Tegnap volt a biciklinap: 1943. április 19-én tesztelte magán Albert Hofmann az LSD hatásait – ma pedig 420, avagy április 20., a kannabisz kultúra nem hivatalos ünnepnapja. Ezen a napon a kutypárt tüntetést szervez, stílszerűen 4:20-kor, a Madách téren (belinkelem majd lent). Alig telt egy kis idő még a választások óta, de látom, hogy a kannabisz iránt lelkesedők máris nagy reményekkel tekintenek a jövőbe. Én azért óvatosságra intek: ne felejtsük el, hogy a Tisza alapvetően egy jobbközép párt. Nem valószínű, hogy széleskörű kannabisz-reformra készülne, ez a programjukban sem volt benne. Ha egy átfogó, az egészségügyi és szociális kérdésekre hangsúlyt helyező, a túlzott szigorral szakító drogpolitikája lesz az országnak (ez viszont benne volt a programban), az engem már nagy megelégedéssel tölt el. Amiről persze érdemes és kell is tárgyalni, szakemberek és érintettek bevonásával: a kannabisz orvosi használatának megfelelő szabályozása. Ez már ugyanis olyan kérdés, amit még a konzervatív jobboldali lengyel kormány (mármint a Kaczynski-féle) is megtett. És nem csak azért van szükség szabályozásra, hogy a betegek megfelelő minőségben és orvosi indikációval férhessenek hozzá legális gyógyszerhez olyan betegségek esetében, amelyeknél a kannabisz kevesebb mellékhatással és hatékonyan alkalmazható. Hanem azért is, mert kialakult egy szürkepiac, ami táptalaja a sárkányfűárusoknak, akik mindenre is CBD-olajat árulnak jó pénzért. Itt ideje rendet tenni! Szintén érdemes beszélnünk arról is, hogy mi is az, hogy kannabisz kultúra. Mert a helyzet az, hogy a kannabisz még akkor sem tűnne el, ha még hét évig Horváth Laci drogellenes terrorja dühöngene. Itt van és velünk marad. A kérdés, mit kezdünk vele. Ezt kéne végre belátni. Ez nem csak az írott jogszabályokról szól, hanem az íratlan kulturális normákról is. Amelyeket maguk a fogyasztók alakítanak. A fiatal generációban a kannabisz fogyasztása gyakorlatilag ugyanúgy a mindennapok részévé vált, mint az alkohol. És sajnos gyakran éppúgy a mértéktelenség „kultúrája” dívik: az a menő, ha szétszívod az agyad. Pedagógusokkal, szülőkkel beszélgetve is rá kellett jönnöm: a felnőttek gyakran nem tudják, hogyan nyúljanak ehhez a kérdéshez. Hogyan beszélgessenek a fiatalokkal erről a témáról? Azt már érzik, hogy a hagyományos „csak mondj nemet” módszer nem működik – de nem tudják, mivel lehetne helyettesíteni. Pedig nem olyan más ez, mint az alkohol esetében. Csak ugye Magyarországon még az alkohol prevenció is teljesen hiányzik az iskolákból. A mértékletességet, a mennyiség helyett a minőséget, a set és a setting fontosságát előtérbe helyező üzenetek hiányoznak. Ezen is változtatni kell.