Fő tartalom átugrása

Széljegyzetek – 2025-02-21

Pema Chödrön szerint háromféle lustaság van. Az első, amikor egyszerűen komfortosnak érezzük a semmittevést és el akarjuk kerülni a kényelmetlenséget. Ez az, amit a legtöbben lustaságként azonosí­tanak. A második lustaság abból fakad, amikor valami rossz dolog történt velünk és ezért sajnáljuk magunkat. Vagy mi tettünk valami rosszat, és utáljuk magunkat. Ilyenkor a tevékeny élettől való elzárkózás menekülés a fájdalom és a szégyen elől. A harmadik lustaság az, amikor a középső ujjunkat mutatjuk a világnak. Ez a leszarom-lustaság. Egy ilyen szar világban, ahol mindenki seggfej, én minek fáradjak? Elhúzom a függönyt és videójátékozok/sorozatot nézek. Ha valaki bekopog, elküldjük a francba. Bosszút állunk a világon – kapjátok be, én leléptem. Azt gondolom (ezt már nem Pema í­rja), hogy mindhárom lustaság melegágya a pszichoaktí­v szerhasználatnak. Az első esetben a szerhasználat szólhat egyszerű kikapcsolódásról – rekreációról. Én nem tartom problémásnak, ha valaki kikapcsolódásként megiszik egy pohár bort vagy elszí­v egy spanglit. Egészen addig, amí­g ezt mértékletesen, kontrolláltan képes tenni, és nem csúszik a függőség felé. A másik két lustasághoz járuló szerhasználat jóval veszélyesebb. Mert ott nem vagy rendben magaddal és/vagy a világgal. Nem vagy otthon a testedben, nem vagy otthon a világban. Ezekben az esetekben a szerhasználat több, mint kikapcsolódás. A szerhasználat arról szól, hogy csillapí­tsd a fájdalmat. Halogatjuk, hogy szembenézzünk a halmozódó problémákkal. És közben egy nagy kudarc-halmaznak gondoljuk magunkat. A szégyen viszont nem előre visz, hanem egyre lejjebb az örvénybe. A helyzet az, hogy sokan, akik már jócskán visszaélésszerűen használnak szereket, még mindig meg vannak győződve arról, hogy ők csupán kikapcsolódnak. Megérdemlik. Nem értik, hogy mi ezzel a baj. Hiszen ők nem „olyanok”. Mint a filmekben a junkiek meg alkeszek. És ezért nem visz előre az sem, amikor valaki konfrontációval, megszégyení­téssel próbálja kimozdí­tani őket a holtpontról: a harmadik példában leí­rt dacos ellenállást váltja ki vele. Számomra azért volt nagyon tanulságos a múltkor Drogriporter Szabadegyetem rendezvényünk, aminek a témája a hozzátartozókat képző CRAFT módszer, mert ilyen esetekben tud eredményesen segí­teni. Belinkelem a hozzászólásba a videót.
 |  Péter Sárosi
Pema Chödrön szerint háromféle lustaság van. Az első, amikor egyszerűen komfortosnak érezzük a semmittevést és el akarjuk kerülni a kényelmetlenséget. Ez az, amit a legtöbben lustaságként azonosí­tanak. A második lustaság abból fakad, amikor valami rossz dolog történt velünk és ezért sajnáljuk magunkat. Vagy mi tettünk valami rosszat, és utáljuk magunkat. Ilyenkor a tevékeny élettől való elzárkózás menekülés a fájdalom és a szégyen elől. A harmadik lustaság az, amikor a középső ujjunkat mutatjuk a világnak. Ez a leszarom-lustaság. Egy ilyen szar világban, ahol mindenki seggfej, én minek fáradjak? Elhúzom a függönyt és videójátékozok/sorozatot nézek. Ha valaki bekopog, elküldjük a francba. Bosszút állunk a világon – kapjátok be, én leléptem. Azt gondolom (ezt már nem Pema í­rja), hogy mindhárom lustaság melegágya a pszichoaktí­v szerhasználatnak. Az első esetben a szerhasználat szólhat egyszerű kikapcsolódásról – rekreációról. Én nem tartom problémásnak, ha valaki kikapcsolódásként megiszik egy pohár bort vagy elszí­v egy spanglit. Egészen addig, amí­g ezt mértékletesen, kontrolláltan képes tenni, és nem csúszik a függőség felé. A másik két lustasághoz járuló szerhasználat jóval veszélyesebb. Mert ott nem vagy rendben magaddal és/vagy a világgal. Nem vagy otthon a testedben, nem vagy otthon a világban. Ezekben az esetekben a szerhasználat több, mint kikapcsolódás. A szerhasználat arról szól, hogy csillapí­tsd a fájdalmat. Halogatjuk, hogy szembenézzünk a halmozódó problémákkal. És közben egy nagy kudarc-halmaznak gondoljuk magunkat. A szégyen viszont nem előre visz, hanem egyre lejjebb az örvénybe. A helyzet az, hogy sokan, akik már jócskán visszaélésszerűen használnak szereket, még mindig meg vannak győződve arról, hogy ők csupán kikapcsolódnak. Megérdemlik. Nem értik, hogy mi ezzel a baj. Hiszen ők nem „olyanok”. Mint a filmekben a junkiek meg alkeszek. És ezért nem visz előre az sem, amikor valaki konfrontációval, megszégyení­téssel próbálja kimozdí­tani őket a holtpontról: a harmadik példában leí­rt dacos ellenállást váltja ki vele. Számomra azért volt nagyon tanulságos a múltkor Drogriporter Szabadegyetem rendezvényünk, aminek a témája a hozzátartozókat képző CRAFT módszer, mert ilyen esetekben tud eredményesen segí­teni. Belinkelem a hozzászólásba a videót.

CÍMÜNK

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

TÉMÁK

SOROZATOK


©