Kedves szavazni nem akaró/nem tudó honfitársam! Hozzád szeretnék szólni. A te hangod gyakran elveszik a polarizált médiazajban. Bevallom, hogy mi, akik már régen eldöntöttük, hogy hogyan szavazunk, nehezen értünk meg Téged. Mivel számunkra annyira világos ennek a választásnak a hatalmas tétje az egész ország számára. Te viszont valamilyen okból másként látod. Talán azt gondolod, hogy nincs olyan jelölt, akire nyugodt szívvel leadhatnád a voksodat. És hogy unod már, hogy mindig csak a legkisebb rosszra kell szavaznod, orrot befogva, félszívvel. Nos, van igazságod ebben. Tökéletes jelölt nincs. És az a szomorú hírem van, hogy nem is lesz soha. A demokrácia nem erről szól. Mint ahogy egyébként a való élet sem erről szól. Gondolj csak bele, hányszor kell olyan döntést hoznod az életedben, amiben nincs ideális, optimális választási lehetőséged – mégis, meg kell hoznod a döntést. Mert a halogatás, a mulasztás sokkal súlyosabb következményekkel jár. És mert a választási lehetőségeid között még akkor is óriási különbség van, ha egyik sem ideális. Ha például arról kell döntened, hogy az A vagy a B iskolába írasd-e a gyerekedet, akkor nem azért választod a B-t, mert az tökéletes, hanem azért, mert az A-ról viszont rosszakat hallottál a B-ről pedig inkább jót. A megoldás nem az, hogy nem iratod be a gyereket iskolába: döntened kell. Így van ez ezzel a választással is. A jelöltek egyike sem tökéletes és feddhetetlen. Mégis igenis van köztük reális különbség. Elég csak megnézned, mit gondolnak olyan fontos kérdésekben, mint az oktatás vagy a gyermekvédelem. Vagy akár hazánk viszonya Európához vagy Oroszországhoz. Vagy hogy melyiknek van reális esélye változást hozni és melyiknek nincsen. Ha nem egy kő alatt éltél az elmúlt 16 évben, akkor látod, hogy mi történik jelenleg ezzel az országgal. Az ország válaszút előtt áll, hogy inkább Oroszország vagy inkább Európa felé haladjon tovább. Egyik út sem tökéletes, egyik sem mentes a veszélyektől, de mégis, ég és föld van a kettő között. A döntéseden pedig éppúgy a saját gyereked jövője múlik, mint amikor iskolát választasz neki. Azt mondhatod, hogy téged nem érdekel a politika. Nem akarsz vele foglalkozni. De vajon mi is az, hogy „politika”? A szó eredeti, ókori értelmében nem más, mint a polisz, a közösség ügyei. Közös ügyeink. Politika nem egyszerűen úri huncutság vagy cicaharc pártok és vezérek között. Hanem arról szól, hogy milyenek legyenek a kórházaink, az iskoláink, a gyermekotthonaink, az utcáink, a munkahelyeink. Arról szól, hogy milyen minőségű oktatást kapjon a gyereked az iskolában, milyen színvonalú ellátást kapjon a kórházban az idős rokonod és milyen védelmet kapj munkavállalóként a munkahelyeden. Ezek vajon nem érdekelnek téged? Márpedig a politika erről (is) szól. És arról is, hogy a választások között is kérjük számon a Hatalmat! Ha szereted olvasni az írásaimat a Drogriporteren más témákban, ha fontosnak tartod, hogy legyenek hasonló független hangok a nyilvánosságban: akkor tudj róla, hogy többek között ennek a választásnak az eredményeitől függ az is, hogy vajon kap-e, mekkora teret kap-e a civil társadalom, a független sajtó. Hogy vajon egyáltalán egy-két év múlva még képesek leszünk-e nyíltan és szabadon beszélgetni ezekről a dolgokról. És ez nem túlzás. Kérlek, tégy meg annyit, hogy elmész a választásra, és leszavazol a változásra! Ha másért nem, ha neked nem fontos, ha nem is hiszel benne – akkor azért, mert nekünk, sokaknak, iszonyú fontos. És nem buborékban élsz. Köszönöm, hogy elolvastad!