Amikor valamely európai országban vagy az Európai Unió korai jelzőrendszerében (EUDA Early Warning System) azonosítanak egy új pszichoaktív anyagot, az rendszerint rövid időn belül megjelenik a magyar tiltólistán is. Az elmúlt másfél évtizedben több száz ilyen vegyület került fel a jegyzékekre, többnyire különösebb nyilvános vita vagy szakpolitikai egyeztetés nélkül.

Az Egészségügyi Minisztérium most társadalmi egyeztetésre bocsátotta az új szereket betiltó rendeletet – de ez merőben formális lépés. Az új szerekkel kapcsolatos tudományos bizonyítékok rendkívül korlátozottak. Valójában jelenleg az ilyen folyamatok mindig azzal az eredménnyel zárulnak, hogy az adott szert felveszik a kábítószerek valamelyik listájára (korábban létezett az új pszichoaktív anyagok listája, de ez tavaly június óta megszűnt). És ez nem csak Magyarországon, de a legtöbb EU tagállamban is így van.

Milyen szerek kerülnek most tiltólistára?

A rendelettervezetben szereplő 18 vegyület első ránézésre egy laikus számára nehezen értelmezhető kémiai nevekből álló felsorolásnak tűnhet. Valójában azonban ezek az anyagok több jól elkülöníthető csoportba sorolhatók. A listán találunk rendkívül erős szintetikus opioidokat, új generációs kannabinoid-származékokat, designer nyugtatókat, stimulánsokat és olyan kutatási vegyületeket is, amelyekről jelenleg alig áll rendelkezésre tudományos információ.

Szintetikus opioidok

A legnagyobb figyelmet kétségtelenül az új szintetikus opioidok érdemlik. A listán szereplő 5-cyano-isotonitazene az úgynevezett nitazének családjába tartozik (ezekről bővebben lásd interjúnkat), amely az elmúlt években az európai és észak-amerikai drogmonitorozó rendszerek egyik legfontosabb aggodalmává vált az észak-amerikai túladagolási járványról bővebben itt). A nitazéneket eredetileg gyógyszerkutatási célból fejlesztették ki, de soha nem kerültek gyógyászati forgalomba. Néhány vegyületük azonban rendkívül erős opioid hatással rendelkezik, egyes esetekben még a fentanylnál is erősebbnek bizonyultak. A nitazénekhez számos túladagolásos esetet és halálesetet kapcsoltak Európában és Észak-Amerikában, ezért ezek valóban olyan anyagok, amelyekkel kapcsolatban komoly közegészségügyi aggodalmak merülnek fel.

Hasonlóan az opioidok közé tartozik az N-piperidinyl-methiodone, az etodezitramide, valamint a chlorphine, az 5,6-dichlorobrorphine és a spirobrorphine. Ezek a vegyületek kevésbé ismertek a nyilvánosság számára, de farmakológiai tulajdonságaik alapján szintén erős fájdalomcsillapító és légzésdepresszív hatással rendelkezhetnek. Többségükről rendkívül kevés humán adat áll rendelkezésre, a veszélyességükre vonatkozó feltételezések sokszor elsősorban laboratóriumi és szerkezeti hasonlóságokon alapulnak.

Félszintetikus kannabinoidok

A lista másik nagy csoportját új generációs kannabinoidok alkotják. Ide tartozik az 1′-dimethyl-delta-9-THCH, a 2-Cl-HHC, a 4′-allyl-iso-HHC, az adamantyl-HHC, valamint a delta-8-THC butanenitrile oxime és a delta-9-THC butanenitrile oxime. Ezek a vegyületek nagyrészt a HHC és más félszintetikus kannabinoidok piacának gyors fejlődéséből származnak. Az elmúlt években több európai ország betiltotta a HHC-t, amire a gyártók újabb és újabb molekulák piacra dobásával reagáltak (lásd részletes cikkünket a félszintetikus kannabinoidokról).

A legtöbb ilyen anyagról jelenleg csak annyit tudunk biztosan, hogy képesek kölcsönhatásba lépni a kannabinoid receptorokkal, de a pontos hatásukról, toxicitásukról és hosszú távú egészségügyi kockázataikról alig áll rendelkezésre tudományos adat. Viszont a félszintetikus kannabinoidokkal dúsított termékek az elmúlt években népszerűvé váltak Európában a szürkepiacon. A kockázatot elsősorban nem az jelenti, hogy ezek a szerek annyira toxikusak lennének, hanem az, hogy a szabályozatlan piacon nincs minőségkontroll, a hígítást, adagolást gyakran elrontják a gyártók, a fogyasztók pedig nincsenek tisztában azzal, hogy mit is vásárolnak. Ez történt Magyarországon is az emlékezetes 2024-es tömeges túladagolási eset kapcsán.

Dizájner benzodiazepin: xanax-helyettesítő

A listán egy designer benzodiazepin is szerepel ethylflualprazolam néven. Ez a vegyület az alprazolamhoz, közismertebb nevén a Xanaxhoz hasonló hatású nyugtató. Az ilyen anyagok különösen azért jelentenek kockázatot, mert gyakran jelennek meg hamis gyógyszerként, illetve alkohollal vagy opioidokkal együtt fogyasztva jelentősen növelhetik a túladagolás veszélyét. Az elmúlt években Európa-szerte számos designer benzodiazepin jelent meg, amelyek sok esetben erősebbek vagy kiszámíthatatlanabbak a hagyományos gyógyszereknél. Tudjuk, hogy Magyarországon több százezer ember szed rendszeresen alprazolam hatóanyagú gyógyszereket – tehát az ilyen dizájner szerekre is biztosan van piaci igény.

Dizájner stimuláns: szintetikus kokain-helyettesítő

A stimulánsok közül az N-dipropyl dimethocaine került fel a listára. Ez a vegyület a kokainhoz hasonló hatásmechanizmussal rendelkezhet, és elsősorban stimuláló, élénkítő hatást vált ki. Az ilyen típusú szerek esetében a legfontosabb kockázatok a szív- és érrendszert érintik: emelkedett vérnyomás, szapora szívverés, illetve nagyobb dózisok esetén súlyosabb keringési problémák is jelentkezhetnek. Jelenleg Európában kokain-fogyasztási hullámnak lehetünk szemtanúi: nem csoda, hogy nagy igény van a szintetikus helyettesítőkre is.

Egyéb kísérleti anyagok

A rendelettervezet tartalmaz néhány olyan anyagot is, amelyekről jelenleg szinte semmit sem tudni. A 2-methoxyqualone a 60-as és 70-es években népszerű, de később betiltott Quaalude altató egyik rokona, de humán felhasználásáról kevés adat áll rendelkezésre. Az MCPPQ (metaqualone analóg nyugtató), a 3-FPO (stimuláns) és a fenadiazole (hipnotikum/altató) olyan kutatási vegyületek, amelyekről a nyilvánosan hozzáférhető tudományos irodalom is rendkívül szűkszavúan nyilatkozik.

A most tiltólistára kerülő anyagok tehát korántsem alkotnak egységes csoportot. Egyes vegyületek – különösen a nitazén- és egyéb opioid-származékok – esetében valóban komoly nemzetközi aggodalmak fogalmazódtak meg. Más anyagokról azonban egyelőre annyira kevés információ áll rendelkezésre, hogy veszélyességük megítélése is bizonytalan (pl. félszintetikus kannabinoidok). Ez a tény különösen fontossá teszi annak vizsgálatát, hogy milyen bizonyítékok alapján kerülnek fel ezek a szerek a tiltólistára, és hogy a jelenlegi rendszer valóban a legmegfelelőbb módja-e az új pszichoaktív anyagok kezelésének.

A tiltás és korlátai

Az elmúlt másfél évtized tapasztalatai alapján meglehetősen kevés bizonyíték támasztja alá, hogy az új pszichoaktív anyagok egyedi, molekulánkénti tiltása tartósan visszaszorítaná ezek elérhetőségét vagy használatát. Éppen ellenkezőleg: a szakirodalomban gyakran whack-a-mole (vakondhajsza játék) jelenségként emlegetik azt a folyamatot, amelyben egy anyag betiltását rövid időn belül egy újabb, kémiailag kissé módosított vegyület megjelenése követi. Az európai korai jelzőrendszer adatai szerint az elmúlt húsz évben több mint ezer új pszichoaktív anyagot azonosítottak Európában. Ez arra utal, hogy a tiltólisták folyamatos bővítése önmagában nem volt képes megakadályozni az új szerek megjelenését, inkább egy állandó versenyfutást eredményezett a szabályozók és a piac szereplői között

A tiltásoknak emellett több nem kívánt következménye is lehet. Az egyik legismertebb jelenség az úgynevezett „helyettesítési hatás”: amikor egy népszerűbb szer eltűnik a piacról, azt gyakran egy újabb, kevésbé ismert és rosszabbul kutatott vegyület váltja fel. A HHC és más félszintetikus kannabinoidok gyors terjedése például részben a korábbi kannabinoidok szabályozására adott piaci reakcióként értelmezhető. Hasonló folyamat figyelhető meg az opioidok esetében is, ahol a hatósági fellépés sokszor nem a keresletet szünteti meg, hanem annak kielégítését tereli egyre erősebb, könnyebben szállítható és nehezebben felismerhető anyagok felé. Ennek eredményeként paradox módon előfordulhat, hogy a tiltás végül nem csökkenti, hanem növeli a fogyasztók által viselt kockázatokat.

Az új pszichoaktív anyagok betiltása önmagában nem képes megoldani a problémát. Az elmúlt másfél évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy a tiltólisták bővítésére a piac gyakran újabb és újabb, kémiailag módosított vegyületek megjelenésével reagál. A kínálat folyamatos átalakulása miatt a pusztán represszív megközelítés sokszor inkább követi, mint megelőzi a változásokat.

A hatékony válasz ezért komplex stratégiát igényel: a korai jelzőrendszerek és a tudományos monitorozás megerősítését, a megelőzés és az ártalomcsökkentés fejlesztését, a kezeléshez való hozzáférés javítását, valamint azoknak a társadalmi problémáknak – például a szegénységnek, a kirekesztettségnek és a mentális egészségügyi ellátás hiányosságainak – a kezelését, amelyek különösen fogékonnyá tehetik az embereket a legveszélyesebb szerek használatára. A dizájnerdrogok jelentette kihívásra nincs egyetlen csodafegyver: csak a közegészségügyi, szociális és rendészeti eszközök összehangolt alkalmazása vezethet tartós eredményre.

Alternatív megközelítések

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy egyetlen új pszichoaktív anyagot sem szabadna gyorsan kontroll alá vonni. A nitazén-származékok vagy más, bizonyítottan súlyos egészségügyi veszélyt jelentő vegyületek esetében a gyors beavatkozás indokolt lehet. Az empirikus tapasztalatok azonban arra utalnak, hogy az automatikus tiltás nem alkalmas arra, hogy önmagában megoldja az új pszichoaktív anyagok problémáját. Sokkal inkább egy olyan szabályozási megközelítésre lenne szükség, amely különbséget tesz az ismert és az ismeretlen kockázatok között, és a büntetőjogi eszközöket a monitorozással, kutatással, egészségügyi figyelmeztetésekkel és ártalomcsökkentő beavatkozásokkal együtt alkalmazza. Ez a szemlélet áll közelebb ahhoz az eredeti közegészségügyi logikához is, amelyre az európai korai jelzőrendszer létrejött.

Az új pszichoaktív anyagok kutatásával foglalkozó magyar szakértők már évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet erre a problémára. Móró Levente, Major Magda és Kaló Zsuzsa 2019-ben megjelent tanulmányukban amellett érveltek, hogy az új szerek esetében a puszta megjelenés helyett a tényleges egészségügyi és társadalmi kockázatokra kellene építeni a döntéseket. A szerzők szerint a korai jelzőrendszer elsődleges célja nem a tiltólisták automatikus bővítése, hanem a kockázatok minél pontosabb feltérképezése, az egészségügyi szereplők tájékoztatása és a megfelelő válaszlépések kialakítása kellene legyen.

Az új pszichoaktív anyagok szabályozásának egyik legérdekesebb európai alternatíváját Csehország dolgozta ki. Ez a modell három kategóriába osztja az új pszichoaktív anyagokat: 1) az ismert magas kockázatú szereket betiltja, az 2) ismert alacsony kockázatú szerek forgalmazását szigorúan szabályozottan lehetővé teszi, és az 3) ismeretlen kockázatú szerek egy köztes listára kerülnek, amíg a megfelelő kutatásokkal nem tisztázzák a hatásaikat. A 3. kategóriába tartozó szerek esetében a forgalmazás tiltott, ugyanakkor a fogyasztás nem bűncselekmény. Egyelőre a cseh rendszer még nagyon új, és ott is viták folynak arról, hogy milyen szerek kerüljenek a 2. kategóriába (pl. kratom). Ugyanakkor jól mutatja, hogy léteznek alternatívák az automatikus tiltás jelenlegi gyakorlatával szemben.