Ráadásul az utóbbit az USA polgáraival fizettetik meg
A prohibíció kritikusainak egyik visszatérő bírálata a börtönnépesség indokolatlan felduzzasztása nem-erőszakos elkövetőkkel, akiknek jó része áldozatnélküli bűncselekményt követett el, vagyis mindössze kábítószert fogyasztott. Ráadásul mindez több pénzbe kerül, mint a legnevesebb egyetemek egyikére járni.
Joseph Staten az USA Közigazgatási infografikusa egy szemléletes ábrán mutatja be, hogy míg egy év a Princeton Egyetemen 37000 dollárjába fáj a hallgatónak, addig a New Jersey állami börtönben egy fő tartása évi 44000 dollárt emészt fel. Azonban míg az első esetben a hallgató olyan tudásanyaggal és élményekkel gazdagodik, amelyek egész életében hasznára válhatnak és növelik az értékét a munkaerőpiacon, addig a börtönbezárt semmivel nem gyarapszik és az állampolgárok tartják el. Staten ezért rémisztőnek nevezte, hogy az USA kormány kiadásainak oroszlánrésze a bebörtönzésekre folyik el. A börtönökben pedig egyre nagyobb arányban fordulnak elő kábítószerekkel kapcsolatos bűntények elkövetői. Amikor a Nixon-kormányzat 1970-ben meghirdette a „drogellenes háborút”, még évente 100 millió dollárt fordítottak rá a költségvetésből, ma pedig már évente 15 milliárdot – az infláció belekalkulásával is 31-szer többet. A börtönök megteltek a drogtörvények megszegőivel, jelenleg itt a legnagyobb a börtönnépesség aránya az egész világon (az európai átlag kb. hétszerese) – ez 40 év alatt 450 milliárd dollárjába került az amerikai adófizetőknek, miközben a főiskolai diplomák terén az USA csak a 6. helyen áll.
Ráadásul, míg az egyetemek önmaguk is hozzájárulnak a fenntartásuk költségeihez, addig az állami börtönöket a kormány finanszírozza. Ugyanakkor a drogháború egyik ismert rasszista eleme, hogy a hasonló drogfogyasztási arányok ellenére az afroamerikai férfiak 13,4-szer gyakrabban kerülnek börtönbe, mint a fehér férfiak. Vajon melyik befektetés válik inkább hasznára az országnak?
Kardos Tamás
Drogriporter
2011.11.04.
