Nicholas Saunders beszámolója azokról a vallásos emberekről, akik az Ecstasy segítségével közelebb kerültek céljukhoz.
Egy bencés szerzetes szavaival "az Ecstasy közvetlen kapcsolatot nyit köztem és Isten között." Ő csak a hozzá hasonlóan imádkozni vágyó emberek társaságában fogyasztott Ecstasy-t. "Az Ecstasy képes arra, hogy valakit az isteni egység helyes ösvényére tereljen … Csak azoknak szabadna használni ezt a szert, akik valóban Istent keresik."
Elmondta, hogy az ima az Istennel való kommunikáció, melyet a belső dialógus, vívódás és hitvesztés gátolhat az egyénben. Az Ecstasy használata eltávolíthatja ezeket a gátakat, s bár ő maga csak két vagy három alkalommal használt Ecstasy-t, az megkönnyítette az imádkozást és értékes meglátásokkal gazdagította például "az isteni passió nagyon mély megértésével" kapcsolatban.
A legtöbb vallási vezető keményen ellenzi a drogok használatát, mondván, hogy félrevezethetik és károsíthatják a lelket, lerombolva hosszú évek meditációinak és imáinak jótékony eredményeit. Ugyanakkor a bencés szerzetes mellett interjút készítettem egy rabbival és két különböző közösséghez tartózó Zen-buddhista szerzetessel is, akik úgy gondolják, hogy az Ecstasy értékes eszköz a misztikus élmény tanításában. Mind a négyen vallásos munkák szerzői, hárman tanítók és ketten apátok, de egyikük sem vállalta fel nyilvánosan, hogy Ecstasy-t fogyasztott.
A Rinzai Zen közösséghez tartozó szerzetes úgy érezte, hogy az Ecstasy egyedülálló segítséget nyújtott neki ahhoz, hogy a közösség vezetőjévé váljon. Hosszú évek tapasztalatainak alapján azt állította, hogy a szer a leghatékonyabb a hétnapos meditáció második napján volt, mivel egyébként azt a veszélyt hordozza magában, hogy a gyönyörteli érzéki benyomások zavarodottá teszik az elmét.
A Soto Zen közösséghez tartozó szerzetes azt állítja, hogy az Ecstasy-hoz hasonló drogok segítenek a meditácóban: "Ha csendben vagy az MDMA használata közben, segít neked megtalálni a helyes ülést és tapasztalati tudással ruház fel," mondta, hozzátéve ehhez, hogy legtöbb tanítványát drogok által kiváltott élmények vezették el hozzá, s biztos benne, hogy ugyanez a helyzet a nyugati meditációs iskolákban is.
De valóban jó út ez a tanulásra? "Olyan ez, mint egy gyógyszer, a tanítás gyönyörű eszköze. Volt egy olyan tanítványom például, aki sosem tudott zöld ágra vergődni a meditációval egészen addig, amíg az Ecstasy eltávolította azokat a gátakat, amelyeket saját maga emelt magában azzal a törekvésével, hogy megtanulja a meditációt. Ez az egy élmény segített neki abban, hogy gyors haladást érjen el, s azóta felszentelt szerzetes lett belőle."
A meditáció elsajátítása nehéz lehet, magyarázta el, mivel a tanítvány csupán röpke pillantásokat vethet a célra, s könnyű elveszíteni a hitet és kételkedni abban, hogy a cél egyáltalán létezik-e, vagy hogy lehetséges-e elérni. "Olyan ez, mint amikor a hegymászó a csúcs felé törekszik," mondta. "Elveszik a ködben és nem látja a csúcsot, amelyet meg akar mászni. Minden olyan pillanatban, amikor a köd eltisztul, megtapasztalja a csúcs valódiságát és visszanyeri irányérzékét. Még akkor is, ha a köd ismét leszáll és még hosszú, kemény hegymászás áll előtte, ez a pillanat akkor is óriási segítség és lelkesítő erő a számára."
A rabbi pozitíven látta a fiatalok droghasználatát. "A tradicionális vallások elvesztették azt a képességüket, hogy misztikus élményeket adjanak a híveiknek. Ehelyett a fiatal emberek inkább az LSD vagy az Ecstasy révén jutnak hozzá ezekhez a tapasztalatokhoz."
A legtöbb vallási vezető szerinte saját tudatlansága miatt ellenzi a drogok használatát. "Ha egy pap valóban meg szeretné érteni a fiatalokat, akkor maguknak is próbát kellene tenniük ezekkel a drogokkal. Akkor megtanulhatnák, hogy egyes drogok ugyanolyan minőségű és potenciális értékű élményeket nyújtanak, mint más misztikus tapasztalatok."
Egyes emberek vallási szertartásokhoz használnak Ecstasyt. A Harvard Divinity School nyolc végzős diákja egy nem szektás jellegű szertartás tartott nemrégen az Ecstasy használatával, melyet "Harvard Agapénak" neveztek el.
"Elénekeltük a himnuszt és megszólalt a harang, s a szertartás megkezdődött… Valóban lenyűgöző kegyelem töltött el bennünket, olyan kegyelem, mely mindenféle megértésnél nagyobb. Elragadtattam; bensőséges kapcsolatba kerültem mindenkivel a szobában. Olyan volt, mintha abban a pillanatban minden gát eltűnt, minden szenvedés végeszakadt, minden fájdalom megszűnt, minden öröm ismert lett volna. Megbocsátottam magamnak az általam elkövetett bűnökért, és megbocsáttatott nekem ezekért a bűnökért. Meg lettem gyógyítva. Megerősödtem. Megváltattam…"
Amikor a szerzetesekkel készítettem az interjút, meglepődtem, mennyire különböző volt az általuk tapasztalt élmény attól, amit én átéltem, még akkor is, ha megpróbáltam a drog minden aspektusát felkutatni. Annyira az istenire összpontosítottak, hogy az már szinte kissé naívnak tűnt nekem, s a bencés szerzetes egyszerűen nem volt képes arra, hogy a partiba járó és Ecstasy-t használó emberek hangulatát felfogja. Csak szakrális-vallásos módon volt képes az élményt látni. Az interjúk során az Ecstasy-nak egy olyan minősége tárult fel, melyet ritkán ismernek el: képessé teszi az embereket a mélyebb és szívből jövő élmények átélésére, de az élmény típusa saját alapvető megfontolásaiktól függ. Az én számomra, aki érzéki gyönyöröket, derűt, a kapcsolatokhoz való fogékonyságot és saját mélyen ülő neurózisomra való rálátást éltem át a drog hatása alatt, és soha nem tapasztaltam misztikus megvilágosodást, ezeknek az embereknek a beszámolói arról tanúskodnak, hogy van bennük egy olyan egyedi áhítat, amely belőlem hiányzik.
