• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Café
  • Híradó
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Az USA nemzeti drogstratégiája

Szerző: Péter Sárosi | július 15, 2011

Tweet

Hangsúlyeltolódás az amerikai drogstratégiában: kriminalizáció helyett medikalizáció

A Fehér Ház drogellenes irodájának (ONDCP) vezetője, Gil Kerlikowske (“drogcár”) július 11-én mutatta be az USA 2011-es drogstratégiáját. Mivel jelenleg Magyarországon is folyamatos viták zajlanak a nemzeti drogstratégiával kapcsolatban, érdemes közelebbről is megvizsgálnunk a hasonló vitákat az Egyesült Államokban. Nem meglepő, hogy a drogcár élesen elutasítja a paradigmaváltást a drogpolitikában – hiszen az USA az egyetlen ország a világon, ahol a kormányzati drogadminisztráció vezetőjét törvény kötelezi arra, hogy harcoljon a dekriminalizációs és legalizációs törekvések ellen. Meg lehet ugyanakkor figyelni azt is, hogy a korábbi militarista-drogháborús retorika helyét átvette a közegészségügyi-medikalizációs diskurzus: az USA kormánya alapvetően a betegség-modell alapján kívánja kezelni a drogproblémákat.

Az ötéves drogstratégia számszerűsített célkitűzései: 15 százalékkal csökkenteni a drogfogyasztást a fiatalok körében, 15 százalékkal csökkenteni a droggal kapcsolatos halálozást és 10 százalékkal csökkenteni a bódult állapotban történő autóvezetést. A stratégia fő prioritásai közé főleg közegészségügyi beavatkozások tartoznak: közösségi alapú prevenció, korai beavatkozás a függőségek felismerésében és kezelésében, a drogterápia integrálása az egészségügyi ellátórendszerbe, a drogfüggőség és a bűnözés közötti kapcsolatot megcélzó innovatív kezdeményezések a büntető-igazságszolgáltatás területén (értsd: a drogfüggőségük miatt bűncselekményeket elkövetők “elterelése” az egészségügyi ellátórendszerbe), a drogfogyasztással és annak következményeivel kapcsolatos információgyűjtés és elemzés rendszerének fejlesztése és nemzetközi együttműködés a határokon átnyúló drogkereskedő hálózatok felszámolása érdekében.

A drogstratégia abból a szempontból is újítónak számít, hogy három olyan speciális célcsoportot kiemelten kezel, amelyek eddig kevés figyelmet kaptak. Az első a háborús veterán drogfüggők csoportja, amelynek számát egy 2007-es vizsgálat 370 ezer főre becsülte. A háborúból hazatérő veteránok jelentős része pszichés és szociális beilleszkedési problémákkal küzd, ezért sokan drogfüggővé válnak, kisebb-nagyobb bűncselekményeket követnek el – ezért több mint 70 ezer veteránt jelenleg szövetségi vagy állami börtönökben tartanak fogva. A hajléktalan veteránok száma – 75 ezer – szintén riasztóan magas. A második célcsoport a főiskolás diákok csoportja. A 18-22 éves hallgatók 40 százaléka számolt be rohamszerű berúgásról (binge drinking) az elmúlt 30 napban, 20 százalékuk fogyaszt rendszeresen illegális szereket.

A harmadik csoport a droghasználatban érintett nők csoportja: bár például a receptre kapható gyógyszerek nem orvosi rendelvényre történő használata már jobban elterjedt a tinédzser lányok, mint a fiúk körében, az ellátórendszer nincs felkészülve a női droghasználók sajátos igényeire, kevés a nőknek szóló speciális szolgáltatás. Megjegyzendő, hogy Amerika első számú drogproblémája jelenleg már nem az illegális drogokhoz, hanem a legális gyógyszerek illegális használatához kapcsolódik. Kerlikowske július 10-én a Portsmouth-i városházán a receptre kapható gyógyszerek abúzusáról szóló nyilvános vitán vet részt, és itt azokat a helyi programokat dícsérte, amelyek kimondottan erre a kihívásra adnak válaszokat. Július 11-én a drogcár a Cincinnati Gyermekkórházban tartott sajtótájékoztatót a gyógyszerabúzussal kapcsolatban, és itt az orvosok receptfelírási gyakorlatának szigorúbb ellenőrzését helyezte kilátásba.

A drogcár július 12-én ellátogatott az Amethyst rehabilitációs központba, ahol család-alapú benntlakásos drogterpiás tevékenységet folytatnak. Ez azt jelenti, hogy 39 női lakójuk van, akik a gyermekeikkel együtt vehetik igénybe az otthon szolgáltatásait. A szakemberek szerint a nők gyakran azért fordunak kevesebb bizalommal a drogterápiás intézményekhez, mivel félnek attól, hogy a gyermeküket elveszítik, vagy gondozás nélkül maradnak – az ilyen otthonok nekik nyújtanak megoldást. Kerlikowske kijelentette, hogy a drogköltségvetésből 10 milliárd dollárt a drogfüggők kezelésére és tájékoztatására fordítanak. Ez persze még mindig töredéke annak az összegnek, amit a büntető-igazságszolgáltatás kábítószerrel kapcsolatos kiadásai emésztenek fel.

