Öt ország, ötféle drogpolitikai megközelítés – közös problémák, eltérő eredmények a nagyvilágban.
Kolumbia: az ötéves terv kudarca
Bush elnök újraválasztása óta az amerikai kormány drogellenes háborújának buzgalma lankadatlan mind a határokon belül, mind a határokon kívül. A Fehér Ház kábítószerellenes irodájának (ONDCP) vezetői azt állítják, hogy az Andok régiójában folytatott, 1999-ben megkezdett nagyszabású koka permetező- és irtó-hadjárat (Plan Columbia) sikereket ért el, ezért újabb 700 millió dolláros támogatásért folyamodtak a Kongresszushoz. A kampány keretében az amerikai kormány amerikai multinacionális vállalatoknak fizet azért, hogy a kolumbiai hadsereget gerillaellenes háborúra képezzék és a koka-ültetvényeket légi úton permetezzék. Ez a terv – a drogkereskedelemben szerepet játszó baloldali gerillák meggyöngítése, a kormány erősítése és a koka-ültetvények vegyszeres irtása – első látásra valóban hatékony megoldásnak tűnhet. Nem számol ugyanakkor ez a megközelítés egyrészt azzal a ténnyel, hogy a korrupt kormányhivatalok és a hadsereg által bújtatottan támogatott jobboldali paramilitáris alakulatok ugyanúgy kiveszik a részüket a kokainkereskedelemből, a légi permetezés pedig nem kíméli sem a parasztok által termelt egyéb haszonnövényeket és az őshonos növényvilágot, sem pedig a permetezett területeken élő emberek és háziállatok egészségét. Emberi jogi szervezetek szerint több tízezren betegedtek meg a permetezés hatására, környezetvédő csoportok pedig az esőerdők pusztulásáról számolnak be.
Drogellenes harcosok Kolumbiában
Az ONDCP vezetője, John Walters „drogcár” azonban az emberi jogi és környezetvédelmi aggályokat félresöpörve kijelentette, hogy a Kolumbia Terv sikeres, mivel becsléseik szerint 2001 óta 29%-al sikerült csökkenteni a koka-ültetvények nagyságát az Andok-régióban. Walters és az őt mindenben támogató kolumbiai elnök, Alberto Uribe szerint a permetezést a lehetséges maximumra kell növelni, ehhez pedig újabb pénzügyi támogatásra van szükségük a Kongresszustól. Máshogy látja a problémát Sanho Tree, a szintén washingtoni székhelyű Politikai Tanulmányok Intézetének (IPS) szakértője, aki az elmúlt időszakban 8 kutatóutat tett Kolumbiába. „Ha elsőre nem érsz el sikert, akkor eszkaláld a helyzetet,” foglalja össze az USA drogpolitikájának tanulságait. „Ez egy teljes kudarc. Amerikai katonák csempésznek drogot és kezdenek ámokfutásba, mások fegyvereket adnak el a paramilitáris csoportoknak, és bár a permetezés intenzitását növelték, a koka-termelés is nőtt idén”. A kutató szerint a permetezési kampány előre be nem kalkulált mellékhatása az volt, hogy az árakat magasan tartotta, ezzel tulajdonképpen újabb területek bevonására késztette a farmerokat. „Sztálinnak is nagyobb sikere volt az ötéves tervvel,” jegyzi meg ironikusan. A Latin-Amerika Munkacsoport (LAWG) elnevezésű független kutatóintézet igazgatója, Lisa Haugaard szerint „1999 és 2004 között 9%-os csökkenés ment végbe a koka-termesztésben. 1999 és 2001 között növekedést tapasztaltunk, majd csökkenést, jelenleg pedig ismét elérte a termelés az 1999-es szintet. Ez nem igazán ad okot az éljenzésre”. Ami a kolumbiai polgárháború alakulását illeti, Ms. Haugaard sokkal inkább a békés tárgyalások konfliktuskezelő erejében hisz, mintsem a konfliktus katonai megoldásában. A tömegmészárlások az utóbbi években alábbhagytak, a 2002-es 680 politikai gyilkosság helyett 2004-ben már „csak” 259-et követtek el, az erőszak azonban még mindig mindennapos az országban. Az Európai Unió álláspontja is eltér az amerikai kormányétól, mivel Brüsszel nem a hadsereg kiképzésére, hanem a civil társadalom erősítésére fordítandó támogatásokat juttat Bogotának.
USA: célkeresztben a marihuána
Az USA határain belül közben folytatódik a drogháború, amely a Sentencing Project kutatóintézet nemrégen publikált jelentése szerint egyre inkább a marihuána-fogyasztók elleni háborúvá alakul át: 1992 és 2002 között a marihuánával kapcsolatos előállítások aránya 28%-ról 45%-ra növekedett, a kokainnal és heroinnal kapcsolatos esetek aránya ezzel szemben 50%-ról 30%-ra csökkent. Míg 1991-ben 1,1 millió embert vettek őrizetbe kábítószerrel való visszaélés miatt, addig 2002-ben már 1,5 milliót, a növekedés 80%-áért pedig a marihuánával kapcsolatos esetek felelősek. 2002-ben 27.000 ember ült rácsok mögött marihuána miatt, ebből 6.600-an csupán birtoklás és nem kereskedelem miatt, ezenkívül 11.000-en büntetlen előéletűek voltak. Bár a kormány évente 4 milliárd dollárt költ a marihuána-ellenes törvények végrehajtására, addig a marihuána elérhetőségében és fogyasztási rátájában nem következett be jelentős csökkenés. Ryan King, a kutatás vezetője szerint az adatoknak a drogpolitika átgondolására kell késztetnie a jogalkotókat. „A kérdés igazából az, hogy valóban erre akarjuk-e költeni az adófizetők pénzét,” fejtette ki.
„Hány feketét kell még börtönbe küldeni ahhoz, hogy a fehérek ne drogozzanak?”
Egyes politikusok azonban ezekből az adatokból nem a drogháború kudarcára, hanem további eszkalációjának szükségességére következtetnek. Kongresszusi képviselők egy csoportja törvényjavaslatot (HR 1528) nyújtott be, amely két év kötelezően alkalmazott börtönbüntetéssel sújtana minden olyan diákot, akinek tudomása van arról, hogy az oktatási intézmény területén valaki marihuánát árul, de ezt nem jelenti a rendőrségen 24 órán (!) belül. Minden olyan diákot 5 év kötelezően alkalmazott börtönbüntetéssel sújtana, aki egy buliban átad egy jointot egy olyan személynek, aki valaha élete során drogrehabilitációs programon vett részt. Kötelező jelleggel életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtanák mindazokat, akik harmadszorra is megsértik az elektronikus tánczenei rendezvényekről szóló törvényt (RAVE ACT). A törvényjavaslatok irreális szigora elképesztette a drogtörvények reformjáért harcoló szervezeteket, akik kampányt indítottak a képviselőknél azért, hogy a tervezett módosításokra nemmel szavazzanak.
Nagy vitákat vált ki a gyógyászati marihuánával kapcsolatos szabályozás is. Kaliforniában majdnem egy évtizede népszavazás hagyta jóvá azt a törvényjavaslatot (Proposition 215), amely legálissá tette a gyógyászati marihuána-használatot, a szövetségi hatóságok azonban nem ismerték el azt és továbbra is börtönnel fenyegik azokat az orvosokat, akik a gyógyíthatatlan betegségekben szenvedő pácienseik fájdalmainak, hányingerének csillapítására marihuánát írnak fel. Az Amerikaiak a Biztonságos Hozzáférésért (ASA) civil szervezet aktivistái szerint ugyanakkor egy olyan bolthálózatot kellene kiépíteni az országban, amelyen keresztül a hivatalos kártyával rendelkező betegek legálisan megvásárolhatják a gyógyszerüket. Az ASA pereket indít azok ellen a városi és megyei önkormányzatok ellen, amelyek tilalmat hirdettek a gyógyászati marihuánára, támogatja a helyi gyógyászati marihuána klubok kialakítását (ezekből jelenleg becslések szerint mintegy 160 működik csak Kaliforniában). Május elején Washingtonban számos híresség és aktivista ünnepelte azt a törvényjavaslatot, amelyet Barney Frank demokrata képviselő nyújtott be a Szenátushoz a szövetségi marihuána-törvények enyhítéséért. Egy másik, republikánus képviselők által benyújtott törvényjavaslat megtiltaná a szövetségi források használatát a gyógyászati marihuána-használók elleni akciókhoz. A marihuána rekreációs használói is egyre gyakrabban emelik fel szavukat. Az elmúlt hónapban két colorádói egyetem szavazta meg a házszabályok módosítását, miszerint a jövőben a marihuána és az alkohol fogyasztóit egyenlő elbírálásban kell részesíteni. A kampányt egy diákcsoport (SAFER) irányította, akik azt állítják, hogy a marihuána a rekreáció biztonságosabb alternatíváját jelenti.
