Néhány hete megkeresett Nagy György (alias Dj Infragandhi) azzal, hogy volna-e kedvem résztvenni egy nyilvános beszélgetésen Fejér Balázzsal (alias Dj Naga). Abból az apropóból, hogy Naga letészi a lantot: 30 év után visszavonul a zenéléstől. Megmondom őszintén, az első reakcióm a döbbenet volt. A jó értelemben véve. Soha nem beszéltem még ugyanis Balázzsal, de amikor egyetemistaként elkezdtem partizgatni a 90-es évek második felében, ő – mármint Naga – már akkor élő legenda volt a köreinkben. Nekem ő, akárcsak Palotai (akiről én is írtam nekrológot tragikusan fiatal halála alkalmából), a hazai underground elektronikus zene legendái közé tartozott.
Mi, zöldfülűek, hallgattuk a Tiloson és táncoltunk rá az akkoriban tetőpontjára hágó ezredfordulós breakbeat hullám fergeteges bulijain. Nekem ez történetesen egybeesett a paritzós éveim csúcspontjával. Ha meghallom a klasszikus tört ütemeket, akkor ma is beugrik azoknak a partiknak a hangulata a Pecsában, az Olof Palme házban, a West Balkánban, a Hajón, a Kultiplexben és a többi kultikus helyen. Spanglit tekerve gyönyörködtünk azokban a virtuóz dallamokban, amiket a Technics lemezjátszókból varázsoltak elő a Nagáék által alapított Chi Recordings mágusai. És persze olvastuk Naga antropológiai írásait, fordításait a pszichedelikus szerekről és a partikultúráról.
Vajon miért pont engem választott, hiszen soha nem beszéltünk? – futott át a fejemen. Aztán beszéltünk személyesen, és elmondta, hogy évek óta olvassa az írásaimat. És arra gondolt, hogy ez a drogriporteres srác talán rokonlélek, aki megérti azt, amiben van, és jó beszélgetőtárs lehet egy ilyen alkalomra. Szóval óriási megtiszteltetés volt, hogy Dj Minek mellett én beszélgethettem Nagával az életművéről és a visszavonulásáról vájt fülű közönség előtt, családias légkörben tegnap, az Edith (régebben Piaf) nevű szórakozóhelyen. Lesz majd felvétel is elvileg.
Aki nem tudná, a Naga név az indiai mitológiában kígyószerű, félisteni lényeket jelöl, akik uralják a természet titokzatos erőit és ősi tudás letéteményesei. Remek névválasztás egy DJ számára. Aki a repetitív törzsi ritmusokon keresztül transzállapotba csábítja a táncosokat és spirituális utazásra hív a lélek középpontjába. Naga számára az elektronikus zene (ő mindig technonak hívja, a zsánertől függetlenül) mindig több volt puszta bulizásnál. A 90-es évek elején az ős acid partik világában volt egyfajta társadalomjobbító küldetéstudat. Nos, Naga ezt megőrizte. Még akkor is, amikor a kommercializálódás már maga alá gyűrte a partikultúrát.
„Egy agyon-traumatizált társadalomnak tűnik a miénk, s a techno egy ösztönös öngyógyítási kísérlet, népi gyógyászat,” mondta. Egy olyan kocka-világban, ahol oly sok ember partra vetett halként vergődik valódi közösségek, valódi jelentés, valódi kapcsolódás nélkül – a partik világa nagyon sokunknak megadta ezeket a dolgokat. Vagy ezeknek a dolgoknak az illúzióját: attól függően, hogy miként fogod ezt fel. Mert sok embernél bizony a partizás inkább pótcselekvésnek bizonyult, hiszen az életük amúgy is megakadt, mint valami elromlott lemezjátszó. Naga egyébként próbálkozott a lehetetlennel: a partik közösségi, beszéden túli transz-élményét kivinni a hétköznapi világba. A Self Groove nevű kezdeményezés arról szólt, hogy a partizó fiúk és lányok önismereti, gyógyító céllal, józanul találkozzanak és dolgozzanak magukon.
Sokan értetlenül fogadták, hogy miért döntött úgy, befejezi a zenélést. Én nem tartozom közéjük. Inkább becsülöm azért, hogy képes volt elengedni valamit, amiről úgy érezte, már nem tud neki újat, építőt nyújtani. Képes változtatni és váltani ahelyett, hogy kiégne és megkeseredne. Felépített egy szakmai karriert: mentálhigiénés szakemberként családoknak segít. Egyik kedvenc pszichológusa, Carl Rogers mondja: a változás paradoxona az, hogy előbb kell elfogadnod magad ahhoz, hogy változz. Nekem az a benyomásom, hogy Balázs megtanulta elfogadni magát. A kígyószellem leveti a kényelmetlenné váló régi bőrét, hogy újjászülessen. További izgalmas utazást kívánok neki az életben!
