A Washingtoni Egyetem kutatói megvizsgálták, hogy mi az összefüggés a kannabisz veszélyeiről alkotott elképzelések és a kannabisz kipróbálása között.
Az elrettentés logikája
Minél kevésbé kockázatosnak látják a fiatalok a szerhasználatot, annál többen fogják kipróbálni. Minél többen próbálják ki, annál többen lesznek függők és halnak meg túladagolásban. Arra kell tehát törekedni, hogy a drogfogyasztás veszélyeit minél jobban tudatosítsuk a társadalomban, és minél jobban démonizáljuk magukat a szereket. Ebben a harcban a cél szentesíti az eszközt, hiszen inkább túlozzuk el a drogok ártalmait, ha ezzel emberi életeket menthetünk.
Inkább féljenek, mint megijedjünk – ez a konzervatív, tiltó drogpolitikák egyik alapvetése. És erre a félelemre épül fel a szigorú drogpolitika egész rendszere: súlyos büntetőjogi szankciók, elrettentő rendőrségi megelőzés az iskolákban. Ez az oka annak is, hogy a tiltáspárti politikusuk egyfajta erkölcsi magaslatról ostoroznak mindent és mindenkit, aki és ami az emberi életeket tönkretevő szigorú szankciókat és a valóságot eltorzító elrettentő drogellenes propagandát kritizálja. Hiszen szerintük a kritika önmagában is megrendíti a fiatalok azon hitét, hogy ezek a szerek veszélyesek. Ha pedig a veszélyességbe vetett hit megrendül, akkor majd többen fognak drogozni és függők lenni és meghalni.
Veszélyérzet és kipróbálás
De vajon tényleg megállja a helyét az érvelés alapját képező tétel, miszerint az emberek azért kezdenek el fogyasztani, mert előzőleg már kevésbé veszélyesnek találták az adott szert?
A szakirodalomban ez sokáig megkérdőjelezetlenül maradt. De az utóbbi időben egyre több kétség merült fel ezzel kapcsolatban. 2018-ban Naji C. Salloum, a Washingtoni Egyetem kutatója és kollégái az Addiction című tudományos szaklapban publikálták azon nagyszabású vizsgálatuk eredményeit, ami kimondottan kétségbe vonja ezt.
A korábbi kutatások ún. keresztmetszeti longitudinális módszerrel (cross-sectional study) készültek. A fiataloknak ugyanazt a csoportját vizsgálták hosszú távon, bizonyos időpontokban. Ezek a kutatások feltárták az összefüggést, a korrelációt a drogfogyasztás kockázatairól való vélekedések és a drogfogyasztás előfordulása között. Tehát bizonyították, hogy ahol kockázatosabbnak látják a szereket a fiatalok, ott kevesebben próbálnak ki szereket.
De ez még nem bizonyítja a kapcsolat irányát.
Ugyanis elképzelhető, hogy éppen fordított a kapcsolat: inkább a kannabisz kipróbálása az, ami hat a fű veszélyességéről alkotott vélekedésre.
Salloum és kollégái ezért egy új kutatási dizájnt készítettek. Az ún. autoregressziós (cross-lagged panel) elemzés segítségével azt vizsgálták meg, hogy vajon ugyanazon diákoknál hosszú távon miként magyarázható a kockázatokról alkotott vélekedés és a kannabisz kipróbálása közötti kapcsolat.
Ehhez a Monitoring the Future (MTF) vizsgálat adatait használták fel, amely egészen a 8. osztálytól kezdve hosszú távon nyomon követi a fiatalok droghasználatát és a drogfogyasztás veszélyességéről alkotott elképzeléseit. A kutatók a diákok egy 2400 fős mintáját választották ki hosszú távú vizsgálatra (ezt nevezik longitudinális panelnek), akiket a 12. osztálytól egészen 30 éves korukig követtek nyomon, két évente kitöltött kérdőívekkel.
A fiataloknak az alapszinten, tehát 12. osztályos korukban, 33%-a fogyasztott kannabiszt az elmúlt évben, és 19%-a az elmúlt hónapban. 30 éves korukra ez 28%-ra és 15%-ra módosult. 12. osztályban a diákok 83%-a gondolta a kannabisz rendszeres fogyasztását veszélyesnek. 30 éves korukban ez az arány már 78%-ra csökkent.
A statisztikai analízis pedig kimutatta, hogy bár a kapcsolat kétirányú, a kannabisszal kapcsolatos személyes tapasztalatok jóval erősebben határozzák meg a fogyasztás kockázatairól alkotott véleményt, mint pedig fordítva.
Számszerűsítve: a rendszeres kannabisz-fogyasztás kétszer olyan nagy hatást gyakorolt a fogyasztás veszélyességéről alkotott vélekedésre, mint a kockázatról alkotott elképzelés a fogyasztásra.
A kutatás megerősítette azt, amire korábbi kvalitatív vizsgálatok alapján lehetett következtetni: miszerint a kannabisz-fogyasztási tapasztalat alapvető fontosságú abban, hogy mennyire tartják az emberek veszélyesnek a kannabisz fogyasztását. Így például Wilkinson és kollégái 31 veteránnal készítettek félig strukturált interjúkat. Az interjúkból kiderült, hogy elsősorban a személyes tapasztalatok játszottak szerepet a kannabisz-fogyasztás veszélyességével kapcsolatos vélekedések alakulásában.
Milyen következtetéseket vonhatunk le ebből a kutatásból?
A társadalomban a kannabisz-fogyasztás ártalmaival kapcsolatban számos túlzó, démonizáló elképzelés él. A fiatalok jelentős része ezeket osztja – és ennek ellenére is kipróbálja a kannabiszt. Aztán ezeket a túlzó félelmeket a személyes tapasztalatok szétoszlatják. Amint a kutatók is megállapítják, kialakul egyfajta bizalmatlanság az elrettentő kommunikációs üzenetek és a fogyasztó által megélt valóság között.
Ennek azonban lehetnek hátulütői is. Mégpedig az, hogy a kannabisz-fogyasztásnak lehetnek olyan hosszú távú kárai, amelyekkel a fogyasztó csak lassan, hosszú idő múltán szembesül. Vagy amelyek jóval finomabban, kevésbé észrevehető módon jelentkeznek. És egyfajta bumeráng hatásként a fogyasztó ezekkel szemben is szkeptikussá válhat, hiszen az elrettentéssel az egészségügyi károkról és ártalomcsökkentésről szóló üzenetek általában is hiteltelenné válnak a számára.
A kutatók is hangsúlyozzák, hogy a hitelesség és a korrektség rendkívül fontos a kannabisszal kapcsolatos tájékoztatásban és drogprevencióban.
És – ezt már én teszem hozzá – ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy az információ, amit átadunk, tudományos bizonyítékokkal alátámasztható legyen. Az sem mindegy, hogyan tálaljuk, milyen kompozícióban, milyen módon és felütéssel.
Kétséges ugyanis az, hogy elrettenthetjük a fiatalokat azzal, ha rájuk ömlesztjük a félelmet keltő információkat a kannabisz-fogyasztás kárairól. Sőt, ez akár kontraproduktív is lehet.
Sárosi Péter