Alaszka: alkotmányellenes drogtilalom
Az Egyesült Államokban némiképpen kuriózumnak számít Alaszka drogjogi szabályozása, amely megengedi a személyes használatra történő marihuána-használatot, amennyiben az nem nyilvánosan történik. Az alaszkai Legfelsőbb Bíróság 1975-ös határozata ugyanis kimondta, hogy a 21 éven felüli polgárok legálisan tarthatnak maguknál csekély mennyiségű kábítószert saját otthonukban, a hatóságoknak pedig nincs joguk házkutatásokkal zaklatni őket emiatt. Tavaly a testület ismét megerősítette ezt a határozatot. Az állam új republikánus kormányzója, Frank Murkowski ugyanakkor januárban bejelentette, hogy egyik fő feladatának tekinti a marihuána kriminalizációjának elérését, ezért egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely a drog fogyasztását a vérfertőzéshez hasonlóan öt évi börtönbüntetéssel fenyegette volna. A TASZ amerikai testvérszervezete, az Amerikai Szabadságjogi Unió (ACLU) és a Marijuana Policy Project (MPP) közös médiakampányt indított a törvénytervezet megbuktatásáért és szakértőket vonultatott fel az állami törvényhozás bizottságai előtt, akik a tervezett szigorítás negatív hatásairól beszéltek. A törvényjavaslat végül megbukott, az alaszkaiak ezért a közeljövőben zavartalanul hódolhatnak szenvedélyüknek otthonaikban.
Oroszország: reformok rövid pórázon
Oroszországban tavaly májusban a törvényhozás (Duma) módosította a drogokkal kapcsolatos büntetőjogszabályokat: míg korábban akár csekély mennyiségű illegális drog puszta birtoklásáért is hosszú évekig börtönbe zárhattak valakit, jelenleg a csekély mennyiség tartásáért már csupán szabálysértési eljárást indítanak. A politikai döntést a helyi civil szervezetek, köztük a Lev Levinson vezette New Drug Policy egyesület intenzív kampánya készítette elő, melynek során meggyőzték a kormányzatot arról, hogy a szigorú drogpolitika folytatása tovább növeli a börtönök túlzsúfoltságát és gerjeszti az amúgy is katasztrófális HIV/AIDS járványt az injekciós droghasználók körében. A reformnak köszönhetően 32.000 ember részesült enyhébb elbírálásban, 12.500 drogfogyasztót engedtek szabadon a börtönökből és az illegális drogokkal kapcsolatos előállítások száma mintegy 30.000-el csökkent. A változásoknak azonban nem mindenki örült, így például az oroszországi Szövetségi Kábítószerügyi Hivatal (a DEA orosz megfelelője, amely a világ legnagyobb, több tízezres létszámmal működő drogellenes ügynöksége) vezetői elítélték az enyhítést és lobbizni kezdtek a szigorításért, mivel szerintük a drogfogyasztók szigorú börtönbüntetése szükséges. Különösen azt sérelmezték, hogy az új szabályozás szerintük túl magasan állapítja meg a csekély mennyiség felső határát. A lobbi 2005. április 21-én egy olyan törvényjavaslat beterjesztésében csúcsosodott ki, amely ismét a régi mennyiségi határokat vezetné be, amelyek szerint akár a fecskendőben a szúrás után fellelt drogmaradványok esetén is börtönbüntetés szabható ki a fogyasztóra!
A Duma ülésterme
A HIV és tuberkolózis járvány „melegágyának” pedig éppen a börtönök számítanak, ahol hivatalos adatok szerint mintegy 36.000 HIV pozitív droghasználót tartottak fogva a reform előtt. A rácsokon kívül is rossz a helyzet: a hatékony ártalomcsökkentő programok állami finanszírozásának hiánya, a metadon illegalitása, a HIV pozitív emberek diszkriminációja, kezeléshez való korlátozott hozzáférése aggasztó. A kezelésből kizárt HIV pozitív drogfogyasztókat képviselő civil szervezet, a FRONT AIDS tagjai kétségbeesett és radikális akciókkal próbálják felhívni a közvélemény figyelmét a problémákra: aktivistáik közhivatalok bejáratához láncolják magukat, óriás koporsókkal demonstrálnak lassú halálra ítélésük ellen. A kormány szerint azonban nincs elég pénz a HIV pozitív emberek megfelelő antivirális (ARV) kezelésére, és a meglévő forrásokat nem akarják drogfogyasztókra költeni, akik szerintük „nem produktív” tagjai a társadalomnak. A FRONT AIDS aktivistái december elsején, az AIDS világnapja alkalmából egy hatalmas transzparenst erősítettek a város egyik hídjára, amelyen a következő, a kormányhoz szóló üzenet volt olvasható: „A mi halálunk a ti szégyenetek!”
Akcióban a FRONT AIDS
Hollandia: füstölgés határok nélkül
Hollandiában mind a civilek, mind a politikusok számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy immár globális jelentőségűnek számít, hogyan alakul a 70-es években kialakított coffee shop rendszer sorsa. A holland kannabisz-politika nem létezhet légüres térben, elszigetelve abban az Európai Unióban, ahol a határok egyre inkább jelentőségüket vesztik. A limburgi régióhoz tartozó, német és belga határ által közrefogott Maastricht városában különösen aktuálisak ezek a kérdések. Gerd Leers, a város polgármestere szerint 1,5 millió külföldi érkezik minden évben Maastrichtba, hogy a helyi coffee shopok valamelyikét meglátogassa. Ez a drogturizmus nem csak a német, belga és francia kormányoknak nincsen ínyére, de a helyi lakosságot is zavarják a közlekedési dugók és a turistákon élősködő kisstílű bűnözők, dealerek. A megoldás módjáról azonban a kormányon belül sincsen egyetértés. Piet Donners kereszténydemokrata igazságügyminiszter a coffee shopok működési feltételeinek szigorításától várja a drogturizmus visszaszorítását, és egy olyan kártyás rendszer bevezetését tervezi, amely megakadályozná a külföldieket abban, hogy kannabiszt vásároljanak. A coffee shop tulajdonosok érdekvédelmi szervezetét képviselő Marc Josemans szerint egy ilyen jellegű változás csak arra lenne jó, hogy az utcára szorítaná és a szervezet bűnözés kezébe hajtaná a marihuána-kereskedelmet és az abból befolyó tetemes hasznot.
Amsterdam
A kormány egy másik tagja, a Demokrácia 66 párthoz tartozó Alexander Pechtold (a demokratikus reform minisztere) nemrégen a határmenti kisvárosokba tett látogatása során kijelentette, hogy véleménye szerint a kannabiszt egész Európában legalizálni kellene. Donners igazságügyminiszter a nyilatkozatra reagálva kijelentette, hogy az csupán egy „kezdő miniszter tévedése” volt, az ellenzék ugyanakkor üdvözölte a bejelentést. Hasonlóképpen vélekednek maguknak az érintett városoknak a polgármesterei. A Trouw folyóirat nemrégi felmérése szerint a 30 legnagyobb holland város polgármestereinek 15%-a fenntartaná a jelenlegi, csak a kiskereskedelmi forgalmazást dekriminalizáló rendszert, 49% teljesen legalizálná (törvényekkel, adókkal és vámokkal szabályozná) a kannabisz termesztését és kereskedelmét, és csupán 33% szeretne a jelenleginél szigorúbb szabályozást.
Németország: az ártalomcsökkentés diadala
Mint korábban beszámoltunk róla, a német fővárosban nemrégen dekriminalizálták a kannabisz személyes használatra történő tartását. A marihuána azonban nem tartozik azok közé az illegális drogok közé Németországban, amelyek a legnagyobb aggodalmat váltják ki a közegészségügyi szakemberek körében. A heroin és crack-kokain fogyasztói között gyakoriak a különféle fertőző betegségek, a bűnözés, a szegénység és a túladagolás. A 90-es évek elejétől azonban a német hatóságok felismerték, hogy a drogosok kemény magja a hagyományos értelemben „kezelhetetlennek” számít: a drogmentességet nem akarja vagy nem tudja elérni, az ellenük folytatott rendőri akciókkal pedig csak azt érték el, hogy székhelyüket állandóan változtatták, esetleg a börtönben folytatták a droghasználatot, ahol ez még nagyobb kockázatokkal járt. Ennek eredményeként vezették be az ún. ártalomcsökkentő szolgáltatásokat: ellenőrzött belövő szobák, metadonterápia, tűcsereprogram. Ezek a módszerek hatékonyan visszaszorították a drogfogyasztók által elkövetett bűncselekmények számát, a fertőző betegségek terjedését és a túladagolásos haláleseteket is. Ez utóbbi hatásukat ékesen igazolják azok az adatok, amelyeket a szövetségi Egészségügyi Minisztérium idén publikált jelentése foglal magába: 1989 óta tavaly volt a legalacsonyabb a kábítószer miatti halálesetek száma az országban, az unió drogmonitorozó intézetének (EMCDDA) adatai szerint pedig a HIV fertőzések száma sem növekedik többé a droghasználók körében. Tavaly 1385 ember halt meg drog miatt Németországban, százzal kevesebben, mint az előző évben. Összehasonlításképpen az Egyesült Államokban minden évben 15000 ember hal meg kábítószer-túladagolásban. Mivel a német lakosság az USA lakosságának egynegyedét teszi ki, Amerikában az általános népesség arányaihoz viszonyítva négyszer többen halnak meg illegális drogok miatt. Németországban a becslések szerint a 120000-150000 ópiátfüggő személy fele (60000) metadonterápiában részesül. Összehasonlításképpen: Magyarország 10 ezer fő körülire becsült ópiátfüggő populációjának csupán 1-2%-a részesül fenntartó metadon kezelésben (kb. 200 ember).