• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Café
  • Híradó
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Nyomi, Bütyök és a cukorfüggőség

Szerző: Péter Sárosi | április 13, 2012

Tweet

Egy rajzfilm kapcsán megismerhetjük az emberiség egyik első számú drogját – a finomított cukrot 

Amikor az ember – aki magát nem tartja drogfogyasztónak – kimondja azt a szót, hogy drog, akkor fecskendőre, gyanús fehér porra, vagy legalábbis egy füstölgő spangilra asszociál, de a legritkább esetben gondol arra az anyagra, amit nap mint nap beleszór a kávéba vagy a teába, és amit dekaszámra tartalmaznak az általa fogyasztott üdítők és ételek. Igen, a finomított cukorról beszélek. Mert hogy a szó tudományos meghatározása szerint a cukor bizony drog, módosítja az ember tudatállapotát. A középkori Európa nem ismerte a finomított cukrot, amit Dél-Kelet Ázsiából hoztak be a kora újkorban a holland és portugál felfedezők, hogy aztán a karib-szigeteki ültetvényeken tonnaszámra termeljék és rakodják hajóra az Afrikából elhurcolt rabszolgákkal. Eredetileg egyáltalán nem arra használták, mint ma (édesítő- és pörgetőszernek), hanem gyógyszernek. A finomított cukrot betegeknek, kisgyermekeknek és időseknek adták, tehát mindenkinek, akinek szüksége volt egy kis plussz energiára ahhoz, hogy egészségessé váljon. Aztán a cukor szép lassan droggá vált: egyre többször adták ételekhez és italokhoz, hogy javítsák vele az ízt és még több fogyasztásra késztessék a vásárlót (beetetés, ismerős?).

Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket erre a kis mesére a Cartoon Network-ön, ami nagyon tanulságos a felnőtteknek is – a South Park anonim alkoholistákról szóló része óta nem láttam ilyen jót ebben a témában és műfajban. Különösen az tetszik benne, hogy feszegeti a megszokott narratív kereteket, tabukat a függőséggel kapcsolatban. Nem csak a fékevesztett, mértéktelen, önmagát megalázó függőt gúnyolja ki, de annak az ellenpólusát, a megtért „gyógyult szenvedélybeteg” alakját is, aki átesik a másik oldalra és Savanarolaként máglyára vetne minden szenvedélyt. Az igazi hős Nyomi, aki a maga módján mindig helyére teszi a dolgokat, a mértéktelenséget és az aszkézist is 🙂

A finomított cukor a világ valószínűleg legelterjedtebb drogterméke – negatív hatásainak pontos felmérése azért igen nehéz, mert nagyon nehéz lenne egy olyan kontroll-csoportot találni, amely egyáltalán nem fogyaszt cukrot. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) metaanalízise szerint ezért a cukorfogyasztás  egészségügyi kockázataival kapcsolatos tudományos eredmények nem egyértelműek. Azt mindenesetre tudjuk, hogy a finomított cukor mértéktelen fogyasztása szív- és érrendszeri megbetegedéshez, elhízáshoz, cukorbetegséghez és fogszuvasodáshoz vezethet és az Alzheimer-betegség megjelenése is összefügg a túlzott cukorfogyasztással. Ezért a WHO és FAO ajánlása szerint az egészséges étrendnek a cukor legfeljebb 10%-át teheti ki. Egyes tudósok szerint a túlzott cukorfogyasztás nagyon hasonló neurobiológiai folyamatokat indít be, mint amiket a heroinfüggők agyában is megfigyelhetünk, a függőség kialakulását ugyanúgy lehet dokumentálni állatkísérletekkel, mint a heroinfüggőségét.

Amikor Hamilton Wright, a heroin- és kokaintilalom bevezésében kulcsszerepet játszó amerikai kormányhivatalnok Theodor Rooseveltnek a finomított cukor forgalmazásának korlátozását is javasolta a 20. század elején, a cukros kávét kedvelő Roosevelt elhajtotta a túlbuzgó bürokratát azzal, hogy ez már azért mégiscsak túlzás. Pedig tudományos szempontból Wright-nak teljesen igaza volt: a finomított cukor drog. (Az más kérdés, hogy az általa kínált prohibicionista módszerek az egyéb drogoknál sem váltak be.) Mivel azonban a finomított cukor, a kávé és a dohány ebben az időszakban a művelt vagyonos fehér ember drogja volt, míg az ópiumot a kínai bevándorlókhoz, a kokaint a feketékhez kötötték, ez nagyban meghatározta az ezen drogokkal kapcsolatos teljesen eltérő politikai megközelítéseket. Nota bene: egy drog veszélyessége mindig társadalmi konstrukció, sokkal inkább tükrözi az adott kor társadalmának előítéleteit, konvencióit, mint a tudományos ismereteket! Másképpen megközelítve, egy adott drog veszélyessége sokkal inkább függ attól, amit a fogyasztó magával hoz, a saját genetikus, szociális és kulturális hátterétől, és magának a drognak a kémiai tulajdonságai önmagában nem determinálják azt, hogy valakiből problémás fogyasztó lesz-e. 

Sárosi Péter

Kategória: Hírek

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó cikkek

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter