Avagy drogpiaci körkép az EU drogmonitorozó intézete és az EUROPOL közös jelentése alapján
A drogpiac szeszélyes és változékony, akárcsak a showbusiness. A siker az egyik drogot a szárnyára kapja és a magasba röpíti, hogy aztán hirtelen elengedje és hagyja a mélybe zuhanni. Amikor egy új drog betör a piacra, azt éppen úgy képtelenség megállítani, mint valami új zenei irányzat vagy divatőrület beindulását. Aztán a tombolás kellős közepén egyszer csak lecseng a hullám, és szép csendesen elenyészik. És bár a jogalkotók és jogalkalmazók előszeretettel tulajdonítják maguknak az érdemet, nagyjából akkora hatásuk van a drogpiac alakulására, mint a televíziós időjósnak a viharfront elvonulására, vagy a politológusnak a választások eredményére. Ha nagynéha mégis sikerül sikert elérni, akkor a piac viszonylag gyorsan kiegyensúlyozza magát – a kereslet megtalálja a kínálatot.
Ezt a tanulságot szűrhetjük le a lisszaboni székhelyű Európai Kábítószer- és Kábítószer-függőség Megfigyelő Központja (EMCDDA) és az EUROPOL minap megjelent közös jelentéséből.
Lássuk hát a régi és új sztárokat a Drogriporter szubjektív tárlatvezetésével!
Heroin – a bukott celeb
Vajon hol van már a 90-es évek, a Trainspotting romantikus aurájával, amikor európai fiatalok tömegeit csábította lázadásra a heroin? Eltűnt, mint a tavalyi hó. Az elmúlt évtizedben a heroin fogyasztása a legtöbb EU országban stagnált vagy visszaszorult, köszönhetően egyrészt a globális heroinpiac ingadozásainak, másrészt pedig részben az ellátórendszer feljesztésének, különösen az ártalomcsökkentő programok növekvő hozzáférhetőségének.
A heroin előállításához szükséges ópium nagy részét Afganisztánban termelik meg, onnan érkezik Iránon és Törökországon keresztül Európába. 2010-ben az ópiummák ültetvényeket gombás fertőzés támadta meg, így a termés különösen rossz volt, 2011-re azonban a termés ismét növekedett. A heroin egyre nagyobb része kerül Ázsia és Afrika fogyasztói piacaira, bár pontos adatokkal onnan nem rendelkezünk.
Európában pedig több országban is regisztrálták azt a trendet, hogy a heroinfogyasztók más drogok használatára térnek át. Egyrészt más opiátok fogyasztása terjed, mint például a fentanil, másérszt pedig az új stimuláns szerek veszik át a heroin megüresedett helyét. Mindenesetre botorság lenne még teljesen leírni a 90-es évek nagy rocksztárját a színpadról: a drogpiac éppúgy ismeri a nagy visszatéréseket, mint a könnyűzene világa.
Kokain – az éjszaka császára
A heroinnal ellentétben a kokain, bár fénykorának már leáldozott, még köszöni, jól van, különösen Európa déli és nyugati országaiban. Ezek ugyanis a latin-amerikai drogkartellek elsőszámú felvevőpiacának számítanak az USA mellett. A kokain fogyasztása a század elején rohamosan terjedni kezdett, majd az évtized közepére stagnált. Az elmúlt évben úgy 4 millió ember volt vevő a kokain borsosabb árú, ám az új jövevényekhez képest jóval kiszámíthatóbb örömeire – körülbelül kétszer annyian, mint Budapest lakossága.
A legtöbben Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Olaszországban, Írországban és Dániában kacérkodnak a kokainnal, míg a mi térségünkben jóval kevesebben. A kartellek ma már egyre inkább Nyugat-Afrikán keresztül csempészik portékájukat Európába – ott pedig az illegális drogból származó pénz a fegyverbizniszbe vándorol, hogy olyan véres polgárháborús konfliktusokhoz vezessen, mint amit a legutóbb Maliban figyelhettünk meg.
Hiába, az illegális drogkereskedelemnek bizony rengeteg árnyoldala van, még ha Európában ebből keveset is érzékelünk. A rendőrségi lefoglalások, bárhogy szépítsük is, csak a jéghegy csúcsát karcolgatják (1000 tonna kokaint állítanak elő egy évben, az európai lefoglalások mennyisége kb. 65 tonna), az éjszaka császárának bűvhatalmát nem törhetik meg. Hogy mi a titka? Egy gramm kokain ára 50-100 euró között van az EU-ban – ez sokszorosa annak az árnak, amit Kolumbiában vagy Bolíviában ér. Ez bizony jó biznisz.
