Tínédzserkorban a csoporthoz tartozás a legfontosabb. Ezen időszak akár a sorsunkat is meghatározhatja. Csak ha a csoport belemegy valamibe, azt a tagok is követik.
Tizenhat évesen indultam el a lejtőn. Az iskolában összeismerkedtem néhány emberrel. A régi barátaimat elkezdtem hanyagolni, és inkább az újakkal lógtam. Velük csak bulikba jártam. Egy szombat esti parti közepén egy srác félrehívott és megkérdezte tőlem, hogy akarok-e olyat kipróbálni, amiben eddig még soha nem volt részem. Azonnal rávágtam, hogy igen, ő pedig előhúzott egy kisebb csomagot a zsebéből. Fantasztikus este volt!
Örökre megváltoztatta az életemet
Nem maga a füves cigi, hanem az ami utána jött, hiszen a zöld csak kinyitotta a kaput a drogok világába. A fű után jött az ecstasy, a speed, azután a kokain, valamint később az LSD és a heroin. Eleinte csak bulikban nyomtuk a kábítószert, azután már napközben, akár többször is. Csodálatosnak és felemelőnek éreztem minden egyes drog hatását. Szép folyamatosan alakult át az életem. Elvesztettem mindenkit magam körül, az iskola meg gyötrelmesen haladt. Egy idő után semmire sem tudtam koncentrálni, végül a haverjaim is kiraktak, én meg az utcára kerültem.
A fájdalmas gyógyulás
Három év alatt tönkretettem magam. Ami először szépnek tűnt, az pokollá tette az életemet. Szabadulni akartam, segítségért kiáltottam, de senki sem hallotta meg. mindenki elpártolt tőlem. Vissza akartam kapni régi önmagamat, amire szinte nem is emlékszem. Borzalmas volt, mindent megbántam. Mikor az öngyilkosságot fontolgattam, akkor érkezett a megváltás: régi barátaim találtak rám, akikhez hűtlen voltam. Elvittek valahova. GYötrelmes idők jöttek, a fájdalmat alig bírtam elviselni. Viszont tisztulni kezdett a kép, rájöttem hogy hol vagyok, mi történik körülöttem. Fél év után kiengedtek a drogelvonóról. Régi barátaim felkaroltak, náluk laktam. Az életemet mentették meg. Sikeresen befejeztem az iskolát, kibékültem a családommal. Soha többé nem nyúlok a droghoz
(képen: marihuánát szívó lány)