És bár a drogellenes háború még mindig gőzerővel folyik az Egyesült Államokban, és évről-évre egyre több marihuána-fogyasztót állít elő a rendőrség, az Obama-kormány alatt jelentős büntetőjogi reformokra is sor került. Így például megszüntették a crack-kokain közötti aránytalan száz az egyhez különbséget, amelynek eredményeként korábban tömegével kerültek börtönbe a szegényebb sorú afro-amerikai crack-fogyasztók, míg a jómodú fehér középosztálybeli kokai-szippantók elkerülték a börtönbüntetést. A reform eredményeként megszüntették a crack-fogyasztók kötelező bebörtönzését.

A drogstratégia ugyanakkor öt oldalt szentel csak annak, hogy a dekriminaizációs és a legalizációs törekvéseket támadja – ez jelzi, hogy a kormány már nem csupán elfuserált hippik vágyálmaként számol a marihuána legalizációjával, hanem nagyon is közeli és reális lehetőségként. A kormány azzal is tisztában van, hogy milyen fontossággal bír a gyógyászati marihuána kérdés: amennyiben ugyanis idős amerikaiak tömegével használják a kannabisz növényt hányingercsillapító, étvágynövelő vagy éppen fájdalomcsillapító szerként az orvosuk javallatára, nehéz lesz fenntartani a marihuánáról a 30-as évek óta sulykolt démonizáló képet. Ettől még persze nem lesz igaz a drogcár azon véleménye, miszerint a marihuána gyógyászati alkalmazásának legalizálása összezavarja a fiatalokat és azt sugallja nekik, hogy a fű veszélytelen szer. A Marijuana Policy Project nevű, a kannabisz legalizálásáért küzdő lobbiszervezet ugyanakkor éppen a kormányzati statisztikák segítségével bizonyítja be, hogy az elmúlt évtizedben nem került sor a tinédzserkori fűszívás aránytalan növekedésére azokban az államokban, ahol a gyógyászati marihuánát legalizálták.

Paul Armentano, aki egy másik legalizációs szervezetnek, a NORML-nak igazgatóhelyettese, rámutat az Obama-adminisztráció egy másik hiányosságára is: miközben lépten-nyomon a marihuána gyógyászati alkalmazásával kapcsolatos tudományos bizonyítékok hiányára hivatkoznak, csupán 14 a kannabisz használatával kapcsolatos emberkísérletet engedélyeztek az egész Egyesült Államokban (tavaly még 18-at). Tehát több államban legalizálták a marihuána gyógyászati alkalmazását, mint ahány tudományos kísérletet a szövetségi kormány engedélyezett – ez pedig nagyon kevés, tekintve, hogy több millió amerikai fogyaszt marihuánát különféle egészségügyi problémák kezelésére. A kormány tehát tudatosan korlátozza a tudományos kutatásokat, nehogy számára kínos eredmények kerüljenek napvilágra arról, hogy maga a kannabisz növény hatékonyabban alkalmazható a gyógyászatban, mint a drága, szintetikus kannabionoid tabletták és spray-k.

Miközben mind az állami, mind a szövetségi törvényhozás testületeit egyre újabb ostrom alá veszik a legális szabályozás hívei, az Igazságügyi Minisztérium egyre zavarosabb üzeneteket küld: a 2009-es Ogden memorandum az egyes államokra bízta a kérdés szabályozását, James Cole múlt héten kiadott memoranduma viszont kilátásba helyezte, hogy a kormány még azokban az államokban is fellép a nagybani marihuána-termesztők és forgalmazók ellen, ahol a marihuána gyógyászati forgalmazása legális. A kormányzat ezt azzal indokolja, hogy a marihuána egy veszélyes és ártalmas drog.

Jacom Sullum a Reason Blogon így foglalja össze a véleményét: “Az ONDCP sosem veszi figyelmbe azt a lehetőséget, hogy egy szer még akkor is legális lehet, ha egyébként ártalmas. Vajon az alkohol vagy a dohány legalitása azt az üzenetet küldi, hogy ezek a szerek ártalmatlanok? Ha ellenzed az alkoholtilalom visszatérést, vajon vádolható vagy-e azzal, hogy ivásra buzdítod a fiatalokat és akadályozod az alkoholisták gyógyulását? Az ONDCP igazgatója, Gil Kerlikowske talán elvetette a háborús retorikát a kormány drogellenes kereszteshadjáratának leírásában, de még mindig azt sugallja, hogy a reformerek árulók, akik ‘zavaros üzeneteikkel’ aláássák a nemzetnek a fűszívás létező fenyegetésével szembeni harcát.”

Sárosi Péter

Kategória: Hírek Drogok: Kannabisz (fű/hasis)Archívum: Drogpolitika

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó cikkek

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter