Széljegyzetek – 2026-06-03
522 kg kokaint foglaltak le a magyar hatóságok Csepelen – rekordfogásként ünnepli a média. Nem mondom, tényleg baromi sok kokainról van szó.
De vajon mit is jelent ez a gyakorlatban? Akkor most ennyivel kevesebbet fognak az emberek fogyasztani? Esetleg romlani fog a forgalomban lévő kokain tisztasága, mert jobban felütik?
Hát nem.
Ideje leszámolni azzal az illúzióval, hogy az ilyen lefoglalások jelentős hatást gyakorolnának a kokain keresletére vagy kínálatára. Az EU-ban például 2023-ban 2020-hoz képest majdnem kétszer annyi kokaint foglaltak le – 419 tonnát. Na, az már irdatlan mennyiség, nem?
Mégis, ugyanebben az időszakban a kokain hozzáférhetősége és tisztasága jelentősen nőtt Európában. Az Európai Drogügynökség (EUDA) becslései szerint 2013 és 2023 között 17 milliról 25 millióra nőtt a kokain-fogyasztók száma.
A nagy helyzet az, hogy az illegális drogpiac rugalmasan alkalmazkodik az egyre növekvő lefoglalásokhoz: a kereskedők bekalkulálják, mint egyfajta amortizációs költséget. A dél-amerikai utánpótlás gyakorlatilag kifogyhatatlan, a várható profit pedig olyan nagy, hogy még az ilyen nagy lefoglalások mellett is borítékolható az extraprofit.
Nemrég az amszterdami polgármester, Femke Halsema kijelentette: „A holland és belga utcákon a kokain ára évek óta ugyanannyi. A rendőri kapacitás mintegy 80%-át drogokkal kapcsolatos bűnözés köti le. Ebből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy ez a hihetetlen erőfeszítés nem volt hatással a piacra.”
Csatákat lehet ugyan nyerni, de a drogellenes háborút garantáltan a drogkereskedők nyerik meg. És ezt már évtizedek óta tudjuk.
Hogy mi következik ebből?
Nyilván nem az, hogy akkor kezdjük el a kokaint gazdaságos kiszerelésben árusítani az áruházak polcain. De komoly szembenézésre van szükség azzal kapcsolatban, hogy vajon mit is akarunk elérni – és hogy vajon működik-e, amivel el akarjuk érni.
Lehet, hogy sokkal inkább meg kellene érteni, hogy miért fogyasztanak az emberek kokaint, és hogy mit tudunk kezdeni a kereslettel és a fogyasztás ártalmaival. A függőséggel és mindazzal, ami annak az eredőjében áll: mentális problémákkal, elmagányosodással, diszfunkcionális családokkal. Vagy, ha crack-ről van szó, nyomorral és kirekesztéssel.
Lehet, hogy a kokaint nem lehet úgy legalizálni, mint az alkoholt – de az is biztos, hogy nem a szemellenzős tiltás az egyetlen megoldás. ♂️

522 kg kokaint foglaltak le a magyar hatóságok Csepelen – rekordfogásként ünnepli a média. Nem mondom, tényleg baromi sok kokainról van szó.
De vajon mit is jelent ez a gyakorlatban? Akkor most ennyivel kevesebbet fognak az emberek fogyasztani? Esetleg romlani fog a forgalomban lévő kokain tisztasága, mert jobban felütik?
Hát nem.
Ideje leszámolni azzal az illúzióval, hogy az ilyen lefoglalások jelentős hatást gyakorolnának a kokain keresletére vagy kínálatára. Az EU-ban például 2023-ban 2020-hoz képest majdnem kétszer annyi kokaint foglaltak le – 419 tonnát. Na, az már irdatlan mennyiség, nem?
Mégis, ugyanebben az időszakban a kokain hozzáférhetősége és tisztasága jelentősen nőtt Európában. Az Európai Drogügynökség (EUDA) becslései szerint 2013 és 2023 között 17 milliról 25 millióra nőtt a kokain-fogyasztók száma.
A nagy helyzet az, hogy az illegális drogpiac rugalmasan alkalmazkodik az egyre növekvő lefoglalásokhoz: a kereskedők bekalkulálják, mint egyfajta amortizációs költséget. A dél-amerikai utánpótlás gyakorlatilag kifogyhatatlan, a várható profit pedig olyan nagy, hogy még az ilyen nagy lefoglalások mellett is borítékolható az extraprofit.
Nemrég az amszterdami polgármester, Femke Halsema kijelentette: „A holland és belga utcákon a kokain ára évek óta ugyanannyi. A rendőri kapacitás mintegy 80%-át drogokkal kapcsolatos bűnözés köti le. Ebből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy ez a hihetetlen erőfeszítés nem volt hatással a piacra.”
Csatákat lehet ugyan nyerni, de a drogellenes háborút garantáltan a drogkereskedők nyerik meg. És ezt már évtizedek óta tudjuk.
Hogy mi következik ebből?
Nyilván nem az, hogy akkor kezdjük el a kokaint gazdaságos kiszerelésben árusítani az áruházak polcain. De komoly szembenézésre van szükség azzal kapcsolatban, hogy vajon mit is akarunk elérni – és hogy vajon működik-e, amivel el akarjuk érni.
Lehet, hogy sokkal inkább meg kellene érteni, hogy miért fogyasztanak az emberek kokaint, és hogy mit tudunk kezdeni a kereslettel és a fogyasztás ártalmaival. A függőséggel és mindazzal, ami annak az eredőjében áll: mentális problémákkal, elmagányosodással, diszfunkcionális családokkal. Vagy, ha crack-ről van szó, nyomorral és kirekesztéssel.
Lehet, hogy a kokaint nem lehet úgy legalizálni, mint az alkoholt – de az is biztos, hogy nem a szemellenzős tiltás az egyetlen megoldás. ♂️








