Tisztelt Fókusz Szerkesztőség!
A Fókusz 2007. július 6.-án sugárzott „GHB, a láthatatlan diszkódrog” című műsorral kapcsolatban a következőkre szeretnénk felhívni a figyelmüket.
A nemi erőszak kérdése, különösen, ha az áldozat pszichoaktív szer hatása alatt állt, fontos téma, és jó, hogy Önök foglalkoztak vele műsorukban. A GHB (gamma-hidroxi-vajsav) „randi drogként” való használata ugyanakkor inkább a városi legendák körébe tartozik. Messze van a valóságtól, hogy a GHB fogyasztása után „10-15 perc múlva tudatvesztés és légzészavar lép fel”. A szer alacsony dózisban (500 mg és 3000 mg között) az eufória és részegség érzését, megnövekedett libidót és társas oldottságot nyújt. A GHB-használóinak többsége éppen olyan rekreációs célból használja a szert, mint az alkoholt. Magasabb dózisban hányingert, álmosságot, látási zavarokat, légzéscsökkenést, hányást, ájulást és eszméletlenséget okozhat, csakúgy, mint az alkohol. Alkohollal, barbiturátokkal vagy benzodiazepin típusú gyógyszerekkel együtt szedve ezek a hatások sokkal erősebben jelennek meg, és valóban veszélyesek.
A valóságban messze a legelterjedtebb „randidrog” az „ethanol” nevű pszichoaktív szer, vagyis az alkohol. A Brit Belügyminisztérium hivatalos kiadványa szerint az alkohol legalább háromszor, de valószínűleg négyszer olyan gyakran hozható kapcsolatba nemi erőszakkal, mint a kábítószerek.[1] A GHB alacsony dózisban nem okoz az alkoholnál „megszokott” mértékű részegségnél nagyobb kontrollvesztést („passzív, eufórikus bamba, ellenállásképtelenné válik”), az eszméletlen áldozatot pedig az elkövetőnek gyakorlatilag ki kellene vonszolnia a klubból. Az életszerűtlenséget tovább fokozza, hogy a GHB meglehetősen sós ízű szer. Arról, hogy Magyarországon hányan fogyasztják ezt a szert rekreációs célból, illetve hány alkalommal fordulhatott elő, ha egyáltalán előfordult, hogy valaki ennek a szernek a hatása alatt vált szexuális támadás áldozatává, gyakorlatilag semmilyen adattal nem rendelkezünk.
Démonizálni, és úgy állítani be a GHB-t tehát, mint amely a szexuális erőszakot elkövetők varázsszere lenne, jócskán eltúlozza a realitást, bagatellizálja az alkohol szerepét, és ötletet ad egy nagyon kockázatos viselkedéshez (ti.: hogy a GHB-t alkoholhoz keverjék, ami valóban igen veszélyes kombináció).
Tényként közölni a műsorban, és a műsor honlapján azt, hogy „sokszor szórakozóhelyeken, a csapolt sörbe is tesznek olyan anyagot – nem feltétlen GHB-t, amelytől automatikusan visszajár az ember ugyanarra a helyre” meglehetősen félrevezető, mivel egyszerűen nem létezik olyan varázsdrog, amely ilyen hatással bírna. A meginterjúvolt alany egészen biztosan viccelt.
Szeretnénk javasolni, hogy a kábítószerekkel kapcsolatban a jövőben körültekintőbb forráskutatást végezzenek annak érdekében, hogy ne tájékoztassák félre a lakosságot.
Ez a levél a Társaság a Szabadságjogokért Médiamonitor programjának részeként született, melynek célja a média hiteles és tényszerű tájékoztatásnak segítése drogtémában. Levelünk a műsoruk kritikájaként felkerült a www.drogriporter.hu című honlapunkra.
További sok sikert a munkájához,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1054, Víg utca 28,
tel./fax:+36-1-209-00-46
A Médiamonitor program SozialMArie díjjal kitüntetett szociális program.
[1] Kelly L., Lovett J., Regan L. (2005) Home Office Research Study
