Nagy hullámokat vetett a közéletben a hír, miszerint Rubovszky Rita, a katolikus Ciszterci Iskolai Főhatóság igazgatója lehet az új oktatási miniszter. Sokan, akik a Tiszára szavaztak, most felhúzták a szemöldöküket. „Mégis, mit vártatok, hogy majd valami radikális baloldalit neveznek ki miniszternek?” – kérdezik mások. „Egyébként is, nem baj, hogy katolikus, ezzel legalább kihúzhatja a Fidesz kritikák méregfogát.” Nos, az szerintem sem baj, hogy katolikus. Egy ember személyes hite számomra nem játszik szerepet abban, hogy alkalmasnak tartom-e egy bizonyos hivatali pozícióra. Ahelyett, hogy rögtön az első zsigeri reakcióm alapján ítélném meg, inkább utána olvastam a múltjának. És sajnos ez alapján az aggodalmaim inkább erősödtek, mint csökkentek. Rubovszky Ritával nem az a baj, hogy katolikus – hanem az, hogy annak az egyházi oktatási establishmentnek a része, ami nyomasztó dominanciát gyakorolt a hazai oktatás fölött az elmúlt 16 évben, és akadályává vált a megújulásnak. Bár vannak egyházi körökben progresszívnek számító nézetei is, de akár a nemi esélyegyenlőség, akár a romák integrációja kérdésében nem sokkal mást gondol, mint Balog Zoltán vagy Hoffmann Rózsa. Ráadásul korábban Habony cégében dolgozott, amiből később kinőtt az egyik legundorítóbb tömegmanipulációs hazugsággyár, a Nézőpont. Ha valaki elolvassa a Tisza oktatási programját, akkor abban határozott szakítást ígér: „A jelenlegi oktatási stratégia tévúton jár. Arra kényszeríti a pedagógusokat, hogy 19. századi módszerekkel, 20. századi ismereteket oktassanak 21. századi gyerekeknek.” A Tisza egy kimondottan progresszív oktatási programot hirdetett meg, aminek fontos elemei a korszerűsítés és a társadalmi igazságosság (nem éppen konzervatív elemek), és ami nagyon sokszor hangsúlyozza a NER oktatáspolitikájával való szakítást. Rubovszky esetében joggal merül fel a gyanú, hogy vajon tényleg ő fogja-e elvinni a magyar oktatást a 21. századba. Ettől függetlenül persze ezt nem lehet kizárni, és egy miniszternél az is nagyon fontos, hogy milyen csapat veszi körül. Nyilván senki sem számított arra, hogy radikális baloldaliak kerülhetnek miniszteri pozíciókba egy Tisza kormányban. De a Tiszára szavazó polgár azt igenis joggal várhatta, hogy egy olyan konszenzusos személy kerül az oktatási minisztérium élére, aki már a személyében is megtestesíti az előző korszakkal való szakítást. Rubovszky viszont mind világnézetében, mint karrierjében sokkal inkább a kontinuitást, és nem pedig a szakítást képviseli a NER oktatáspolitikájával szemben. És ez igenis probléma. Ez az ügy egyébként túlmutat saját magán. Várható volt, hogy erre sor kerül előbb-utóbb: a Tisza egy jobbközép párt, viszont a szavazóbázisának a nagyobb része vallja magát baloldalinak, mint jobboldalinak. A programja nagyrészt olyan szakemberek által lett kidolgozva, akik nem éppen konzervatív világnézetűek. A szavazóbázis nagy része határozott szakítást vár el a múlttal. Azért az szögezzük le: a NER-hez képest már az a különbség is ég és föld, hogy Pintér Sanyi bácsi belügyminisztériumával szemben lesz önálló oktatási minisztérium, komoly szakpolitikussal az élén! Ez önmagában óriási változás. Ezeket a vitákat meg le kell folytatni, ilyen az igazi demokrácia! ❤