„13-án keressél magadnak egy másik országot, b… meg” – jelentette ki Pócs János fideszes képviselő az őt kihívó ellenzéki jelöltnek. Ez a hozzáállás annyira jellemző az országot jelenleg uralmuk alatt tartó pökkhendi döbrögikre. Feudális földesúrnak érzik magukat, akiknek istenadta joguk eldönteni, ki a magyar és ki nem, és ki élhet egyáltalán ebben az országban. Én 13-án egy olyan országban szeretnék felébredni, ahol végre senkinek sem kell azon rettegnie, hogy politikai vélemény, származás vagy akár szexuális orientáció miatt kitagadják, elüldözik a saját hazájából. Ahol nem azon múlik az életed, hogy hány kézfogásnyi távolságra vagy a vezértől és a húsosfazéktól. Ahol a nemzethez tartozást nem kegyként osztogatják vagy vonják meg a Hatalomhoz való lojalitás szerint. Ahol szabadon versenghetnek az ország jövőjéről szóló eszmék és elképzelések anélkül, hogy kizárólagos hegemóniára törekednének – elfogadva, hogy az egyet nem értők meggyőzése és nem betonba döngölése a cél. Egy olyan országban szeretnék élni, ahol tudunk örülni egymás örömének. Ahol tudjuk, hogy több az, ami összeköt minket, mint ami elválaszt. Ahol a konzervatív szellemi műhely örül a liberális szellemi műhely jelenlétének: a pezsgő pluralitásnak és párbeszédnek. Ahol a baloldali is tud örülni a jobboldali örömének – az ateista a vallásosénak, a heteró a melegének, a gyermekes a gyermektelenének. A buddhistáknak külön kifejezésük van erre: mudita. Együttérző öröm, avagy a másik örömén való vidulás. Ez a négy mérhetetlen egyike: a vagyonnal és a hatalommal szemben kimeríthetetlen erőforrás. Minél többet adsz belőle, annál több marad neked. Ennek az országnak ebből kellene jóval több a káröröm, a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” mentalitás helyett. Egy országunk van – de abban nagyon sok ember, világnézet, vallási/lelkiismereti meggyőződés és szexuális orientáció elfér békében. Csak meg kellene tanulnunk tiszteletben tartani egymást – és a türelmetlenséget, a zéró-toleranciát csupán azokkal szemben alkalmazni, akik a közösség érdekével, a közjóval szemben, önző és önkényes módon sajátítják ki a nemzet vagyonát, identitását, jelképeit.