A volt lengyel elnök már megbánta, hogy 2000-ben aláírta a drogszabályozás szigorításáról szóló törvénymodósítót és arra kéri magyar politikustársait, hogy ne kövessék el ugyanazt a hibát
| Lengyelország 2000-ben szigorította a drogjogi szabályozást, és 10 éven keresztül lelkesen hajtotta végre Európa egyik legszigorúbb drogtörvényét. Tavaly azonban enyhítettek a szabályozáson (lásd filmünket!), rájöttek ugyanis arra, hogy a fiatalok kriminalizálása nem fogja megoldani a drogproblémákat, a fogyasztókon keresztül pedig nem lehet elkapni a dílereket. A volt lengyel elnök, Aleksandr Kwasniewski, aki korábban a szigorítás híve volt, ma már belátta tévedését, csatlakozott a Globális Drogpolitikai Bizottsághoz és a New York Times-ban közölt publicisztikában szólítja fel politikustársait a szembenézésre. Lefordítottuk az írást, nehogy a magyar döntéshozók figyelmét elkerülje az üzenet. |
A 2000-es esztendőben Lengyelország elnökeként aláírtam Európa egyik legkonzervatívabb drogfogyasztást szabályozó törvényét. Ennek értelmében a kábítószerek bármilyen csekély mennyiségű tartása három év szabadságvesztéssel volt büntetendő. Abban reménykedtünk, hogy ez majd megszabadítja Lengyelországot, és különösen az ifjúságunkat azoktól a drogoktól, amelyek nem csak az emberek életét teszik tünkre, de a HIV fertőzés terjedését is felgyorsítják azon emberek körében, akik injektálják őket.
Azt feltételeztük, hogy amennyiben a büntető-igazságszolgáltatást felruházzuk azzal a jogkörrel, hogy akár még csekély mennyiségű kábítószer miatt is eljárás alá vonjanak és bebörtönözzenek embereket, akkor a rendőrség hatékonyabban tudja majd törvény elé állítani a terjesztőket. Arra is számítottunk, hogy a börtönbüntetés lehetősége elrettenti majd az embereket attól, hogy illegális drogokat fogyasszanak, így a kereslet csökkenni fog.
Mindkét feltételezésünk tévesnek bizonyult. Az illegális drogok birtoklásáért kiszabott börtönbüntetések nem vezettek a drogkereskedők bebörtönzéséhez, és nem volt elrettentő hatással a drogabúzus alakulására sem.
A törvény mindenesetre arra jó volt, hogy a csekély mennyiségű marihuánával rajtakapott fiatalokat egyre nagyobb számban csukta le a rendőrség. A törvény végrehajtása során előállítottak több mint fele 24 évnél fiatalabb volt. A drogfogyasztók kriminalizációja a birtoklással kapcsolatos büntetőeljárások számának drámai emelkedéséhez vezetett: 2000 és 2008 között 2815-ről 30548-ra.
A legtöbben nem drogdílerek voltak, viszont voltak köztük serdülők, akiknek a jogászként, közhivatalnokként vagy tanárként való karrier-kilátásai derékbe törtek.
A törvény nagyon drágának bizonyult az adófizetők számára. Egy lengyel agytröszt, a Közügyek Intézete kimutatta, hogy a jogszabály végrehajtása 20 millió euróba került évente, anélkül, hogy pozitív hatásai mérhetőek lettek volna.
A büntető-igazságszolgáltatás területén dolgozó szakemberek, köztük ügyészek és bírók jelentős része nyilvánosan elismerte, hogy korábbi várakozásaikkal ellentétben a törvény nem vált a drogkereskedelem elleni harc hatékony eszközévé.
Remélem, hogy más országok, különösen Kelet-Európa politikai és közösségi vezetői tanulnak majd a drogfogyasztás célt tévesztett kriminalizálásval kapcsolatos lengyel tapasztalatokból. Hasonló politikai hibát nem szabad elkövetni sehol a világon.
NÉZD MEG A TASZ FILMJÉT!
Ezért csatlakoztam a Globális Drogpolitikai Bizottsághoz, amelyet korábbi államfők hoztak létre – köztük César Gaviria, Kolumbia volt elnöke, Fernando Henrique Cardoso, Brazília volt elnöke, Ruth Reifuss, Svájc korábbi elnöke és Ernesto Zedillo, Mexiko korábbi elnöke – azért, hogy a sikertelen drogtörvények ellen kampányoljanak. Megtisztelve érzem magam, hogy én vagyok az első kelet-európai elnök, aki ehhez a csoporthoz csatlakozott. Szeretném arra kérni a térség más politikai vezetőit, hogy csatlakozzanak és támogassák a polgárok védelmét valóban szolgáló politika kialakítását.
A Globális Bizottság számos politikai javaslatot kínál, ezek a drogjogi szabályozás sarokkövei lehetnek a jövőben. Az egyik ilyen javaslat a drogfogyasztás és a személyes használat céljából való tartás dekriminalizálása.
Én magam egyike voltam a 2000-ben elfogadott drogtörvény felülvizsgálatát szorgalmazóknak. A jogszabály módosítása óta az ügyészek eltekinthetnek a drogokat személyes használat céljából tartók kriminalizálásától.
Ezután annak érdekében kampányoltam, hogy a drogfüggőséget egészségügyi és ne büntetőjogi problémaként kezeljék. Lengyelországnak javítania kell az opiátfüggők ellátásának rendszerén. Jelenleg pusztán a rászoruló páciensek 8 százaléka fér hozzá a heroint metadonnal helyettesítő gyógyszeres kezeléshez.
A Világegyészségügyi Szervezet (WHO) javaslatai ellenére, javarészt hibás megfontolásokból az opiát helyettesítő kezelés illegális Oroszországban és túl szigorúan szabályozzák Ukrajnában. Mind Lengyelországban, mind Oroszországban és Ukrajnában túl kevés tűcsere program működik és nem érik el mindazokat, akiknek szükségük lenne rá. Holott az ilyen programok a leghatékonyabb és a legkevésbé költséges formái a fertőzések megelőzésének a droginjektálók körében.
A kelet-európai vezetőknek meg kell akadályozniuk a csekély mennyiségű kábítószert személyes használat céljából tartó emberek bebörtönzését és közegészségügyi kérdésként kell kezelniük a drogfüggőség jelenségét. Különösen fontos, hogy hatékony lépéseket tegyenek a fecskendők megosztása által gerjesztett HIV járvány megállításáért. A HIV terjedése az oroszországi és az ukrajnai drogfogyasztók körében a határaikon kívül is aggodalmat kelt, ezért az én felelősségem is, hogy felszólaljak a politikai változás érdekében.
Alapos bizonyítékok állnak a politikai döntéshozók rendelkezésére ahhoz, hogy működőképes drogpolitikát alakítsanak ki, ami segíti a társadalmat a jobb működésben, a döntéseket mindig tudományos kutatásokra kell alapozni. Politikusként való szerepünk az, hogy megvédjük a közösséget és javítsuk az államgépezet működését. Ehhez arra is szükség van, hogy elismerjük, ha hibákat követtünk el. Szerencsére most már tudjuk, hogyan javítsuk ki őket.
Aleksander Kwasniewski, 1995 és 2005 között lengyel elnök
Saying No to Costly Drug Laws, New York Times, May 10, 2012.
Ford. Sárosi Péter
