Tallián Miklós a Hírszerzőn, január 12-én megjelent, a Kendermag Egyesület alelnökének bírósági ítéletét és a kender büntetőjogi megítélését elemző írása több ponton is vitatható állításokat, sőt bizonyos esetekben komoly tévedéseket is tartalmaz.
Tallián Miklós a Hírszerzőn, január 12-én megjelent, a Kendermag Egyesület alelnökének bírósági ítéletét és a kender büntetőjogi megítélését elemző írása több ponton is vitatható állításokat, sőt bizonyos esetekben komoly tévedéseket is tartalmaz.
Szerző: Dénes Balázs
Forrás: Hirszerző
Ne tégy semmit: ne hajts végre egy rossz törvényt!
Kezdjük mindjárt az írás első állításával, mely szerint a füves cigaretta, azaz a kender „semmivel sem barátságosabb vagy veszélytelenebb szer, mint a többi tudatmódosító”. Tallián Miklós egyenesen felelőtlenséggel és tisztességtelenséggel vádolja azokat, akik a fenti érv ellenkezőjét hangoztatják. De vajon miért?
A drogok mint lehetséges „barátságos” szubsztanciák fogalmával nehéz mit kezdeni, a tudatmódosító szerek veszélyességének mérésére azonban léteznek módszerek. Addikciós potenciál, halálos dózis, a fogyasztás abbahagyása esetén fellépő elvonási tünetek, agresszív viselkedést kiváltó hatások – mind-mind olyan tényezők, melyek mérhetők és leírhatók. A kender, tetszik, nem tetszik, mind a felsorolt, mind pedig az egyéb szempontok alapján az egyik legkevésbé veszélyes tudatmódosító szer.
Nem alakít ki, csak nagyon gyenge fizikai függőséget (pszichikait persze – hasonlóan a tévézéshez, extrém sportokhoz vagy a csokoládéhoz – igen); nincsen halálos adagja, vagyis egyszerűen nem lehet egészségre valóban veszélyes módon túladagolni; stb. Nem véletlen, hogy gyakorlatilag minden országban ezt a szert fogyasztják a legtöbben az illegális drogok használói közül.
Tallián Miklós is érzi, hogy a kender mint 'rendkívül veszélyes anyag' -fogalom gyenge lábakon áll, ezért leszögezi, hogy „részletes és érthető indoklás” esetén hajlandó elfogadni, hogy a kender társadalmi veszélyessége nem nagyobb, mint az alkoholé. Jómagam ezzel az állítással nem értek egyet, az alkoholt ugyanis sok szempontból sokkal károsabb és veszélyesebb szernek tartom a kannabisznál.
Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha nem az én érvelésemet, hanem azt fogadjuk el, hogy a kannabisz nem veszélyesebb az alkoholnál, akkor pontosan mi is a két szer közti büntetőjogi különbségtétel alapja. Mi az oka annak, hogy az egyiket reklámozzuk, adóztatjuk és büntetés nélkül fogyaszthatjuk, a másik esetében pedig börtönnel fenyegetjük azokat, akik élnek vele?
A drogokat azért tiltjuk, mert fogyasztásuk sérti a köz egészségét – de mi van akkor, ha egyes szerek (pl. a kannabisz) fogyasztása nem jár olyan mértékű sérelemmel, mint más, engedélyezett szereké? Vajon mi sérti jobban a köz egészségét: egy 35 éves felnőtt havi egy-kétszeri kannabiszfogyasztása, vagy egy 18 éves diák napi egy doboz elszívott cigarettája? Ki a károsabb a közre, az, aki egy évben kétszer-háromszor bevesz egy extasy tablettát, vagy az, aki napi 3-4 liter bort iszik meg?
Hahó, csúsztatás, kiáltanak fel a drogoktól a társadalmat féltők, hiszen nem szabad egy alkalmi használót egy beteg alkoholistával vagy egy nikotinfüggő dohányossal összehasonlítani! De bizony szabad, mégpedig pontosan azért, mert ma hazánkban az alkalmi drogosra büntetőeljárás vár, a legális drogoktól függőre pedig elnézően legyint a társadalom.
A kender veszélyességével kapcsolatos érvek egyébként, melyeket Tallián úr felhoz, elsősorban két hazai tudóshoz, Vizi E. Sziveszterhez és Freund Tamáshoz köthetők: az ő igen vitatható tavalyi előadásaikat a TASZ munkatársai nem hagyták válasz nélkül: előadásaik tudományos igényű cáfolatai ma is elérhetők a TASZ honlapjain (lásd Vizi E. Szilveszter előadásának kritikája és Hullámtörés, avagy ami Freund Tamás előadásából kimaradt).
Tallián úr azt kéri számon többek közt a Társaság a Szabadságjogokért szervezeten is, hogy nem adunk választ arra, hol húzódik az a határ, melytől szigorúan magánügynek számít a drogfogyasztás. De bizony adunk, adtunk, nem is egyszer az elmúlt 11 évben. Soha nem titkoltuk, hogy feleslegesnek, igazságtalannak és kontraproduktívnak tartjuk azt, hogy az állam olyan emberekkel szemben érvényesíti büntetőhatalmát, akik nem ártanak másnak, mint maguknak, vagy maguknak sem.
A határ itt húzódik: a büntetőjognak szerintünk akkor kell beavatkoznia, ha valaki olyan magatartást folytat, mellyel mást vagy másokat jogaiban sért. Az áldozat nélküli bűncselekmény valóban kivételes eset: kérem, bizonyítsa be valaki, hogyan sérti a közegészséget az a Juhász Péter, aki a saját maga által termesztett növény virágját saját lakásában elszívja.
Az ő ügyében eljáró bíróság ugyanis adós maradt ezzel; a tárgyaláson a bíró azzal érvelt: Juhász Péter cselekménye azért is veszélyes a társadalomra, és azért sem lehet azt a társadalomtól elszigetelt jelenségnek tekinteni, mert 1. nem csak ő, hanem mások is feljelentették magukat tavaly tavasszal (!), 2. a sajtó is tudósít az eseményekről (!!). Arról, hogy a tárgyaláson a konkrét ügyben konkrétan fennálló konkrét társadalomra veszélyességről kellett volna dönteni, kevés szó esett: Tallián úr mindenestre megelőlegezi a másodfokú bíróság döntését, amikor a hétfői ítéletet „ minden valószínűség szerint” jogszerűnek nevezi.
Szóljunk végül a zéró toleranciáról, melyet Tallián Miklós szerint ki kellene próbálni. Próbálni? Attól tartok, hogy ez már megtörtént, sőt a jelenlegi magyar Btk. is e megoldást alkalmazza a drogokkal kapcsolatban. Hogy mást ne említsünk, ma a törvény semmilyen különbséget nem tesz kender és heroin, vagy hasis és crack között: az illegális szerek hazánkban egyetlen csoportot alkotnak – legalábbis büntetőjogilag.
Zéró tolerancia tekintetében drogügyben az USA a legjobb példa, de vajon követni akarjuk-e az amerikai mintát? Akarunk-e olcsó és erős drogokat, nagy számú túladagolásos halálesetet és komoly mértékű tinédzser drogfogyasztást? Akarunk-e olyan rendőrséget, melynek legfőbb feladata a polgárok vizeletében való kutakodás? Akarjuk-e nagy tömegben börtönbe zárni polgártársainkat azért, amit saját testükkel és szellemükkel művelnek? Kevesen tudják, de az Egyesült Államokban több ember ül börtönben kizárólag drogokkal kapcsolatos cselekmények (nagy részük egyszerű fogyasztás) miatt, mint az egész Európai Unió teljes (!) börtönnépessége.
Akarjuk ezt? Aligha. Éppen ezért jó, ha tudjuk: a zéró tolerancia jegyében zajló Drogháború Amerikában pontosan a fenti következményekkel jár.
A szerző a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet elnöke
Kapcsolódó cikk:
