(vigyázat, április elsejei tréfa) Bréking: Horváth Laci nyílt lemondólevele Budapest, 2026. április 1. Kedves Magyarok! Ezennel lemondok a drogbiztosi tisztségemről. Elismerem, eleve nem kellett volna elvállalnom egy olyan pozíciót, amihez lövésem sincsen. De ha már elvállaltam, akkor legalább kompetens szakemberekkel kellett volna körülvennem magam. És konzultálnom kellett volna a szakmával, például a Magyar Addiktológiai Társasággal. Ha ezt megtettem volna, ha nem üres PR pozíciót töltöttem volna be, akkor már talán újjáépült volna a nemzeti drogkoordináció, lenne új nemzeti drogstratégia, lennének pályázatok prevencióra, kezelésre. Valódi támogatást kaphatnának azok a családok, akiknek szenvedélybetegséggel küzd a hozzátartozója. Ehelyett mi egyoldalú drogellenes háborút folytattunk. És sajnos még csak nem is ott, ahol leginkább szükség lett volna rendőri jelenlétre: magukra hagyott gettókban. Hanem ezrével kriminalizáltuk a fiatal fűszívókat, zenészeket vegzáltunk és tucatjával zártuk be a klubokat. A kormánypárti sajtót azzal etettük, hogy ennek van értelme: hogy ettől majd kevesebben fognak drogokat használni. De ez kamu volt. Ráadásul hogyan is tudnánk hitelesek lenni ebben az egész drogellenes harcban, ha a) a saját holdudvarunkhoz tartozó politikusokra, celebekre nem vonatkozik a zéró-tolerancia, és b) még a csapból is a pálinka folyik ebben az országban? Ebben a ritka őszinte pillanatomban, amikor ezt a lemondó levelet írom, bevallom nektek, hogy ez az egész soha nem az ifjúságért való aggódásunkról szólt. A hatalomról és a szavazatokról szólt. Elnézést kérek mindazoktól, akiknek szenvedést okoztunk ezzel a sötét demagógiával. Remélem, április után amúgy is megyünk a levesbe. Tisztelettel: Horváth László u.i. inkább mégse hívatom magam Lacinak a jövőben, rájöttem, hogy ízléstelen.