fejlesztésekre – de amikor a szervezetek a fennmaradásért küzdenek, innovációra sajnos nem nagyon marad se idő, se pénz, se energia.

Nagyon sok érdekes előadás és beszélgetés zajlott még le ezalatt a néhány nap alatt – többek között az alkoholproblémák kezelésének újszerű megközelítéséről, ami a szociális ivást promótálja, a női drogfogyasztók traumakezeléséről, a gyógyászati kannabiszról, a pszichedelikumokról, a viselkedési függőségekről, a dohányzással kapcsolatos ártalomcsökkentésről, a serdülő drogfüggők rehabilitációjáról. Ezeket még címszavakban sincs most lehetőségem ismertetni. Néhány dologról nagy biztonsággal meggyőződhettem az elmúlt napokban. Először is, kitűnő, nagy tudású szakemberek dolgoznak ezen a szakterületen, akik megfelelő politikai és pénzügyi támogatással, ha csodát nem is, de nagyon jelentős eredményeket tudnának elérni a drogproblémák kezelésében. Másodszor, fájón hiányzik Magyarországon maguknak a drogfogyasztó embereknek a bevonása, megjelenítése a hasonló szakmai rendezvényeken – nem csak mint a programok klienseinek, de akár a rekreációs színtér képviselőinek részéről is (ezen még dolgoznunk kell). Harmadszorra, sajnos a konferencián megjelenített tudás, humanista hozzáállás és szemlélet még mindig fényévekre van attól, amit a társadalom, és a politikai döntéshozók jelentős része erről a kérdéskörről és annak megoldásairól gondol és hisz. Amíg a kettőt nem sikerül közös nevezőre hozni, addig nem várható komoly előrelépés.

Sárosi Péter

Kategória: Blog

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Search

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter