Egy rajzfilm kapcsán megismerhetjük az emberiség egyik első számú drogját – a finomított cukrot
Amikor az ember – aki magát nem tartja drogfogyasztónak – kimondja azt a szót, hogy drog, akkor fecskendőre, gyanús fehér porra, vagy legalábbis egy füstölgő spangilra asszociál, de a legritkább esetben gondol arra az anyagra, amit nap mint nap beleszór a kávéba vagy a teába, és amit dekaszámra tartalmaznak az általa fogyasztott üdítők és ételek. Igen, a finomított cukorról beszélek. Mert hogy a szó tudományos meghatározása szerint a cukor bizony drog, módosítja az ember tudatállapotát. A középkori Európa nem ismerte a finomított cukrot, amit Dél-Kelet Ázsiából hoztak be a kora újkorban a holland és portugál felfedezők, hogy aztán a karib-szigeteki ültetvényeken tonnaszámra termeljék és rakodják hajóra az Afrikából elhurcolt rabszolgákkal. Eredetileg egyáltalán nem arra használták, mint ma (édesítő- és pörgetőszernek), hanem gyógyszernek. A finomított cukrot betegeknek, kisgyermekeknek és időseknek adták, tehát mindenkinek, akinek szüksége volt egy kis plussz energiára ahhoz, hogy egészségessé váljon. Aztán a cukor szép lassan droggá vált: egyre többször adták ételekhez és italokhoz, hogy javítsák vele az ízt és még több fogyasztásra késztessék a vásárlót (beetetés, ismerős?).
| Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket erre a kis mesére a Cartoon Network-ön, ami nagyon tanulságos a felnőtteknek is – a South Park anonim alkoholistákról szóló része óta nem láttam ilyen jót ebben a témában és műfajban. Különösen az tetszik benne, hogy feszegeti a megszokott narratív kereteket, tabukat a függőséggel kapcsolatban. Nem csak a fékevesztett, mértéktelen, önmagát megalázó függőt gúnyolja ki, de annak az ellenpólusát, a megtért „gyógyult szenvedélybeteg” alakját is, aki átesik a másik oldalra és Savanarolaként máglyára vetne minden szenvedélyt. Az igazi hős Nyomi, aki a maga módján mindig helyére teszi a dolgokat, a mértéktelenséget és az aszkézist is 🙂 |
A finomított cukor a világ valószínűleg legelterjedtebb drogterméke – negatív hatásainak pontos felmérése azért igen nehéz, mert nagyon nehéz lenne egy olyan kontroll-csoportot találni, amely egyáltalán nem fogyaszt cukrot. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) metaanalízise szerint ezért a cukorfogyasztás egészségügyi kockázataival kapcsolatos tudományos eredmények nem egyértelműek. Azt mindenesetre tudjuk, hogy a finomított cukor mértéktelen fogyasztása szív- és érrendszeri megbetegedéshez, elhízáshoz, cukorbetegséghez és fogszuvasodáshoz vezethet és az Alzheimer-betegség megjelenése is összefügg a túlzott cukorfogyasztással. Ezért a WHO és FAO ajánlása szerint az egészséges étrendnek a cukor legfeljebb 10%-át teheti ki. Egyes tudósok szerint a túlzott cukorfogyasztás nagyon hasonló neurobiológiai folyamatokat indít be, mint amiket a heroinfüggők agyában is megfigyelhetünk, a függőség kialakulását ugyanúgy lehet dokumentálni állatkísérletekkel, mint a heroinfüggőségét.
Amikor Hamilton Wright, a heroin- és kokaintilalom bevezésében kulcsszerepet játszó amerikai kormányhivatalnok Theodor Rooseveltnek a finomított cukor forgalmazásának korlátozását is javasolta a 20. század elején, a cukros kávét kedvelő Roosevelt elhajtotta a túlbuzgó bürokratát azzal, hogy ez már azért mégiscsak túlzás. Pedig tudományos szempontból Wright-nak teljesen igaza volt: a finomított cukor drog. (Az más kérdés, hogy az általa kínált prohibicionista módszerek az egyéb drogoknál sem váltak be.) Mivel azonban a finomított cukor, a kávé és a dohány ebben az időszakban a művelt vagyonos fehér ember drogja volt, míg az ópiumot a kínai bevándorlókhoz, a kokaint a feketékhez kötötték, ez nagyban meghatározta az ezen drogokkal kapcsolatos teljesen eltérő politikai megközelítéseket. Nota bene: egy drog veszélyessége mindig társadalmi konstrukció, sokkal inkább tükrözi az adott kor társadalmának előítéleteit, konvencióit, mint a tudományos ismereteket! Másképpen megközelítve, egy adott drog veszélyessége sokkal inkább függ attól, amit a fogyasztó magával hoz, a saját genetikus, szociális és kulturális hátterétől, és magának a drognak a kémiai tulajdonságai önmagában nem determinálják azt, hogy valakiből problémás fogyasztó lesz-e.
Sárosi Péter
