Széljegyzetek – 2026-04-25
Nem kis nyugtalanságot keltett baloldalon, hogy a Mi Hazánk javaslatára a „Szent Korona előtt” fognak esküt tenni a parlamenti képviselők. Hiszen nagyon sokan abban reménykedtek, hogy a Horthy-korszak király nélküli királyságát idéző díszletek után most végre visszatérhetünk a köztársasági hagyományhoz.
A köztársaságéhoz: ahol a hatalom nem holmi ereklyeként tisztelt műtárgyból származik, hanem minden hatalom a népé. Ahol a népszuverenitás eszméje érvényesül. Vajon nem veszélyezteti a Szent Korona Tan felevelenítése a köztársaság eszméjét? Egyesek máris horthysta restaurációt vizionálnak.
Én alapvetően nem látom ilyen borúsan a helyzetet. 1946-ban a két legnagyobb párt, a kisgazdák és a szociáldemokraták közötti kompromisszum részeként kikiáltották a második magyar köztársaságot. Ezt nem szakításként értelmezték a szerves magyar jogfejlődéssel, hanem éppen ellenkezőleg, annak kitejlesedéseként. „A köztársaság intézménye tehát nem áll ellentétben a helyesen felfogott szerves jogfejlődéssel, a nemzet képviseletére hivatott Nemzetgyűlés akaratának pedig megfelel,” írták az ún. kisalkotmányban.
A korona elveszítette közhatalmi jellegét. A szociáldemokraták csupán műtárgyat láttak benne. Ugyanakkor a kisgazdák egy része számára továbbra is több volt egyszerű muzeális tárgynál: politikai szimbólum maradt. A második köztársaság halálát nem ez jelentette, ettől még vígan továbbélhetett volna.
Lehet arról értelmes vitát folytatni, hogy a koronázási ékszereknek vajon nem múzeumban lenne-e a helyük. De ettől függetlenül a népszuverenitás, a demokrácia vagy akár az emberi jogok iránti elkötelezettség ma is szépen meg tud férni a Szent Korona kultuszával bizonyos embereknél – egészen addig, amíg nem teszik kötelezővé és hivatalossá a saját hitüket.
Most például én úgy értelmezem a híreket, hogy nem a Szent Koronára kell esküt tenni – hanem csupán előtte, a jelenlétében történik az eskütétel. Ez nagyon fontos különbség: az esküt a képviselő a népnek teszi, nem a koronának. Ahogy kell. Ez a lényeg.
Ugyanakkor vannak olyan képviselők, akik ehhez az eskühöz még hozzáadnak valami többet is, a saját hitük szerint. Nekik ez fontos. És ezzel nekem önmagában nincs problémám: tartsuk tiszteletben a hitüket. Amíg ők is tiszteletben tartják azok meggyőződését, akik szerint csak műtárgyakról van szó – és az állam maga semleges, a hatalom pedig a népé marad, és mindenki tiszteletben tartja a szabadságjogainkat. ❤

Nem kis nyugtalanságot keltett baloldalon, hogy a Mi Hazánk javaslatára a „Szent Korona előtt” fognak esküt tenni a parlamenti képviselők. Hiszen nagyon sokan abban reménykedtek, hogy a Horthy-korszak király nélküli királyságát idéző díszletek után most végre visszatérhetünk a köztársasági hagyományhoz.
A köztársaságéhoz: ahol a hatalom nem holmi ereklyeként tisztelt műtárgyból származik, hanem minden hatalom a népé. Ahol a népszuverenitás eszméje érvényesül. Vajon nem veszélyezteti a Szent Korona Tan felevelenítése a köztársaság eszméjét? Egyesek máris horthysta restaurációt vizionálnak.
Én alapvetően nem látom ilyen borúsan a helyzetet. 1946-ban a két legnagyobb párt, a kisgazdák és a szociáldemokraták közötti kompromisszum részeként kikiáltották a második magyar köztársaságot. Ezt nem szakításként értelmezték a szerves magyar jogfejlődéssel, hanem éppen ellenkezőleg, annak kitejlesedéseként. „A köztársaság intézménye tehát nem áll ellentétben a helyesen felfogott szerves jogfejlődéssel, a nemzet képviseletére hivatott Nemzetgyűlés akaratának pedig megfelel,” írták az ún. kisalkotmányban.
A korona elveszítette közhatalmi jellegét. A szociáldemokraták csupán műtárgyat láttak benne. Ugyanakkor a kisgazdák egy része számára továbbra is több volt egyszerű muzeális tárgynál: politikai szimbólum maradt. A második köztársaság halálát nem ez jelentette, ettől még vígan továbbélhetett volna.
Lehet arról értelmes vitát folytatni, hogy a koronázási ékszereknek vajon nem múzeumban lenne-e a helyük. De ettől függetlenül a népszuverenitás, a demokrácia vagy akár az emberi jogok iránti elkötelezettség ma is szépen meg tud férni a Szent Korona kultuszával bizonyos embereknél – egészen addig, amíg nem teszik kötelezővé és hivatalossá a saját hitüket.
Most például én úgy értelmezem a híreket, hogy nem a Szent Koronára kell esküt tenni – hanem csupán előtte, a jelenlétében történik az eskütétel. Ez nagyon fontos különbség: az esküt a képviselő a népnek teszi, nem a koronának. Ahogy kell. Ez a lényeg.
Ugyanakkor vannak olyan képviselők, akik ehhez az eskühöz még hozzáadnak valami többet is, a saját hitük szerint. Nekik ez fontos. És ezzel nekem önmagában nincs problémám: tartsuk tiszteletben a hitüket. Amíg ők is tiszteletben tartják azok meggyőződését, akik szerint csak műtárgyakról van szó – és az állam maga semleges, a hatalom pedig a népé marad, és mindenki tiszteletben tartja a szabadságjogainkat. ❤








