A Magyar Nemzet cikke egy névtelen szakértőre hivatkozva azt állítja, hogy a drogstratégia „további kapukat nyithat a kábítószernek”
Amikor Balavány György, a Magyar Nemzet újságírója felhívott, hogy szeretne interjút készíteni velem az új nemzeti drogstratégiával kapcsolatban, nem voltak illúzióim affelől, hogy a cikk, amit végül meg fog jelentetni, egyáltalán nem egyezik majd a véleményemmel. Mégis elvállaltam az interjút, ugyanis ha már néhány érvem és gondolatom megjelenik az újság olvasói számára, az is jobb, mintha kizárólag az általa képviselt tiltáspárti nézetek. A “Mesterséges napfény” című cikk szerint “míg folyik a verseny a rendőrök és a drogmaffia között, az új nemzeti drogstratégia további kapukat nyithat a kábítószernek”. A cikk koncepciója egyszerű: bemutatni azt, hogy Magyarországon elszabadult a kannabisz-fogyasztás és -kereskedelem, és ez egyenes következménye a kormány liberális drogpolitkájának: a cikknek olyan a végkicsengése, minthacsak a drogstratégiát a vietnámi dílerek fogalmazták volna meg. Balavány György egy velem ellentétben “magát megnevezni nem kívánó” szakértőre hivatkozva azt állítja, hogy “a program néhány eleme lehetővé teszi a liberális felfogás érvényesítését: vagyis a leszoktatás helyett az ártalomcsökkentést, a büntethetőség helyett a dekriminalizációt, végső soron pedig a kábítószerek szabaddá tételét célozza”. Érdekes és egyben minősíti a szakértő hozzáállását, hogy nem adja a nevét az állításaihoz. Akkor ugyanis szembesíteni lehetne állításainak hamisságával. Az új nemzeti drogstratégia ugyanis kiegyensúlyozott szemléletet képvisel, tehát egyaránt szerepelnek benne a kínálatcsökkentés, a prevenció, a kezelés és az ártalomcsökkentés pillérei, amelyek nem egymásnak alárendelt, hanem egymást kiegészítő szerepet töltenek be. Sőt, ha a prevencióra szánt fejezetet elolvassuk, láthatjuk, hogy 7 sűrűn szedett oldalt foglalnak el, a kezelés 4-et, az ártalomcsökkentés legfeljebb másfelet. Nem tűnik éppen ultraliberálisnak.
Nevüket felvállaló szakértők a dekriminalizáció mellett, köztükRódler Norbert és Zacher Gábor, akiket a cikk is idéz
A stratégia elkészítését az újságíró azzal próbálja lejáratni, hogy annak előkészítésében a Kendermeg Egyesület is részt vett. Valójában egyszerűen arról volt szó, hogy a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet az EU irányelveinek megfelelően a civil társadalom megfelelő bevonásával kívánta elkészíteni a stratégiát – így a többi szervezet mellett meghallgatta a Kendermag véleményét is. Azt gondolom, csak dícséretesnek nevezhetjük, ha egy kormányzat a vélemények legszélesebb spektrumából kíván meríteni, ezeket mérlegeli a tudományos bizonyítékok fényében, és erre alapozva hozza meg a döntését. A cikk szerint a Kendermag Egyesület a “marihuánát népszerűsítő” szervezet. Ez tévedés. Vajon akkor mindenki, aki a dohányzás vagy az alkohol-fogyasztás betiltását ellenzi, egyben népszerűsíteni is akarja a dohányzást vagy az italozást? A legális szabályozás pártolása nem egyenlő a drogok népszerűsítésével – úgy tűnik, ezt nem lehet elégszer leírni. Ami az én szerepemet illeti, valóban részt vettem a stratégia előkészítésében, ez a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság (KKB) civilek által megválasztott képviselőjeként és a Kábítószerügyi Eseti Bizottság szakértőjeként a kötelességem is volt. A Drogriporter a nyilvánosság előtt jól követhető és transzparens módon beszámolt a drogstratégia előkészítésének folyamatáról, a TASZ álláspontját mindenki olvashatta a honlapunkon.
A “magát megnevezni nem kívánó” szakértő szerint a stratégia azért is aggályos, mert “a szöveg lehetővé teszi, hogy ha egy őrizetes azt állítja: kábítószerfüggő, az ártalomcsökkentő, illetve szubsztitúciós kezelés keretében állami támogatással fogyaszthasson pszichoaktív szereket”. A drogstratégia ebben a kérdésben gyakorlatilag semmi mást nem tett, mint előírta egy korábban vállalt kötelezettség végrehajtását, amely az EU drogpolitikai akciótervében szerepel. Amennyiben az állam a heroinfüggőséget betegségnek tekinti, akkor vajon mi magyarázza, hogy egy fogva tartott ne kapjon megfelelő gyógyszeres kezelést erre a betegségre ugyanúgy, mint ahogy egy cukorbeteg vagy egy depressziós? Márpedig az ENSZ álláspontja szerint a heroinfüggőség metadonnal való helyettesítő kezelése hatékony és szükséges, csökkenti a bűnözést, a fertőzéseket és a halálozást, hozzásegíti a fogyasztót a rehabilitációhoz – a metadon még a Létfontosságú Gyógyszerek Listáján is szerepel. Európa számos fejlett országában van ilyen kezelés a börtönökben, Magyarországon nincs. A fogva tartott büntetéséhez nem tartozik hozzá, hogy megfosszák az egyenlő egészségügyi ellátáshoz való jogtól. És mint ahogy a cikk tőlem idézi, “előfordul, hogy aki börtönbe kerül, és ott nem kap kábítószert, leszokik. Ilyenkor azonban fennáll a veszélye, hogy szabadlábra helyezése után még mélyebbre esik vissza – akár túl is lőheti magát”. Ez így van: attól, hogy valaki kényszerből absztinens lesz a börtönben, még függő marad. A börtönből való szabadulás után jóval magasabb a halálos túladagolás kockázata. Amennyiben a függő a börtönben kezelésben részesül, és ezt odakint folytatja, mind a fertőzés, mind a túladagolás kockázata jelentősen csökken. Ráadásul a metadon-kezelésnek van szakmai protokollja, nem kerülhet be mindenki, aki azt állítja, hogy valamilyen szert fogyasztott. Kizárólag olyan heroinfüggők kerülhetnek be, akik már régóta használnak és sikertelenül próbáltak leszokni.
A cikk szerint továbbá a drogstratégia lehetővé teszi, hogy a saját beszerzésük fedezése miatt kis tételben áruló pusherek is kibújjanak a büntetés alól. Valójában azonban nincsen arról szó, hogy a drogstratégia “végső soron a kábítószerek szabaddá tételét célozza”: egyszerűen elismeri azt a tényt, hogy amennyiben egy bűncselekmény folyamatos elkövetésének oka a drogfüggőség, akkor érdemes a probléma okát kezelni, és nem csak a tüneteket. Ezért a beszerzési bűncselekmények elkövetői esetében az elterelés lehetőségének biztosítására hív fel, amelynek keretében a függő bűnelkövető ellátásba juthat, miközben a pártfogói felügyelet révén nem kerül ki a büntető-igazságszolgáltatás látóköréből sem. Ezt diktálja a társadalmi érdek és a józan ész. A cikk végén ismét meg nem nevezett szakértőkre hivatkozik az újságíró, akik szerint “a marihuánafogyasztás szellemi és mentális leépülést, visszafordíthatatlan agyi károsodást okozhat.” Érdemes ezzel kapcsolatban elolvasni Dr. Mitch Earleywine “Marihuána: a tudomány álláspontja” címmel magyarul is megjelent könyvének vonatkozó fejezetét. A marihuána valójában a legfejlettebb technikai eljárásokkal történő vizsgálatok szerint sem okoz szerkezeti elváltozást az agyban, és bár a kognitív működésben a krónikus fűfogyasztóknál vannak finom eltérések, ezek a mindennapi életben kevéssé jelentősek. Egyre több kutatás erősíti meg azt a hipotézist, hogy a kannabisz aktív hatóanyagai valójában neuroprotektív (az idegrendszert védő) és antikarcinogén (rákellenes) tulajdonsággal rendelkeznek. A mértéktelen fogyasztás okozhat lelki és társadalmi problémákat, de ettől még emberek milliói fogyasztják a marihuánát anélkül, hogy “leépülnének”. Ha már leépülésről van szó, szólhatott volna viszont a cikk az egészségügyi és szociális ellátórendszer leépüléséről, akkor talán valóban jelentős problémákra hívta volna fel a figyelmet.
Sárosi Péter
