A 24.hu számol be Mária történetéről, aki az utcáról hazavitt egy kiéhezett, kimerült, az utcán élő tizenéves fiút, majd jó állampolgárként értesí­tette erről a hatóságokat. ís ekkor kellett rádöbbennie arra, hogy a magyar állam ezeket a fiatalokat nem áldozatnak tekinti, hanem bűnözőnek. A kiérkező rendőrök úgy bántak a gyerekkel, mint egy rablógyilkossal. Sőt, kioktatták a nőt is, hogy milyen felelőtlen volt, hogy segí­tett neki, hiszen akár ki is rabolhatta volna. A srácot bevitték a nevelőotthonba, ahonnan még aznap megszökött. Mária a gyermekotthon egy nevelőjétől megkapta, hogy a srácon úgysem lehet segí­teni, mert „ezek ilyenek”. Pár év múlva úgyis drogügybe keveredik vagy árulni fogja magát. Hát í­gy állunk. Egyes becslések szerint körülbelül ezer (!) ilyen csellengő gyerek él most az utcákon. Szökésben vannak. Több százan már évek óta. Ha a hatóság megtalálja őket, és visszaviszi, akkor a legtöbben éppúgy megint megszöknek, mint a fiú, akin Mária segí­tett. Még elképzelni sem szeretem, hogy ezek a gyerekek miken mentek, mennek keresztül. Hogy milyen súlyos traumákat cipelnek magukkal már kisgyerekkoruk óta. Annak a tudatát, hogy senkinek sem kellenek. Hogy értéktelenek. A vágyat, hogy végre valaki értékelje, szeresse őket. Mindenki lemondott róluk, mindenki cserben hagyta őket. Tudjátok az elmúlt évtizedekben a magyar államnak, a politikai kasztnak rengeteg bűnös mulasztása volt. De mind közül ez a leggyászosabb. Az, hogy hagyták lerohadni a gyermekvédelem rendszerét. Hogy miközben arról szónokoltak, hogy tele kell szülni a Kárpát-medencét: százezrével hagyták magukra azokat a gyerekeket, akik kirekesztésbe, mélyszegénységbe, szeretetlenségbe születtek. Emlékeztek még a Valahol Európában cí­mű filmre? Szerintem az egyik legjobb és legmegrázóbb magyar film. Amikor ilyeneket olvasok, akkor ez a film jut eszembe. Ahogy a csendőrök úgy bántak az árván maradt, lezüllött gyerekekkel, mint a bűnözőkkel. ís az ember rájön, hogy mint „felnőtt” társadalom valójában semmit sem fejlődtünk, semmit sem gyarapodtunk azóta. Pedig már abból a filmből is megtanulhattuk, hogy bármennyire is tűnjenek vadnak, reménytelennek ezek a gyerekek – valójában akkor is csak gyerekek. ís megfelelő gondoskodó környezetben, közösségben csodát lehet velük tenni. Egy valami biztos: ha valaha is újra felelős kormánya lesz Magyarországnak, akkor rengeteg sürgős dolga lesz – mégis, az elsők között kell majd intézkednie a gyermekvédelem kérdéséről. Tartozunk ennyivel nekik.