Egy új rehabilitációs intézmény nyílt meg Sorsfordító Szolgáltató Központ néven Pogány községben, Baranya megyében. Csak női szerhasználóknak. Az intézmény megalakulásáról annak vezetőjét, Szabó Judit addiktológiai konzultánst, lelkészt kérdeztük.
Drogriporter: Judit, mi vezetett ennek az új központnak a megnyitásához, és hogyan esett Rád a választás, mint a központ vezetőjére – elmeséled a történetet?
Szabó Judit: Egy integrált intézményt vezetek, aminek több ellátási formája is van. A függőség minden spektrumán jelen vagyunk a prevenciós előadásokon keresztül az utógondozásig. Mindez 30 éve kezdődött egy rehabilitációs intézettel és csupa férfi lakóval. Közben a támogatott lakhatás és nappali ellátás rámutatott, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak a lányok, vagy felnőtt nők abban a rendszerben ami bár jól működik, de mégis férfiakra van szabva. Sokáig azt mondtuk, hogy kb. ⅔-ad ⅓-ad a férfiak és nők aránya, akik függőségben érintettek, ezért foglalkozunk nagyobbrészt férfiakkal. Időközben változott ez az arány és a nők felzárkóztak a szerhasználatban a férfiak mellé. De ha nem nőtt volna a függőségben szenvedő nők száma, akkor a helyzetük sajátossága és a szakma fejlődése indokolja, hogy legyenek rájuk szabott kutatásokon alapuló, csak rájuk figyelő ellátási formák is.
A pogányi rehabilitációs intézmény ötlete és a kezdeményezés a baptista egyház Sorsfordító Szolgáltató Központjától indult, ők vásároltak és újítottak fel egy nagyobb családi házat a Pécshez közeli Pogány faluban. Én örültem a hírnek és vártam az indulás bejelentését, ami sajnos évekig váratott magára különböző nehézségek miatt. Már úgy volt, hogy eladják a házat a tulajdonosok, ezért kerestem meg őket és ajánlottam fel, hogy megvalósítom a női rehabot, ha ők is benne vannak. Közel egy évig tartott így is az egyeztetés, de augusztusban zöld lámpát kaptam, elkezdhettem hirdetni a lehetőséget és stábot toborozni.
A fenntartó a Sorsfordító Szolgáltató Központ ebben az intézményben, én szakmai vezető vagyok. A rehabilitációt a legjobb kezelési formának tartom, elkötelezett vagyok mellette, szívesen csinálom akár az alapoktól való építkezést is.
Kiket próbál leginkább elérni a program, van valamilyen speciális célcsoport?
Jelenleg az a fontos, hogy minél több függő nőhöz eljusson a bentlakásos terápiás lehetőség híre függetlenül attól hogy épp elmúlt 18 éves vagy 60 év körül van. A kulcsszó a védettség és a biztonság valamint a speciálisan női problémákra való figyelem. Azokat a jelentkezőket várjuk elsősorban, akiknek nem sikerült koedukált rehabokban leállni, vagy olyan nehézségekkel küzdenek a függőséggel összefüggésben, amit nem tudnak vagy nem akarnak a hagyományos szisztémákban megoldani.
Hogyan épül fel a terápiás program, milyen fázisai vannak a rehabilitációnak?
Én a Portage terápiás modellt használom, ezt tartom a legjobbnak és legrugalmasabban adaptálhatónak korszerűség és specialitások szempontjából is.
Alapvetően a szokásos közösségi terápia önsegítő alapokon, terápiás közösségben. Ehhez hozzájárul egy szociális készségfejlesztés társas kompetenciák tanulásával és gyakorlásával. A közösség hoz döntéseket az őket érintő témákban, a munkatársak facilitálják az építő folyamatokat. Tükröt tartanak, szempontokat osztanak meg, gyakorlati helyzetekben modellálják az értő, józan viselkedést.
A folyamat egy hónapos izolációval kezdődik, később apránként egyre többet foglalkozunk a jelenlegi helyzet átértékelésével, megoldásaival, letisztításával és később egy reális jövőkép, egy józanságban élő, tudatos nő szerepének a kimunkálásával.
A Portage tulajdonképpen egy viselkedésváltozásra koncentráló hosszú távú tréning, amiben nagy szerepe van egy bajtársi közösségnek, ahol nem szégyen próbálkozni a változással.
Először bent, a közösségen belül kell megerősödni, utána fokozatosan egyre nagyobb teret kap a családdal vagy a külvilággal való új kapcsolódás kialakítása a kimenők alkalmával. Az új képességek gyakorlása új érzéseket szabadít fel, ezekkel bent a közösségben sokáig még dolgozni kell.
Mivel tudjuk, hogy nagyon felgyorsult a világ és a megélhetés is egyre nehezebb, a programot három részre bontottuk.
Lehet jönni 3 hónapra is, ha valaki nem tud ennél több időre távol lenni családtól vagy munkahelytől. Nyilván ilyenkor az utógondozás, a további egyéni terápiás fejlesztés elengedhetetlen.
Ha valaki 6 hónapra jön, akkor megszerezhet viszonylag sok elméleti információt is és zárt közössége belül van alkalma gyakorolni, találhat megoldást a legégetőbb problémáira, de ilyenkor is ajánlani fogjuk a további családterápiás vagy egyéni addiktológiai konzultációkat.
A teljes program 13 hónap körül van, attól függően, hogy új biztonságos munkahelyet, józanságot támogató lakhatást mennyi idő alatt tud valaki találni magának. A teljes programban részt vevők nemcsak elméletben lesznek jók, hanem már tudnak egy közösséget vezetni, magukra és másokra pozitívan reflektálni, proaktívnak lenni, és megtanulnak együttműködni másokkal. Lesznek, akiknek erre mind szükségük lesz ahhoz, hogy talpon tudjanak maradni nőként, felépülőként.
Milyen módszerek, terápiás megközelítések (pl. egyéni terápia, csoportterápia, alternatív módszerek) szerepelnek a szolgáltatások között?
Jelenleg a trauma-informált tanácsadás, a megoldásközpontú konzultáció, irodalomterápiás csoport, éneklés és közös ima a keretrendszer. Egyéni mentorálás mellett vannak a csoportterápiás foglalkozások, személyre szabott önsegítő jellegű feladatok.
A későbbiekben lesz addiktológiai sajátosságokat előtérbe helyező családterápiás csoport a közösségen belül és az érintett hozzátartozóknak is.
Szívesen egészítenénk ki a programot lovasterápiával, művészetterápiás csoportokkal, pszichodráma csoporttal, de egyéb testtudat fókuszú, mozgásra épülő terápiás elemekkel is, de jelenleg a közösségi terápia kialakítása és megerősítése a cél. Ez a legfontosabb, mert ez adja a biztonságos környezetet és struktúrát, amiben fejlődni lehet. Minden csak ezután következhet.
Hogyan történik a beutalás / bekerülés – milyen kritériumoknak kell megfelelniük a klienseknek?
Szeptemberben minden addiktológiai osztály vezető orvosának elküldtem egy ismertetőt az induló női rehabilitációról. A visszajelzések alapján viszont inkább a közösségi médiából értesült a szakma az induló intézményről.
A Sorsfordítóközpont honlapján is van egy rövid ismertető, amihez tartozik egy jelentkezési link, ami hozzám gyűjti az érdeklődőket. Most még minden jelentkezővel én veszem fel a kapcsolatot, és elektronikusan elküldöm a felvételi beszélgetéshez szükséges beszerzendő dokumentációt. Később a kollégáim fogják a jelentkezéseket fogadni és a tájékoztatást elküldeni.
Pszichiáter szakorvoshoz, vagy addiktológushoz muszáj elmenni szakorvosi javaslatért és a háziorvos is megkerülhetetlen. Ha valaki rendszeres napi használatban van, annak detoxikálásra kórházakat szoktam javasolni, mert a rehabilitációban már nincs mód a fizikai elvonás kezelésére. Súlyos pszichotikus vagy állandó orvosi felügyeletet igénylő fizikai állapotban előzetesen az egészségügyben kell megoldást keresni.
A Facebookon sorozatosan megjelenő promótáló posztokat is sokan megosztják, ott is hangsúlyos helyen van az elérhetőségünk. Az emailcím: deborahaz(kukac)sorsforditokozpont.hu
Milyen szakmai háttérrel dolgoznak a munkatársak: milyen képzettségű terapeuták, segítők, pszichológusok dolgoznak itt?
Csak női munkatársakkal dolgozom itt. Szociális munkások, mentálhigiénés szakember gyerekvédelemben tapasztalattal, addiktológiai konzultáns dolgozik jelenleg nálunk, köztük többen maguk is felépülésben levő, józanságban élő függők. Nemcsak a függőséggel való megküzdés, de az egyéb nehéz élethelyzetek megdolgozása is modellértékű egy felépülő nő számára.
Van-e együttműködés más intézményekkel, szolgáltatókkal (pl. kórházak, alacsonyküszöbű szolgáltatások)?