Amfetamin – a másodhegedűs
A második legnépszerűbb stimuláns szer Európában az amfetamin, a kokain kevésbé menő, olcsóbb kistestvére, amelyet kétmillió ember fogyasztott az elmúlt évben. Elsősorban Európa északi és keleti régiójában tett szert komoly népszerűségre. Míg világviszonylatban a metamfetamin már elterjedtebb, az öreg kontinensen még mindig sima speed (szulfát) fut a leginkább, nagy részét itt is állítják elő. Az előállításához szükséges elsőszámú prekurzort, a BMK-t korábban főleg Ázsiából hozták be, manapság azonban egyre inkább helyben termelik azt is, főleg Belgiumban, Lengyelországban és Hollandiában.
Kannabisz – az örökzöld sláger
Aztán ott van a drogpiac örök slágere, amit már a 60-as évek óta dúdolnak tömegek anélkül, hogy megunnák, mint a Love me do-t, a hatóságok minden dühödt tiltása dacára. A kannabiszt több mint 80 millió európai próbálta már ki legalább egyszer az élete során.
Az EMCDDA becslései szerint az elmúlt évben 23 millió ember körülbelül 1300 tonna hasist és 1200 tonna marihuánát szívott el. A rendőrség ezzel szemben csupán 490 tonna hasist és 90 tonna marihuánát foglalt le. A kokainnal és a heroinnal ellentétben a legtöbb kannabiszt már nem kívülről hozzák be Európába, hanem itt termesztik.
Láss csodát, a jelentés külön kiemeli Magyarország helyzetét, mondván, hogy a hazai kannabisz többsége az EU különféle tagállamaiban felszerelt vietnámi ültetvényekről származik, ahol kvázi rabszolgaként tartott illegális bevándorlókat dolgoztatnak. A vietnámiak franchise rendszerben termesztik a kannabiszt: a különféle országokban lefoglalt ültetvényeken ugyanazt a technológiát és know-howt figyelték meg. Bár a kannabisz piac növekedése az elmúlt évtized közepén tetőződött, annak komolyabb csökkenésére nem lehet számítani. Ezt a slágert nem verik ki egykönnyen az emberek fejéből.
Ecstasy – a hullámlovas
A heroinnál említettük, hogy vannak a drogpiacnak nagy visszatérései. Nos, az Ecstasy (MDMA) lehet az egyik példa. 2008-ban, amikor összeomlott az Ecstasy piac, sokan már leírták. Most azonban úgy tűnik, hogy kezd visszatérni a porondra, amelyre közben újabb dizájner drogok tolakodtak be a helyére, és ezekkel kell megküzdenie az elsőségért. Korábban a PMK volt a fő prekurzora, azonban 2008-ban sikerült megakasztani a dél-kelet ázsiai kereskedelmét, ez magyarázza a nagy európai Ecstasy-hiányt.
A drogkereskedők leleményessége azonban nem ismer határokat. Napjainkban a PMK helyét egyre inkább a szafrololaj veszi át. Az Ecstasy, bár 2008-ban eltűnt egy hullámvölgyben, még okozhat meglepetéseket, és mintha most megint felfelé ívelne a karrierje.
Dizájner drogok – a trónkövetelők
Amikor 2008-ban összeomlott az Ecstasy-piac, ezzel párhuzamosan betörtek az európai drogpiacra annak legális helyettesítőszerei. Azóta elárasztották Európát a szintetikus kannabionoidok, az amfetamin- és katinon-származékok.
2008-ban 13 új anyagot regisztráltak, 2009-ben 24-et, 2010-ben 41-et, 2011-ben 49-et, míg 2012-ben 73-at! Az egymással vetélkedő kiskirályok – mefedron, metilon, MDPV stb. – közül egyik se tudta tartósan magához ragadni az MDMA által üresen hagyott trónt, mivel amint az egyiket betiltották, máris piacra dobták annak helyettesítőjét.
Egy biztos: a kereslet állandóan magas a partidrogok iránt. Még ha a hatósági retorziókkal sikerül is visszaszorítani ideig-óráig egyik-másikat, a helye nem marad sokáig üresen. Lehet, hogy a partidrogok királya a jövőben ismét az Ecstasy lesz? Vagy most már folyamatosan osztoznia kell a trónján az egyéb szerekkel? Még nem tudjuk.
Sárosi Péter
