• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

A gyász és a hiszti is betegség?

február 22, 2013 | Szerző: Péter Sárosi

Tweet

Ez a cikk eredetileg a 444-es blogunkon jelent meg.

Alig száradt meg a nyomdafesték a pszichiáterek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének újabb kiadásán (DSM-5), máris hatalmas viták keresztüzébe került. A mentális rendellenességeket felsoroló és rendszerező kézikönyvet a pszichiáterek bibliájaként is szokták emlegetni az USA-ban. Már a korábbi kiadásokat is sok kritika érte egyes szakemberek és civil aktivisták részéről, az 5. kiadás egyik leghangosabb kritikusa azonban ezúttal nem kisebb szaktekintély, mint az előző kiadást (DSM-4) szerkesztő szakértői csoport vezetője, Allen Frances professzor.

“Ez a legszomorúbb pillanat a pszichiátria tanulásával és oktatásával eltöltött 45 éves karrieremben,” jelentette ki a New York Times-nak adott interjú során. A professzor felszólítja a kollégáit, hogy ne kövessék vakon az új segédkönyv utasításait. Az Alternet szerzője, Bruce E. Levine szerint ez körülbelül olyan, mintha Colin Powel arra szólítaná fel a külügy- és hadügyminisztérium dolgozóit, hogy ne kövessék a kormányzat rendeleteit.

De mi is a probléma a DSM-5-el? Frances professzor és a többi kritikus szerint az új segédkönyv olyan emberi viselkedésmódokat is medikalizál, amelyek nem minősülnek kórosnak, így a diagnosztizálás és a gyógyszerezés túlburjánzásához vezethet. A leginkább a Súlyos Depressziós Zavar (Major Depression Disorder) kézikönyvben szereplő diagnosztikai leírását bírálják, amiért az összekeveri a gyászt, mint nem kóros emberi reakciót, a klinikai depresszióval. A gyász medikalizálása óriási felzúdulást váltott ki a nemzetközi szakmai közvéleményben – ugyanakkor óriási lehetőségeket rejt magában a gyógyszercégek számára, amelyek így újabb piacra tehetnek szert az antidepresszáns drogok számára.

“Felháborító, hogy a DSM-5 már akkor mentális zavart diagnosztizál a normális gyászolónál, miután két hét eltelt a veszteség óta – így a gyászt tömegesen fogják hibásan Súlyos Depressziós Zavarként diagnosztizálni,” állítja Joanne Cacciatore amerikai pszichiáter. Bár a DSM-5 védelmezői szerint a képzett pszichiáterek képesek lesznek megkülönböztetni egymástól a normális gyászt és a depressziós zavart, más szakemberek szerint ez túlzott optimizmust feltételez. Jerry Wakefield, a New York-i Egyetem professzora szerint a DSM-5 diagnosztikai előírása szembemegy tudományos bizonyítékokkal, hiszen bár a gyászóló hozzátartozók megérdemlik a közösség támogatását és együttérzését, a gyász patologizálása nem indokolt – a bizonyítékok szerint a depresszió klinikai kategóriájának szűkítésére és nem bővítésére lett volna szükség.

A kézikönyvben szerepel a gyermekkori hiszti diagnózisa is “disruptive mood dysregulation disorder” (DMDD) néven, amit talán “tomboló hangulati kontrollvesztés zavarnak” lehet magyarra fordítani. Frances szerint ez a kategória a gyermekek túlgyógyszerezésének súlyosbodásához vezethet. Bekerült a kézikönyvbe a “rohamevés” (binge eating) is, amelyben azok szenvednek, akik 3 hónapon belül legalább tizenkétrendbeli kontrollvesztett zabálást követnek el. 

A DSM kézikönyvek fejlődése természetesen mindig is annak a társadalmi és politikai környezetnek a tükörképe volt, amelyben létrehozták – a DSM-2-ben még a homoszexualitás és mentális zavarként szerepelt, a DSM-3-ból aztán kihagyták azt. Egyes szakemberek a kézikönyv ötletét is rémálomnak minősítik, így például L.J. Davis, az “Elmebetegség enciklopédiája” című könyv szerzője, aki egyenesen teológiai jellegűnek minősíti azt, ami dogmákon alapul, és a társadalmi konformizmus bibliája. 

Kategória: Blog

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Search

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter