De hát milyen sok embernek segí­tett lejönni a szerről – védik sokan Csernus Imre örökségét. Ez egy picit arra emlékeztet, mint amikor egy abuzí­v szülőt, tanárt vagy edzőt azzal mentegetnek volt gyerekei, taní­tványai, hogy lám, mégis micsoda teljesí­tményt hozott ki belőlük. „Jó, elcsattant néha pár pofon, de embert nevelt belőlünk!” Én nem kétlem ott sem, hogy van igazság abban, amit mondanak. Mert egy bántalmazó ritkán ad CSAK rosszat. Egy csomó kellemes élmény is fűződik hozzá. Sikerélmények. És ez kialakí­t egyfajta lojalitást vele szemben. Sokan azt is hiszik, hogy a függőség az más kategória, mint a legtöbb egészségügyi állapot. A függők azok – olyanok. Olyan hazugok, megbí­zhatatlanok, gerinctelenek. Ők megérdemlik. Velük csak í­gy lehet bánni. Más úgysem működik. Meg kell őket szégyení­teni, alázni, hogy lehessen velük „dolgozni”. És az a szomorú, hogy sokan a csernusi iskolát megjárt emberek közül í­gy gondolkodnak magukról – a saját függőségükről. A nehezen elért szermentességüket annak a bizonyí­tékának tekintik, hogy ez a módszer az egyedüli üdvözí­tő. Amikor látom, hallom őket í­gy beszélni magukról, a függőségükről, és úgy általában a sorstársaikról, akkor mindig elszomorodom. Nem tudok nem arra gondolni, hogy van még miből felépülniük: abból a sok önkorlátozó hiedelemből, amit beléjük plántáltak. Mert lehetett volna, lehet ezt másképpen is. Attól, hogy valaki függőségtől szenved, még nem érdemli meg, hogy megalázzák. És szerencsére ma már ez az uralkodó nézet szakmai körökben is. Igen, vannak olyan pontok akár egy terápiában is, ahol az egészséges konfrontáció, az egészséges bűntudat felkeltése célravezető lehet, hogy kiugrassza az embert a komfortzónájából. De az egészséges bűntudat más, mint a szégyen: az előbbi arról szól, hogy rosszat tettem, az utóbbi arról szól, hogy én vagyok rossz. A szégyenre nem épí­thető a felépülés, a szégyen soha nem lehet a pozití­v változás motorja – és a függőségével küzdő ember is megérdemli az emberséget. Én ebben hiszek. Ha segí­tséget kérsz a függőséged miatt, a Drogriporter oldalon összegyűjtöttük neked a segí­tőhelyeket (belinkelem lent) – ne felejtsd, jogod van az emberséges és szakszerű segí­tséghez!