Hihetetlen. Ti elhiszitek, hogy ez megtörtént? Intenzív érzelmek dolgoznak bennünk. Én például reggel felébredve csillapíthatatlanul nevetni kezdtem – felszabadultan. De meditáció közben arra is rájöttem, hogy egy csomó szorongás is bennem maradt. Még mindig ott van egy kellemetlen hang. Egy baljós sejtés. Amit az elmúlt 16 év hamis reményeiben való csalódásai ültettek el valahol nagyon mélyen. Ami még most is aktiválja a stresszhormonokat és kétséget ébreszt, hogy ezúttal tényleg felébredtünk-e ebből a rémálomból? Eltölt minket hitetlenséggel: ez az ország tényleg lehet szabad? Igazság-utáni zajt és zavart kelt: vajon van egyáltalán igazság? A szomorú helyzet az, kedves honfitársaim, hogy a NER nem fog eltűnni egyik napról a másikra. Nem is csak azért, mert az intézményes rendszerbe van betonozva. Azt a kétharmad majd elintézi. Ami ennél jóval sunyibb és alattomosabb az, ahogy belénk épült – az elménkbe, a szívünkbe, a vágyainkba és a félelmeinkbe. „Hol zsarnokság van ott magad is zsarnokság vagy” – írta Illyés. Most tapasztaljuk meg, mennyire igaza volt. A NER valósággal beleivódott a pórusainkba. Ránk akaszkodott, mint egy kullancs. Ettől a láthatatlan NER-től megszabadulni nehezebb lesz. Egyedül nem megy: kapcsolatokban sérülünk és kapcsolatokban gyógyulunk. Tanulnunk kell az elmúlt 16 év hibáiból és bűneiből – de túl kell lépnünk a puszta bosszún és utálaton. Nem egyszerűen csak a díszleteket kell leváltani, hanem nekünk is változni kell. Meg kell találnunk a kapcsolatot a hiteles és új Magyarországgal, ami ott vajúdik bennünk. „A tél mélyén végül megtanultam, hogy legyőzhetetlen nyár él bennem,” mondja Camus. kép: Huszti István / Telex