Brazília nagyvárosainak nyomornegyedeiben egy új, állítólag minden eddiginél potensebb drog fogyasztása terjed
Egyes szakemberek a tilalom vastörvényének nevezik, hogy a betiltott termék a feketepiacon egyre potensebb, egyre nagyobb koncentrátumú formában jelenik meg. Amikor az USA bevezette a szövetségi alkoholtilalmat, a sör és a bor helyett az egyre erősebb égetett szeszek foglalták el a piacot. Hasonló folyamatok játszódtak le a jelenleg illegális drogok, így például a kokain esetében is: míg a 20. század elején a betiltás előtt alacsony kokain-tartalmú üdítőitalok voltak forgalomban a legális piacon, a betiltás után a kokan potensebb formái terjedtek el, a 80-as években pedig tömegesen terjedt a szabadbázisos kokain, a crack használata. A 2000-es évek második felétől egy új drog borzolja a brazil közvélemény kedélyeit: az Oxi. Ez a szer a nyers kokain-paszta, a gázolaj, a benzin és az égetett mész keveréke – éppen olyan ütős, mint amilyen rosszul hangzik. Eredetileg állítólag már a 80-as években megjelent az Amazonas vidékén, azonban csak az elmúlt öt évben vált tömegessé a használata.
Kattints ide és nézd meg a Guardian videóját! (sajnos nem engedik beágyazni)
“A kokain és az Oxi fogyasztása közötti különbség olyan, mint a sör és a tiszta alkohol közötti különbség,” nyilatkozott a Guardian c. brit lapnak egy brazil rendőrtiszt. Az Oxi-fogyasztás azonban nem egyszerűen azért terjed, mert ütősebb, mint a kokain. Népszerűségének igazi oka a nyomorban keresendő: egy adag Oxi ugyanis kevesebb, mint 300 forintba kerül, jóval olcsóbb tehát, mint a kokain. A fogyasztói főleg a nyomortanyák lakói közül kerülnek ki. Alvaro Mendes, Rio Branco város ártalomcsökkentő szervezének szociális munkása szerint az Oxi nagyon addiktív szer, fogyasztóinak fizikai és szellemi állapota pedig hetek alatt drámaian leromolhat. Ráadásul elveszi az étvágyat és a fáradtságot: az amúgy sem megfelelően táplálkozó és pihenő szegényeknél ez akár végzetes lehet. Mendes szerint a kormány hibát követ el azzal, hogy rendészeti problémaként kezeli a kérdést, hiszen itt átfogó egészségügyi-szociális intézkdésekre lenne szükség.
Sárosi Péter