• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

Pálinkaháború – más szemszögből

április 14, 2014 | Szerző: Péter Sárosi

Tweet

Ez a cikk eredetileg a 444-es blogunkon jelent meg.

A magyar politikai életben a maga nemében egyedülálló egyetértés figyelhető meg pálinkaügyben: a politikai pártok egymást túllicitálva szapulták az Európai Bíróság múlt heti ítéletét, amelyben a testület elmeszelte az otthoni pálinkafőzés adómentességére vonatkozó jogszabályokat. A vidékfejlesztési miniszer a “brüsszeli bürokraták” támadásáról szónokolt és “labancnak” minősített egy népszavás újságírót pusztán azért, mert meg merte kérdőjelezni a magyar kormány álláspontját. A legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP sajtóközleményben arra szólította fel a kormányt, hogy harcoljon a szabad pálinkafőzésért. A bíróság ítéletét jelenleg a teljes parlamenti konszenzussal létrehozott nemzeti pálinkatanács vizsgálja.

Úgy tűnik, nincs még egy olyan ügy – igen, még a rezsicsökkentés sem – ami ilyen széleskörű összefogást képest kicsiholni egyébként sokat torzsalkodó nemzetünkből. A magyar polgár tűréshatára befőttes gumiként tágítható, egészen odáig, amíg a házi kisüstitől nem akarják megfosztani. Nagy lelki nyugalommal tűri, hogy megnyirbálják a szabad szóláshoz, a lelkiismerethez vagy éppen a gyülekezéshez fűződő jogait, viszont ha a lerészegedéshez való jogát akarják kurtítani, arra már felemeli a fejét.    

Eközben megint nem esett egy szó sem arról, hogy mivel is jár nekünk ennek a nemzeti kincsnek az állami dédelgetése. Pedig a vészjelzők már régóta villognak. A szeszfogyasztással együtt járó betegségek és halálozás terén – ha már máshol nem is –nagyhatalom vagyunk a világon. A középiskolások körében a rendszeres lerészegedés aránya jóval magasabb, mint az európai átlag. Körülbelül minden tizedik magyar felnőtt nagyivó vagy alkoholista, minden negyedik férfiember az alkoholfogyasztás következtében hal meg. Az Alkotmánybíróság 2004-es drogdöntése kimondta, hogy az alkohollal megtanultunk együtt élni. Inkább együtt halni, teszi hozzá Topolánszky Ákos, a Magyar Drogterápiás és Rehabilitációs Intézmények Szövetségének (MADRISZ) elnöke – lásd a videót lentebb! 

A 17 országban 80 ezer ember drogfogyasztási szokásait vizsgáló Globális Drogfelmérés ma megjelent adatai szerint dobogós helyet kapunk a fiatalok alkoholproblémái terén, és ennek már a nemzetgazdaságra is káros hatásai vannak. A magyar fiatalok mintegy fele ment másnaposan dolgozni tavaly. Ami még különlegessé teszi a magyar fiatalokat, az alkoholfogyasztással kapcsolatos veszélyérzet hiánya. A komoly alkoholproblémákkal küzdő fiatalok mintegy negyede gondolja úgy, hogy az ő fogyasztása átlagos vagy annál enyhébb.

Nem is csodálkozhatunk ezen, hiszen bár van pálinkatanácsunk, alkoholstratégiánk nincsen. Lefordítom magyarra: miközben államunk a szabad pálinkafőzésért harcol az EU-val, nem foglalkozik rendszer szinten az alkoholfogyasztás egészségügyi és szociális káraival, azok megelőzésével, kezelésével, ártalmainak csökkentésével, a biztonságosabb éjszakai életet, szórakozást elősegítő programok gyakorlatilag nem léteznek. Ha a veszélyérzet a politika szintjén egyáltalán nem jelenik meg, akkor vajon hogyan várhatnánk el a fiataloktól ugyanezt?  

Furcsa kontrasztot alkot ezzel szemben az illegális szerekhez való hozzáállás. A nemzeti drogellenes stratégia kábítószer-mentes Magyarországot álmodik 2020-ra, július óta szigorodtak a fűszívókkal szemben alkalmazott büntetések is, és az előbb említett globális drogvizsgálat szerint nálunk voltak a legsúlyosabb következményei annak, ha valakit elkapnak fű miatt a rendőrök. Szabadságharc a pálinkafőzésért, háború a fűszívók ellen – erre képes jelenleg a hazai politika. Mindkét megközelítés teljesen rossz.        

Kategória: Blog

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Search

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter