Fő tartalom átugrása

Széljegyzetek – 2026-06-16

Először Dosztojevszkij fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy egy társadalom civilizáltságának fokát legjobban a börtöneinek állapota mutatja. Nos, ha ebből a szempontból nézzük országunk civilizáltságának fokát, hát elég elkeserítő képet kapunk. Nem elég, hogy az egész EU-ban nálunk vannak a legtúlzsúfoltabb börtönök, és nálunk a legmagasabb a fogva tartottak lakossághoz képesti aránya – a fogva tartás körülményei is a béka feneke alatt vannak. És a börtönökben nem csak rablógyilkosok vannak: a majdnem 20 ezer fogva tartott többsége nem erőszakos bűnelkövető. A drogellenes háború következtében több száz ember kapott hosszú börtönbüntetést kábítószeres bűncselekmények, köztük például a kannabisz termesztése miatt – amit egyre több országban már legális körülmények között lehet folytatni. A széles körben elterjedt mítoszt, miszerint a börtönökben luxuskörülmények közt élnek, olyanok terjesztik, akik valószínűleg soha nem láttak magyar börtönt belülről. Az elmúlt 16 évben, de a jogvédők kitiltásával, és különösen a COVID járvánnyal ezek a körülmények tovább romlottak. Erőszak, sanyargatás, a kapcsolattartás nehézségei, a BV dolgozók elégedetlensége miatt mélypontra süllyedt a morál. „A bizalmatlanság, kiszolgáltatottság és megbecsülés hiánya toxikus hangulatot okozott,” mondja Huszár László, a BVOP egykori parancsnokhelyettese a Válasz Online interjúban (belinkelem lent). Aki azt is elmondja, hogy a börtönnépesség növelése nem csökkenti számottevően a bűnözést. Az előző kormány öt új börtön nyitását tervezte, amiből csak egyet adtak át – a valódi megoldás azonban az lenne, hogy kevesebb embert zárjunk börtönbe. Ehhez szükség lesz egy komoly büntetőjogi reformra, és ehhez társadalmi szemléletformálásra. Le kell számolni azzal a mítosszal, hogy a börtön valamiféle emberjavító intézmény – valójában leginkább megnyomorítja az embert, és ezért csakis végső eszközként alkalmazható, erőszakos bűnelkövetők esetében. A büntetés pedig ott is maga az elzárás – és nem pedig a kínzás és embertelen bánásmód. A börtönbüntetés alternatíváit kell szélesíteni, és aki pedig börtönbe kerül, annak biztosítani kell a valódi társadalmi rehabilitáció lehetőségét – különben csak tovább gerjesztjük a meglévő szociális feszültségeket és problémákat.
 |  Péter Sárosi
Először Dosztojevszkij fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy egy társadalom civilizáltságának fokát legjobban a börtöneinek állapota mutatja. Nos, ha ebből a szempontból nézzük országunk civilizáltságának fokát, hát elég elkeserítő képet kapunk. Nem elég, hogy az egész EU-ban nálunk vannak a legtúlzsúfoltabb börtönök, és nálunk a legmagasabb a fogva tartottak lakossághoz képesti aránya – a fogva tartás körülményei is a béka feneke alatt vannak. És a börtönökben nem csak rablógyilkosok vannak: a majdnem 20 ezer fogva tartott többsége nem erőszakos bűnelkövető. A drogellenes háború következtében több száz ember kapott hosszú börtönbüntetést kábítószeres bűncselekmények, köztük például a kannabisz termesztése miatt – amit egyre több országban már legális körülmények között lehet folytatni. A széles körben elterjedt mítoszt, miszerint a börtönökben luxuskörülmények közt élnek, olyanok terjesztik, akik valószínűleg soha nem láttak magyar börtönt belülről. Az elmúlt 16 évben, de a jogvédők kitiltásával, és különösen a COVID járvánnyal ezek a körülmények tovább romlottak. Erőszak, sanyargatás, a kapcsolattartás nehézségei, a BV dolgozók elégedetlensége miatt mélypontra süllyedt a morál. „A bizalmatlanság, kiszolgáltatottság és megbecsülés hiánya toxikus hangulatot okozott,” mondja Huszár László, a BVOP egykori parancsnokhelyettese a Válasz Online interjúban (belinkelem lent). Aki azt is elmondja, hogy a börtönnépesség növelése nem csökkenti számottevően a bűnözést. Az előző kormány öt új börtön nyitását tervezte, amiből csak egyet adtak át – a valódi megoldás azonban az lenne, hogy kevesebb embert zárjunk börtönbe. Ehhez szükség lesz egy komoly büntetőjogi reformra, és ehhez társadalmi szemléletformálásra. Le kell számolni azzal a mítosszal, hogy a börtön valamiféle emberjavító intézmény – valójában leginkább megnyomorítja az embert, és ezért csakis végső eszközként alkalmazható, erőszakos bűnelkövetők esetében. A büntetés pedig ott is maga az elzárás – és nem pedig a kínzás és embertelen bánásmód. A börtönbüntetés alternatíváit kell szélesíteni, és aki pedig börtönbe kerül, annak biztosítani kell a valódi társadalmi rehabilitáció lehetőségét – különben csak tovább gerjesztjük a meglévő szociális feszültségeket és problémákat.

CÍMÜNK

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

TÉMÁK

SOROZATOK


©