Annyit szónokoltak itt a nemzeti együttműködésről – és tudjátok mit? Csak összehozták a végén. Igaz, 16 évig tartott, de végül sikerült. Sorra magukra haragítottak szinte minden szakmát, szinte minden társadalmi csoportot. Elvágták az értelmes párbeszéd, az értelmes jog- és érdekérvényesítés legális csatornáit. Szétromboltak közösségeket. Lojalitásra cserélték a szakértelmet. Bedarálták a médiát és lehazudták a csillagokat is az égről. És végül íme, létrejött a valódi nemzeti együttműködés – ellenük. A NER leváltására. Irónikus, nem? És ahogy nézed ezeket a savanyú, frusztrált, agresszív fideszes pofákat, ahogy kitántorognak a vezér beszéde után, nyilvánvaló, hogy még mindig nem értik. Semmit sem tanultak a pofára esésből. Orbán, aki annyit beszélt arról, hogy a magyar nemzetnek nagyot kell álmodni, álmában sem gondolta, hogy végül a nemzet tényleg álmodik egy nagyot: és úgy kipenderíti őt a hatalomból, mint a pinty. A nemzeti egység és büszkeség, amiről álmodozott, létrejött vasárnap este a főváros utcáin. Ahol büszke, szabad magyarok úgy ünnepelték a rezsim bukását, amilyen ünnepet ebben az évszázadban még nem látott ez az ország. Karma is a bitch, Vitkor! Minden eddiginél nagyobb felhatalmazást kapott az új kormány, hogy megtegye, amire annak idején Orbán vállalkozott, és amit olyan csúful elárult. Hatalmas felelősség és történelmi lehetőség ez, hogy olyan döntéseket hozzon meg, amelyek ciklusokon átívelő, korszakalkotó stratégiai elképzelések alapján reformálják meg az állam nagy alrendszereit. Hogy végre legyen ennek a nemzetnek egy olyan alkotmánya, amit valóban a nép bevonásával, felhatalmazásával hoznak. Hogy végre ne a gőgös, szánalmas kisállami komplexusunkkal tűnjünk ki Európában, hanem a tudásunkkal, a kreativitásunkkal és a szabadságvágyunkkal. És ne áltassuk magunkat: ez a felelősség most közös, nem csak és kizárólag a kormányé. Társadalmi felelősség. Nem lehet várni, hogy majd egyedül Magyar Péter vagy az állam kaparja majd ki nekünk az összes gesztenyét felülről. Nekünk is bele kell adni, amit kell: terméketlen panaszkodás vagy szemellenzős rajongás helyett egészséges bizalmat, mindenszarista pesszimizmus helyett konstruktívan kritikus támogatást. kép: Hevesi-Szabó Lujza / Telex