Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Alig pár nappal a kábszerellenes háború bejelentése után a kormány stílszerűen megindította a háborút a kocsmák megtöltéséért – avagy nevezzük Nemzeti Kocsmatöltelék Programnak? A „kocsmaprogram” keretében egymilliárdot osztanak szét a falusi szeszárusítók között, hiszen, idézem, „a kiskocsma mindig a falu lelke”. Pfff…
Mint vidéken felnőtt gyerek, a nyarakat mindig a nagyszüleim falujában töltöttem, ahol mindkét nagyapám a csak hatcsöcsűként emlegetett helyi falulelkészeti intézmény lelkes és rendszeres látogatója volt. A mértéktelen alkoholfogyasztás jelentősen hozzájárult a korai elhalálozásukhoz. Évente több ezer ember hal meg hozzájuk hasonlóan az alkoholfogyasztás következtében – ebből a szempontból még minidg a világ élvonalába tartozunk. Én még szerencsés voltam, a szüleim nem ittak: de Magyaroszágon 400 ezerre becslik azoknak a gyerekeknek a számát, akik alkoholista szülőkkel élnek.
Mi erre az adekvát válasz a „családbarát” kormánytól? Nemzeti alkoholstratégia? Nemzeti alkohol-ellátó rendszer? Támogatás az érintett családoknak a felépüléshez? Pályázatok, képzések, megelőzés? Vagy esetleg az, hogy próbálunk olyan alternatív helyi kulturális intézményeket, közösségi programokat támogatni, amik szeszárusítás nélkül is a „falu lelke” lehetnének? Ó nem. A nemzeti pálinka stratégia után most „kocsmaprogram.” Ez kell a dolgozóknak!
Tudjátok ez a pálinka-liberalizációs politika, amit a kormány folytat, valahol ugyanannak az éremnek az egyik oldala, aminek a másik oldalán a „zéró-tolerancia” és szemellenzős szigor van az illegális szerek fogyasztóival szemben. Mind a kettő ugyanolyan egyoldalú és korlátolt. Egyik sem veszi figyelembe, hogy itt összetett társadalmi-közegészségügyi problémákról van szó, amelyek kezeléséhez átfogó megközelítésre, szakpolitikai intézményekre, korszerű megelőzésre, kezelésre és ártalomcsökkentésre lenne szükség. Az alkoholpolitika terén éppúgy fütyülünk a nemzetközi tudományos bizonyítékokra, ajánlásokra, mint ahogy fütyülünk a drogpolitika terén is. Majd mi jobban tudjuk – jól megmutatjuk ezeknek a brüsszeli szemüveges bürokratáknak!
Egyébként szeretném felkérni az ún. Drogkutató Intézetet, hogy szólaljon fel az újabb szeszliberalizációs kezdeményezés ellen, az ifjúság egészségének védelmében! Kíváncsi vagyok, hogy ezek után a kormánysajtóban vajon a változatosság kedvéért a szokásos „droglobbista” jelző helyett esetleg bevezetik-e még a „szeszliberalizáció-ellenes lobbista” jelzőt is, ha megemlítenek…
