A HáziPatika által megosztott tanulmány szerzői szerint a legalizáció támogatói még nem is hallottak a marihuána ártalmairól. Hihető ez az érvelés?
"Az illegális kábítószerek közül a marihuána a legelterjedtebb a tinédzserek körében, mert a többség ezt tartja a legkevésbé ártalmasnak. Ez a tévhit vezetett oda, hogy egyre több amerikai államban legalizálják és teszik könnyen hozzáférhetővé a szert. A törvények meghozatalakor azonban általában nem vették figyelembe a kannabisz hatását a legsérülékenyebb populációra, a tinédzserekre, és nem tanulmányozták a tudományos kutatásokat" – idéz a Házipatika egy nemrég megjelent tanulmány szerzőitől, akik mintha tudatosan akarnák félreérteni a legalizáció mögött álló megfontolásokat.
A szabályozott marihuánapiac ugyanis többek között éppen arra próbál megoldást találni, hogy a fiatalkorúak nehezebben juthassanak hozzá a marihuánához (vö. nemzeti dohányboltok, ahová 18 év alattiak nem léphetnek be). A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy míg Hollandiában a fűszívók közel 70%-a coffee shopokból szerzi be a marihuánát – ahová szintén csak nagykorúak léphetnek be – addig a tiltó drogpolitikával rendelkező San Franciscóban az emberek 90%-a dílerektől vásárolja azt, akik a kávézók üzemeltetőivel szemben nem kérnek személyi igazolványt az életkor tisztázására. Ráadásul San Francisco dílereinek fele a fű mellett egyéb drogot is kínál a vásárlónak, míg hasonló Hollandiában jóval ritkábban esik meg. Mindez nem a tilalom, hanem a szabályozott piac sikerét bizonyítja. Nem véletlen, hogy mindhárom legalizációs népszavazást kezdeményező amerikai állam 21 éves korban szabta meg a marihuána vásárlásához szükséges alsó korhatárt. A kutatóknak és a HáziPatika tájékoztatásának teljesen igaza van abban, hogy a kamaszkori marihuánafogyasztás sokkal több kockázattal jár, mint huszonéves korban, de tévedés azt állítani, hogy a legalizáció mellett döntő államok mindezt figyelmen kívül hagyták volna. Épp ellenkezőleg, a marihuána feketepiacának felszámolásával azt szeretnék elkerülni, hogy a fiatalok minden nehézség és releváns információk nélkül beszerezhessék a marihuánát, illetve hogy a dílerek egyéb szereket is kínáljanak nekik.
A tanulmány szerzőinek sorait olvasva felvetődik a kérdés, hogy pszichiátereket és az idegtudomány kutatóit vajon miért foglalkoztatják annyira a legalizáció motivációi, hogy tanulmányuk absztraktjában, szakterületüktől eltávolodva hipotéziseket állítsanak fel a szabályozás kidolgozóinak felkészültségéről és szándékairól? Ha pedig ezt teszik, akkor vajon hogy-hogy nem ismerik a legalapvetőbb érveiket a legalizáció mellett? Biztos válasszal nem tudunk szolgálni, de egy erős tippel igen. A tanulmány a Nemzeti Drogabúzus-ellenes Intézet (NIDA) megalapításának 40. évfordulójára kiadott különkiadásban jelent meg. A NIDA-ról pedig régóta tudható, hogy a drogoknak jóformán kizárólag a káros hatásaira fókuszál, nem ritkán előítéletes, tudományosan megkérdőjelezhető módszerekkel, miközben a drogok egészségügyi hatásait vizsgáló kutatásoknak több mint 85%-át ők támogatják világszerte! Emlékezetes a gyógyászati marihuánával szemben tanúsított ellenállásuk és törekvéseik alapján érthető, hogy a washingtoni és a coloradói legalizációt sem nézik jó szemmel. Nehéz elhessegetni a gyanút, hogy a pszichiátria és az idegtudomány kutatói ezért kénytelenek vizsgálataikat a legalizációval szembeszegezni.
Kardos Tamás
Drogriporter
2013.09.19.
