„Gyanúsí­tott lett a drogos magyar énekesnő” – tudósí­t a Blikk. Ennél rosszabb fordulatot nehezen vehetne egy egyébként is gyakran rosszul végződő drogtúladagolásos eset. Először is, hogyan, miért és ki értesí­tette a rendőrséget? Jogvédőként hosszú évek óta küzdünk azért, hogy ez a rendkí­vül káros automatizmus végre megszűnjön Magyarországon. Úgy tűnik hiába. Hiába értük el még 2005-ben, amikor a TASZ-nál dolgoztam, hogy az Országos Mentőszolgálat utasí­tsa a dolgozóit: ne értesí­tsék a drogtúladagolásos bejelentések esetén a rendőrséget. Hiszen ez a gyakorlat egyrészt jogellenes, mivel sérti az orvosi titoktartásra és a betegek személyes adatainak védelmére vonatkozó jogszabályokat, másrészt pedig rendkí­vül káros közegészségügyi következményekkel jár, mivel a drogfogyasztók saját vagy társaik rosszulléte esetén az ilyen esetek hatására a rendőrségtől való félelem miatt nem fogják értesí­teni a mentőszolgálatot. Egyes esetekben pedig a gyors orvosi segí­tség elmaradása akár a droghasználó életébe is kerülhet. Sajnos úgy tűnik, hogy még mindig szinte rutineljárásnak tűnik, hogy kihí­vják a mentők a rendőrséget. Ami itt különösen rossz, hogy további négy embert is kihallgatott a rendőrség ennek az esetnek a kapcsán. A tudományos kutatásokból is tudjuk, hogy a legtöbb fiatal nem közvetlenül professzionális dí­lerektől vásárol illegális szereket, hanem barátoktól, ismerősöktől szerzi be. Amikor a rendőrség elkezdi „felgöngyölí­teni” az egyébként ugyanolyan droghasználókból álló „bűnszervezetet” (értsd: baráti társaságot, akik együtt szoktak valamilyen drogot fogyasztani), akkor ezzel azt az üzenetet küldi, hogy a legközelebb még véletlenül se hí­vják ki a mentőket a rosszul lévő társukhoz, mert a végén még börtönbe kerülhetnek. Ezt tovább súlyosbí­tják a sajtó megbélyegző tudósí­tásai: az énekesnő „drogosnak” van bélyegezve. Gondoljunk bele, hogy ha igazak a sajtóértesülések, hogy egy egyébként is súlyos lelki gondokkal küzdő emberről van szó, akkor milyen hatással van az életére, hogy még jól bele is rúgnak. A szerhasználattal kapcsolatos problémák nagyon gyakran feldolgozatlan gyermekkori traumákra, kezeletlen pszichiátriai zavarokra vezethetők vissza. A kriminalizálás és stigmatizálás csak tovább taszí­t az egyébként támogatásra szoruló emberen. Ráadásul besúgásra biztatják az olvasókat: „a gyanúsí­tott javí­t a saját helyzetén, ha együttműködő, terhelő vallomást tesz a beszerzőjére”. Közben egy picit sem gondolnak bele, hogy ez az egész nem azt fogja eredményezni, hogy kevesebb ember fog szert használni – csupán azt, hogy még rejtőzködőbbé válnak a fogyasztók. És a rejtőzködés életekbe kerül. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban egyre több államban vezetik be az ún. Irgalmas Szamaritánus törvényeket, amelyek egyenesen megtiltják a rendőrségnek, hogy a drogrosszulétek, drogtúladagolások esetében büntetőeljárást indí­tsanak. Ezzel próbálják megelőzni azt, hogy esetleg elmulasszák kihí­vni a mentőket a túladagolásos esetekhez. Az elmúlt évtizedek tapasztalataiból tudjuk, hogy még a leghatékonyabb, legnagyobb kereskedők elleni bűnüldözői operációkkal sem sikerült többet elérni, mint tiszavirág-életű, pár hetes vagy hónapos kiesést egy drog piacán. A kereslet mindig megtalálja a kí­nálatot. És az emberi élet jóval többet ér, mint egy kábí­tószeres büntetőeljárás, aminek egyébként sincsen semmiféle igazolható haszna a társadalom számára. Ha fontosnak tartod, hogy megszólaljon egy ilyen más, hiteles hang is a drogtémában idehaza, kérlek, támogasd a munkánkat: https://drogriporter.hu/tamogass/ fotó: Bikali Sándor – in vivo egyesület