Szuverén nyihaha nye kukucska protku – ezt az elvet tartotta mindig is szem előtt Lánczi Tamás, a most végre megszüntetésre ítélt sóhivatal, a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője. Mert ugye sokkal jobban aggódott civil szervezetek által szabályos és törvényes pályázatok révén elnyert eurók, mint a valódi veszélyt jelentő orosz befolyás miatt. Miközben a külügyminisztérium szerverein ki-be jártak az orosz kémek, és Szijjártó már azért is Lavrovot hívta fel telón, hogy megkérdezze a saját gépe jelszavát, ő békaembernek öltözött nyugati imperialista kémeket vizionált mindenhová. Közellenséget gyártott belőlünk, civilekből. Akik nem voltunk hajlandók befogni a pörös szánkat. Tette mindezt havi 5 és fél millás (!) fizetésből, majdnem félmilliárdos magánvagyont halmozva fel. A pofátlanság ára. Mi fizettük, adófizetők. Ne legyen senkinek kétsége: ha máshogy alakul ez a választás, akkor most éppen az utolsó szögeket verné be a független sajtó és civil társadalom koporsójába. De most vége van, Tomi! Nem tudom, hogy van-e jogi eszköz, amivel ezt a borzasztó kártékony figurát el lehet számoltatni, de ha van, akkor meg kell ragadni. És az ilyen sóhivatalok, fantomszervezetek (említhetném még ugye az ún. Drogkutató Intézetet is) bezárásával megspórolt/visszaszerzett közpénzt valódi közérdekű munkát végző intézmények helyreállítására kell fordítani. Sok ilyen van. Például 2016-ban megszüntették a Nemzeti Drogmegelőzési Intézetet. Azóta nincs olyan intézmény, ami a megelőzést, kezelést és ártalomcsökkentést fejlesztené, támogatná. Pedig nagy szükség lenne rá!