Igen, már most vannak olyan kapcsolatok, például a mohácsi, a szigetvári kórházzal, a kalocsai pszichiátriával, a szekszárdi kórház pszichiátriájával, a Nyírővel, a balassagyarmati kórházzal, ahol tudnak rólunk, örülnek a lehetőségnek és küldik a rászorulókat. Nappali ellátások, bejáratott előgondozó helyek, akik ismerik a Portage programot kerestek már. Nyilván most ez újdonság, de az érdeklődés óriási.
Milyen szerepet játszik a család / közösség a rehabilitáció folyamatában — bevonják-e a hozzátartozókat?
Nőknél különösen fontos a család, a traumáik is leggyakrabban a családokban történnek, valamint néha nincs is lehetőség a családtól teljesen független új életet kialakítani, azaz ha ez elkerülhetetlen, a gyerekek miatt az anyák sokkal inkább involválódnak mint a férfi kliensek.
A családtagok edukációja a függőséggel kapcsolatosan és tréningje is szükséges egy új kapcsolódási rendszer kialakításához .
Ehhez Dr. Robert Meyers amerikai pszichiáter és munkatársai által kidolgozott CRAFT (Community Reinforcement and Family Tréning) módszertant használom és ajánlom a CorLeonis kiadó Kiút a függőségből című önsegítő munkafüzetének a használatát, azaz közös feldolgozását.
Milyen szerepe van az utógondozásnak, milyen lehetőségeket kínálnak a rehabilitáció után?
Minél kevesebb időt tölt valaki rehabilitációban annál nagyobb a szerepe az utógondozásnak, azaz lesz ahol a rehabilitációt követő terápia fogja a legtöbb áttörést hozni, például ha valaki csak 3 hónapra jön. A velünk való kapcsolat megőrzésére is törekedni fogunk, valamint szeretnénk monitorozni speciális kérdésekkel, hogy a rehabilitációt követő egy évben hogyan alakul a lakóink élete. Ez a hatékonyság mérése és a későbbi fejlesztési irányok miatt is fontos. A rehabilitáció után, ha valakinek nem életbevágó a családhoz visszamenni, akkor a támogatott lakhatásokat nagyon tudom ajánlani, mint tranzitállomásokat a teljes önállóságig. Ezekből egyre több van az országban és úgy tudom, hogy a dunaharaszti Hajnalcsillag női rehab létre is hozott kifejezetten női támogatott lakhatást, ami remélem nyitott lesz a mi lakóink számára is. Budapesten a Válaszút Misszió kinyitotta a támogatott lakhatását más rehabokból érkezők előtt , ez is lehet jó lehetőség. De más, közeli támogatott lakhatások is elérhetőek például Pécsen, Hidason.
Ajánlani fogjuk az önsegítő közösségek látogatását és szeretnénk saját kis önsegítő közösséget, közösségeket is létrehozni később, mert ezek a közösségek az új józan identitás kialakításában nagy támaszt jelentenek.
Jó lenne, ha több lenne női csoportokból, ahol a nők felépülése különleges értékként képviselhető. A koedukált önsegítő közösségek is nagyon fontosak, de egy bántalmazott múlttal nem kéne az ott is sokszor kialakuló hagyományos férfi-női sémákkal újra megküzdeni, biztonságosabb lenne kezdetnek a női csoport. Még ha nem is a függőség miatt jönnek össze hanem sport vagy hobbi vagy terápiás csoport kapcsán.
Mit üzennél azoknak az embereknek, akik most gondolkodnak abban, hogy segítséget kérjenek?
Akik még soha nem kértek segítséget, azoknak azt üzenném, hogy ne féljenek elindulni és jó ha találnak valakit, aki ebben őket komolyan támogatja. Amíg hezitálnak, az állapotuk egyre romlik és egyre több lesz a veszteség. De ha segít valaki , akkor az akadályok legyőzhetők.
Azoknak, akik már járnak kezelésbe, konzultációba, egyénibe vagy csoportba, de mellette folyamatosan használnak, azt üzenném, hogy a rejtőzködésből és a könnyű gyors terápiás beavatkozásokből nemigen lesz eredmény. Ne vesztegessenek el rengeteg időt, pénzt, reményt olyan kezelésekre, amik láthatóan nem hoznak eredményt fél év után, vagy sokadszorra sem. Tovább kell menni, a komolyabb változást kell választani. A függőséget komplex állapot, a rehabot meg egyszer kell végigcsinálni, de akkor jól.
Az interjút készítette: Sárosi Péter
Fotók: Szabó Judit
