• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Szükségtelen és aránytalan

Szerző: Péter Sárosi | november 19, 2008

Tweet

A TASZ munkatársának gondolatai a Farkas fivérek büntetéséről a Tiaramagazinban

Forrás: Tiaramagazin

A hatályos büntető törvénykönyv a jelentős mennyiségű marihuána termesztését a legsúlyosabb bűncselekmények között tartja számon, amelyért öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés is kiszabható. Az összehasonlítás végett: hasonló szankció emberölésért jár alapesetben, súlyos testi sértésért három évig terjedő szabadságvesztés, nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagja elleni erőszakért pedig öt évig terjedő szabadságvesztés szabható ki.

A jelentős mennyiségű kábítószerrel való kereskedelem a törvény szerint akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető; hasonlóan szigorú büntetés csupán olyan bűncselekmények elkövetőit sújtja, mint például a különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékból elkövetett emberölés vagy a népirtás. Ez utóbbi talán megfelelő analógiát szolgáltat ahhoz, hogy megértsük a jogalkotó felfogását a kábítószer-kereskedelemről: a kábítószerek kereskedelme eszerint nem más, mint kvázi népirtás, hiszen a kábítószerek fogyasztása halált okoz, a kábítószerek terjesztése pedig tömeges halált. Erre a koncepcióra épül az Alkotmánybíróság 2004/54. határozata is, amely a kábítószer-fogyasztást a „halál-ösztön megnyilvánulásának” tekinti, és hangsúlyozza, hogy a kábítószer-fogyasztásnak „nem kizárt az azonnali halálos következménye” sem. Az állam eszerint a büntetőjogi eszközökkel a társadalom egészének testi épséghez, egészséghez fűződő jogát védi. Persze, azt az AB is elismeri, hogy a kábítószer-fogyasztás mellett számos más önsorsrontó tevékenység létezik, amely halált is okozhat, például az alkoholfogyasztás vagy a dohányzás, de ezek nem számítanak bűncselekménynek, sőt, az alkohol- és dohánytermékek legális forgalomban vannak, és az állam komoly bevételekhez jut forgalmazásuk következtében. Mi indokolja mégis, hogy a marihuánával szemben az állam teljesen más kontroll-eszközökkel lépjen fel, mint a legális drogokkal szemben?

Az Alkotmánybíróság határozatának indoklása szerint az alkohollal és a dohánnyal a társadalom megtanult együtt élni, „az alkoholfogyasztás kockázatai pedig a függőség kialakulásához szükséges mennyiség és időtartam jelentősen eltérő volta miatt messze elmaradnak a kábítószerek okozta veszélyektől, s a fogyasztás azonnali következményei is kevesebb kockázattal járnak”. A közvélemény-kutatások szerint, a többség egyetért ezzel az értékítélettel, és a marihuána használatát jóval veszélyesebbnek tartja, mint a dohányzásét vagy az alkoholfogyasztásét – nem is beszélve a terjesztéséről. A Marketing Centrum 2007. szeptemberi vizsgálata szerint a marihuánakereskedelmet a többség veszélyesebbnek ítéli még az ittas autóvezetésnél is, amely minden évben több ezer halált és sérülést okoz.

De vajon valóban rászolgál a marihuána erre a negatív társadalmi értékítéletre? Elöljáróban el kell mondanunk, hogy a marihuána valóban nem ártalmatlan, mint ahogy egyetlen drog sem az, legyen az legális vagy illegális. Bár sokan erre redukálják a vitát, valójában nem azt a kérdést kell eldöntenünk, hogy a marihuána veszélyes-e vagy sem. Az igazi kérdés az, hogy 1. vajon szükséges és arányos-e a büntetőjog szigora a marihuánafogyasztás által okozott ártalmakhoz képest, magyarán nem jár-e a közjó, az alkotmányban rögzített értékek aránytalan sérelmével; 2. vajon a kriminalizáció valóban a leghatékonyabb beavatkozás-e, nincsenek-e hosszú távon költséghatékonyabb alternatívái.

Amennyiben a marihuánával kapcsolatos tudományos irodalmat áttekintjük, arra a következtetésre jutunk, hogy óriási szakadék tátong a marihuánafogyasztás valós és a társadalom által feltételezett kockázatai között. A Beckley Foundation nevű brit agytröszt például nemrég neves szakértőkből tudományos bizottságot állított fel, hogy áttekintse a kannabiszfogyasztás közegészségügyi és társadalmi hatásait, illetve a jelenlegi kannabisz-szabályozás működését. A bizottság 226 oldalas jelentése megállapítja, hogy a fűszívásnak számos egészségügyi kockázata van, például a fogyasztók mintegy 10 százaléka függővé válik a szerrel szemben, fű hatása alatt kockázatos az autóvezetés, károsodhatnak a légutak, a serdülőkori fűszívás rossz hatással lehet az iskolai teljesítményre, és egyes tinédzsereknél mentális problémák léphetnek fel. Ha azonban kontextusban szemléljük ezeket az ártalmakat, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy azok viszonylag korlátozott jelentőségűek az alkoholfogyasztás vagy a dohányzás által okozott károkkal összehasonlítva. A közhittel ellentétben a kannabisz függőségi potenciája alacsonyabb, mint a dohányé, és bár a rendszeres fűszívás hörghuruthoz vezethet, egy hosszú távú, nagy mintán végzett kaliforniai vizsgálat szerint tüdőrákot nem okoz.

Az alkohollal ellentétben a kannabiszfogyasztás nem sarkallja erőszakos bűncselekményekre a fogyasztókat, rendszeres használata nem okoz olyan súlyos betegségeket (pl. májzsugort), amelyek halálhoz vezethetnek. Bár a tinédzserek egy igen kis számú, genetikailag erre hajlamosított csoportjánál a kannabisz sok egyéb tényező mellett növelheti a szkizofrénia kialakulásának kockázatát, ennek jelentőségét jócskán eltúlozza a média. Nincs arról szó, hogy egyébként egészséges fiatalok a marihuána hatására elmebeteggé válnának, az oksági kapcsolat léte nem bizonyított. A tudományos bizonyítékok fényében megdőlnek azok a mítoszok, amelyek még mindig aktívan formálják a fűvel kapcsolatos közvélekedést. A marihuánától nem vezet egyenes út a „keményebb drogok” felé (ún. kapudrog-elmélet), a fű nem pusztítja az immunrendszert és az agysejteket, és nem okoz tartós memóriaromlást. A bizottság szerint nem helytálló tehát a társadalomnak a jogalkotó által is visszhangzott ítélete, miszerint az alkohol és a dohány káros hatásai „messze elmaradnak” a marihuána ártalmaitól – ez inkább fordítva lenne igaz.

Dr. Kukorelly István alkotmánybíró már az AB-határozathoz fűzött különvéleményében is azt hangsúlyozta, hogy „a megfelelő tájékozottság ellen hat és az érvelés meggyőző erejét csökkenti, ha az Alkotmánybíróság a kábítószer-fogyasztáshoz egységesen a halálos következmény képét társítja”. Amennyiben a jogalkotó valóban az egyes drogok fogyasztásának ártalmait vette volna alapul a jogi szabályozás kialakítása során, akkor talán a Váncsa István által megálmodott világ vált volna valóra: a borfogyasztás be lenne tiltva, az USA légiereje külföldi országokban borpincéket és présházakat bombázna, a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör pedig közleményben nyilvánítaná ki, hogy a borliberalizáció ma Magyarországon a morális kapituláció trójai falova, ésa  Farkas fivéreket talán tiltott szőlőtermesztésért ítélte volna fegyházbüntetésre a bíróság.

Az alkoholtilalmat, persze, már kipróbálta az emberiség, és az sem működött, akárcsak a marihuána jelenlegi tilalma: csak Al Capone és társai profitáltak belőle. A legális kontroll jóval hatékonyabbnak bizonyult, mint a büntetőjogi tiltás. Az USA-ban például az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt a fűszívók száma, míg jelentősen csökkent a dohányosoké – miközben több millió embert zártak börtönbe fű miatt, de egyetlen embert sem börtönöztek be pusztán azért, mert dohányt termesztett vagy fogyasztott volna. Hollandiában, ahol a felnőttek napi 5 grammnyi marihuánát büntetlenül vásárolhatnak a coffee shopokban, kevesebb fiatal szív füvet, mint Franciaországban vagy Nagy-Britanniában, ahol a fű árusításáért súlyos börtönbüntetés jár. Bár ma Magyarországon nincsenek meg a politikai feltételei a holland modell bevezetésének, annak itt lenne az ideje, hogy arányosabbá tegyük a jogi szabályozást, és megszüntessük azt a szakadékot, ami a marihuánáról való tudományos ismeretektől, a jogállamiság normáitól és az európai uniós gyakorlattól elválasztja. Dr. Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság Büntetőjogi Kollégiumának elnöke tavaly ki is dolgozott egy hasonló tartalmú törvénytervezetet, amelyet a szakmabeliek többsége támogatna, azonban a kormány azóta sem tűzte napirendre a drogjogi szabályozás reformját. Addig is marad nekünk a szükségtelen és aránytalan szigor.

Sárosi Péter

Kategória: Hírek Drogok: Kannabisz (fű/hasis)

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó videók:

“Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

“Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter