A drogokat az 1977-es ír drogtörvény öt osztályra osztotta fel a társadalomra való vélelmezett hasznossága alapján (a kannabisz, meszkalin, ópium és LSD az első, a kokain, morfium és heroin a második osztályban található). A törvény nem bünteti a fogyasztást, ugyanakkor az engedély nélküli birtoklást 1 évig terjedő szabadságvesztéssel és/vagy pénzbüntetéssel szankcionálja.

Az 1997-es lengyel drogtörvény az ellenőrzött anyagoknak a nemzetközi szerződésekben (1961, 1971, 1988) található felsorolását és szerkezetét követi (narkotikumok, pszichotróp anyagok, prekurzorok).

Lettország posztszovjet drogjogi szabályozása 1999-ben lépett hatályba az új büntetőtörvénykönyvel együtt. A jogszabályok az ellenőrzött anyagok 4 kategóriáját különböztetik meg:

Az 1998-as drogjogi szabályozás az ellenőrzött anyagok három kategóriáját hozta létre:

Az ellenőrzött anyagok listáját nagyhercegi rendeletek szabályozzák Luxemburgban. Egy 2001-es törvény minden a listán szereplő anyag engedély nélküli birtoklását bűncselekménynek nyilvánította.

A máltai drogszabályozás egy 1939 óta hatályban lévő jogszabályon alapszik, mely az ellenőrzött anyagoknak két fajtáját ismeri:

Az 1971-es brit drogtörvény az ellenőrzött anyagok három kategóriáját különbözteti meg:

Németország: droghasználattal kapcsolatos törvények a helyi gyakorlatban.

Bár Norvégia nem az EU tagja, de rendszerint részt vesz az európai szintű drogpolitikai fórumokon és felmérésekben is. Az ellenőrzött anyagok listáját hivatalosan a király terjeszti be az országos közegészségügyi hivatalnak, a lista gyakorlatilag a nemzetközi egyezményekben szereplő narkotikumokat és pszichotróp anyagokat tartalmazza, veszélyesség szerinti kategóriák nélkül.

Az 1992-es olasz drogtörvény az ellenőrzött anyagokat 6 osztályba sorolta be: