Hírek

Tisztelt Hargitai Lajos!

 

Örömmel olvastuk, hogy reagált az általunk elküldött levélre újságja hasábjain. Meggyőződésünk, hogy az ilyen jellegű eszmecsere elősegítheti a drogfogyasztók, a legális és illegális drogok körül kialakult képzetek pontosítását és a tévhitek eloszlatását. Tiszteletre méltó törekvés az olvasók tájékoztatása a pszichoaktív szerek potenciális veszélyeiről, nincs is hiány az ilyen jellegű írásokból a magyar sajtóban. Sokszor azonban ezek az írások naiv elméleteken és mítoszokon alapulnak, az állítások pedig igen gyakran nélkülözik a tudományos megalapozottságot. Az egyik ilyen alapvető hiba a differenciálatlanság: Amikor minden illegális pszichoaktív szert (az idegrendszerben változást előidéző anyagot) „A DROG” vagy „KÁBÍTÓSZER” gyűjtőnév alatt tárgyalnak, pedig ezek a szerek nagyon különböző tulajdonságúak, mind hatásukat mind pedig veszélyeiket illetően. Nem kevésbé differenciálatlan a „DROGFOGYASZTÓ” ábrázolása sem: ezekben a cikkekben egy kalap alá kerülnek a marihuánát alkalmanként fogyasztó egyetemi és főiskolás hallgatók, vagy középiskolás diákok, a heroint napi szinten használni kénytelen, a társadalom peremére sodródott marginalizált függőkkel. És nem csak a szerek típusában léteznek alapvető és sok cikkben teljesen figyelmen kívül hagyott különbségek, de egy adott szer esetében is nagyon eltérő használati minták léteznek: A tudományos vizsgálatok és felmérések alapján a legtöbb „Drogfogyasztó” alkalmi használó, vagy életében pár alkalommal kísérletező (hasznos e tárgyban a 2004-es Jelentés a Magyarországi Kábítószerhelyzetről című ICSSZEM dokumentum tanulmányozása). Vannak akik bizonyos eseményekhez, társadalmi aktivitáshoz kötik az illegális drogok fogyasztását, például hétvégi szórakozáshoz. Megint másmilyen azoknak a fogyasztási mintája, akik valamilyen feszültséggel járó helyzet kezelésére alkalmaznak pszichoaktív szereket, és tőlük is különböznek azok, akik kényszeresen, naponta és hosszú időn át élnek valamilyen szerrel. Ezeket a jelentős különbségeket könnyen megérthetjük, ha az alkoholfogyasztás mintáira gondolunk: egyértelmű a különbség a vasárnapi ebédhez egy pohár jóféle vörösbort kortyoló ember, és a reggelt is csak pálinkával elkezdeni képes problémás alkoholfogyasztó között. Az illegális drogok és fogyasztóik esetében sincs ez másként. Erre utalt az Ön cikkében a másik levélíró is: a tudományos eredmények által régen megcáfolt nézet az, mely szerint a „szer” lenne egyedül és kizárólag a problémák oka. Legalább ugyanannyira fontos a fogyasztó személyisége és környezete abban, hogy a drogfogyasztás – legyen az legális, vagy illegális drog – a maga és környezete számára problémássá váljon. Az, hogy véleményünk szerint differenciáltan kell a drogfogyasztás jelenségét kezelni, és felhívjuk a figyelmet arra, hogy az illegális drogokat használók túlnyomó többsége se nem beteg ember, se nem bűnöző, hanem iskolába járó vagy dolgozó, gyermekeket nevelő ember, nem jelenti azt, hogy a problémás droghasználók helyzetét elintéznénk annyival, hogy „ ha pedig lelkileg nem egészséges, vessen magára a szerencsétlen”, mint ahogy Ön írja. A Társaság a Szabadságjogokért civil szervezet 10 éve védi a kábítószer-fogyasztók jogait, és kiáll a drogjelenség emberséges, valódi közegészségügyi szempontokat figyelembevevő és racionális kezelése mellett – amellett, hogy a nehéz sorsú drogfogyasztók a szerfogyasztásukkal járó ártalmakat csökkenthessék, a nekik járó egészségügyi ellátást és kezelést megkaphassák, és ne tegyen az állam olyan intézkedéseket, amelyek csak rontják a helyzetüket. Ez pedig már a drogpolitika területe: a tudományos eredményeken és nemzetközi tapasztalatokon alapulva állítjuk, hogy a drogfogyasztók büntetőjogi üldözése olyan, eredeti célját teljesíteni képtelen állami beavatkozás, amely azokat érinti a leginkább hátrányosan, akiknek problémája származik a drogfogyasztásból. Az elrettentést büntetéssel elérni szándékozó rendszer évi százmilliókat költ elemlámpás, vizelettesztes, megalázó drograzziákra, kényszerkezelésekre és bírósági eljárásokra. A „drog-függőt” a börtön nem „gyógyítja” meg, csak az esélyét csökkenti a változtatásra. Bűnözőt teremt belőle, rejtőzködésre kényszeríti, és megakadályozza, hogy segítséget kérjen, vagy biztonságosabbá tegye a fogyasztását például azáltal, hogy steril fecskendőhöz jut, amit a rendőrség nem vesz el tőle. A büntető drogpolitika a félelemből táplálkozik: a gyermekét féltő tájékozatlan és félretájékoztatott szülő félelméből. Ezt a félelmet és indulatot nagy részben a drogokról és drogfogyasztókról kialakult torzított tájékoztatás tartja fenn. A kábítószereket „rémként” „fertőzésként”, óriási tragédiaként, a kábítószer-fogyasztókat magatehetetlen „szabadságukban korlátozott” roncsként bemutató, a problémákat eltúlzó, elrettentő és ijesztgető célzatú kommunikáció azt éri el, hogy a drogfogyasztók továbbra is a leginkább elutasított társadalmi csoport maradnak Magyarországon, az állam pedig továbbra is megengedheti magának hogy agresszíven lépjen fel gyermekeink ellen, „hiszen az ő érdeküket szolgálja”. A médiában megjelent cikkekre ezért reagálunk tudományos tények felsorolásával. Ezért írtuk Önnek is, hogy a cikkében megjelent „beetetés” jelensége egy széles körben elterjedt, de a valóságnak nem megfelelő mítosz. A kábítószer-fogyasztás egyszerűen nem ilyen módon kezdődik el. Sajnáljuk, hogy a levelünkben szereplő hivatkozást nem említette meg válaszában. Örülnénk neki, ha megosztaná velünk a „beetetéssel” kapcsolatos tudományos forrásait, mert mi eddig nem találkoztunk ilyennel, csak cáfolatával. Érdemes elolvasni Demetrovics Zsolt pszichológusnak, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet munkatársának erről írt cikkét (Drogok és mítoszok, Népszabadság LXI/227, 2003. szeptember 29.). Szintén örömmel vennénk, ha megfelelő hivatkozásokkal támasztaná azt az állítását, hogy „az orvosi vélemények egységesek abban, miszerint a kábítószerek fogyasztása már kis mértékben is súlyosan károsítja az egészséget.” Vajon hogyan alkalmaznának fájdalomcsillapításra morfint (mely a heroin alapanyaga), a sclerosis multiplexben szenvedő betegek fájdalmainak és izomgörcseinek csillapítására pedig marihuána-kivonatot (Kanadában, Sativex néven), ha ez az állítás valóban igaz lenne? A gyógyszerek és „kábítószerek” közötti különbségtevés kulturális indulati és morális alapú politikai döntések, kevésbé tudományos és orvosi eredmények következménye. A gyógyszerekkel, legális és illegális drogokkal lehet élni és visszaélni is, van aki használja őket és van aki súlyosan függővé válik tőlük. A kép nem fekete vagy fehér. A problémás drogfogyasztás kialakulása valószínűtlen, hogy megelőzhető a veszélyek egyoldalú és túlzó bemutatásával, de ami biztosan elveszik általa, az az információforrásba vetett bizalom.

 

üdvözlettel,

 

Takács István Gábor

pszichológus

Társaság a Szabadságjogokért

Médiamonitor Program

Budapest, 1054, Víg utca 28,

tel./fax:+36-1-209-00-46

www.drogriporter.hu

takacsistvan@tasz.hu

Tisztelt Bogárd és Vidéke, Tisztelt Hargitai Lajos!

 

A lap július 7-i számában olvastam "Vigyázat, Kábítószer" című írásukat. Szerintem nagyon fontos és hasznos dolog, hogy felhívják a szülők figyelmét a helyes hozzállásra, hogy a családon belüli nyílt párbeszédet és őszinte segítségnyújtást támogatják, nem pedig a probléma rejtőzködésbe szorítását, ahol beláthatatlanul, öngerjesztő módon fokozódhatnak az esetleges problémák.

 

Emellett úgy látom, hogy a cikk bizonyos pontokban hamis képet fest a droghelyzetről és a fiatalok drogokkal való kapcsolatáról. Igaz, hogy a marihuána-tilalom következtében, szabályozás hiányában, árusítási korhatár hiányában a fiatalok nagyon könnyen juthatnak marihuánához. Az is igaz, hogy a szabályozás hiánya miatt az árusítók akármilyen elképzelhető módszert alkalmazhatnak, és a függőkből könnyen forgalmazókká válhatnak, tovább fokozva a jelenség öngerjesztőségét.

 

De amennyire én a szakirodalmat figyelemmel kísérem, nekem úgy tűnik, hogy a tapasztalatok szerint a drogdílerek nem árulják ingyen gyerekeknek a drogot, a marihuána-fogyasztók nagyrésze soha nem válik függővé, és a huszas éveik végére abbahagyja a füvezést.

 

Szerintem nem szerencsés a drogproblémát a tapasztalatoknak ellentmondva egy külső fenyegetésnek beállítani, ami bárkire lecsaphat, válogatás nélkül, mert ez a démonizáló megközelítés, a beetető-dílerekkel, és a magatehetetlen áldozat fogyasztóval, eltereli a figyelmet a problémák valódi forrásáról: a fiatal mentálhigiénés környezetéről és mentális egészségéről. Mert a drogbetegség valódi oka a drogfogyasztó lelkiállapotában van, nem a drogban. A drog a drogozás eszköze, nem pedig az oka.

 

Solti Gábor

Ezek a legfontosabb idézetek a cikkből, a teljes cikket itt olvashatja el.

 

"VIGYÁZAT, KÁBÍTÓSZER!

A Bogárd és Vidékében július 7-én olvashatták jegyzetemet e témával kapcsolatban, mert sajnos térségünkben is terjedőben van a drog a fiatalok körében. Írásomra hevesen reagált a drogok legális fogyasztásáért harcoló mozgalom. Érvelésük félrevezető. Szerintük a drogok a lelkileg egészséges emberekre nem veszélyesek. Még ha így is lenne, akkor „pusztuljon a férgese?”

A drog játék a tűzzel, és ennek veszélyétől minden eszközzel meg kell védeni a fiatalságot."

 

"Vigyázat, kábítószer!

A fenti címmel jelent meg egy írásom lapunk július 7-i számában. Erre az írásra sokan reagáltak. Volt több telefonhívás is. Meglepett, hogy több levelet is kaptam interneten olyan helyekről, amelyek a kábítószer legális fogyasztásáért harcolnak. Számomra megdöbbentő e levélírók felfogása…"

 

"A drogok legális árusításáért és legális fogyaszthatóságáért harcolók jellemző érvelésével állunk szemben. Ők azt állítják, hogy ha valaki lelkileg egészséges, akkor bátran fogyaszthatja a drogokat, nem lesz neki ettől semmi baja, és mire húszéves lesz, akár abba is hagyhat(!)ja. Ha pedig lelkileg nem egészséges, vessen magára a szerencsétlen. A valóságos tapasztalatok ennek az állításnak ellentmondanak. Az orvosi vélemények egységesek abban, miszerint a kábítószerek fogyasztása már kis mértékben is súlyosan károsítja az egészséget. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a kábítószerről leszokni nagyon kevés embernek sikerül, főleg akkor, ha fiatalkorúról van szó. Tehát jobb nem játszani a tűzzel. Véleményem szerint nem az a szabadság, hogy szabadon fogyaszthatok kábítószert —mint ezt a drogfogyasztás liberalizálásáért harcolók állítják —, mert aki le akar szokni, az az állapota miatt már nem képes ugyanolyan szabadon, könnyedén azt mondani, hogy én ezután nem fogyasztok kábítószert. Mert ugyan mit ér az olyan „szabadság”, amire nem mondhatok ugyanolyan könnyedén nemet, mint amilyen könnyedén igent mondtam rá? Tudjuk, hogy a kábítószer okozta szenvedélybetegségtől való megszabadulás iszonyatos áldozatokat követel a drogfüggőktől és azok családjától egyaránt. Nem véletlenül jelent meg júliusban az az írásom az újságban. Ugyanis egyre több jel mutat arra, hogy térségünkben is megpróbál egyre nagyobb teret nyerni a kábítószer- kereskedelem. Itt is a kísértéssel szemben kevéssé védett fiatalokat, gyerekeket veszik célba az ebből anyagi haszonra szert tevő, gátlástalan bűnözők. A fiatalok, és különösképpen a gyerekek még kevéssé képesek belátni a következményeket, különösen, ha a kábítószer fogyasztására még divatot is teremtenek a kendermagos jelvényekkel, kargumikkal, kendőkkel, filmekkel, és azzal, hogy „az lesz a menő csávó, aki már kipróbálta a drogot”. Erre a veszélyre próbáltam felhívni magameszközeivel a figyelmet, és ezzel a kábítószeres körökben vihart arattam. A kábítószer-fogyasztás „szabadságjogainak védői” írásomért kipellengéreztek. Azt az írásomat elrettentő példaként idézték internetes honlapjukon:…"

 

"Amikor a fentiekről írtam a Bogárd és Vidékében, nem a levegőbe beszéltem, nem„mítoszról”, hanem nagyon is a valóságról szóltam. Ugyanis a kábítószeres „beetetésről” több forrásból kaptunk információkat, és ezért tartottuk fontosnak, hogy felhívjuk ennek veszélyére a szülők, pedagógusok figyelmét. Nos, azóta már tudjuk, hogy a veszély valós. Fejér megyében egyre terjed a kábítószer fogyasztása a fiatalok körében. Jelentős leleplezésekre is sor került. A kábítószerrel való fertőzöttség veszélyétől mindeddig megmenekült a Mezőföld déli része, Sárbogárd és környéke. Most azonban itt is megjelent a rém, és ennek veszélyét nem szabad lebecsülni, nehogy későn eszméljünk. Szeretném, ha nem kellene néhány hónap múlva netán a kábítószerrel kapcsolatban áldozatokról is beszámolni. Előzzük meg a bajt, figyeljünk gyermekeinkre és a fiatalokra!

"

Tisztelt Szerkesztőség,

A Reform 2005. augusztus 5.-ei számában a „Kábítószer az iskolánkban” c. olvasói levél írója arra buzdítja a tanárokat, hogy tegyenek feljelentést, ha tudomásukra jut diákjuk drogfogyasztása. A szerző, aki iskolai vécékben eldobált fecskendőkről és „füves cigarettával” kezdődő drogkarrierekről beszél, úgy tűnik nincsen tisztában sem a drogfogyasztás jelenségével, sem pedig azzal, hogy mivel jár, ha egy tanár feljelenti a diákját. A legfrissebb 2003-mas adatok szerint a 14-16 éves budapesti diákok 24,7 %-a fogyasztott már életében valamilyen tiltott drogot (leginkább marihuánát), ugyanakkor valamennyi rendelkezésre álló kutatási eredmény azt mutatja, hogy a drogot próbáló, iskolában tanuló fiatalok többsége ma is első sorban próbálkozó vagy alkalmi fogyasztó, közülük nagyon kevesen válnak rendszeres (túlnyomó részben marihuána) használóvá, legnagyobb hányaduk pedig a marihuána-fogyasztást egyszerűen kinövi. Sem nekik, sem azoknak, akiknek valóban problémájuk származik a drogfogyasztásból, nem segít, ha a tanárjuk rendőrt hív rájuk.

Ha a tanár rendőrt hív a tanulóra és a fiatalnál, vagy vizeletében kábítószert találnak, kötelesek büntetőeljárást indítani, eszköztárukban a motozás, házkutatás, előállítás, kihallgatás, vizelet- vagy vérvétel szerepel. A fogyasztó gyanúsított az eljárásban, a tanárt, osztálytársakat és a szülőt pedig tanúként hallgatják ki az ügyben. A drogfogyasztáson kapott fiatalt nagy valószínűséggel fél éves elterelésre (kényszer-gyógykezelésre) irányítják, melynek letelte után megszüntetik az ellene indított eljárást. A büntetőeljárás után a diákok sem tanáraikkal, sem egymással nem fognak többé őszintén beszélni a kábítószerekkel kapcsolatos gondjaikról. A mai napig nincsen bizonyíték rá, hogy ez a procedúra változtatna a fiatalok drogfogyasztási szokásain, de a meghurcoltatás, és a rájuk ragasztott „drogos” bélyeg, valamint az iskola iránti teljes bizalomvesztés, biztos hogy nem segíti elő egészséges személyiségfejlődésüket, és iskolai sikereiket. Egy ilyen eljárással ráadásul nem a terjesztőket érik tetten, helyette a kábítószert fogyasztó fiatalokat és családjukat hurcolják meg.

A fiatalok tanulni járnak az iskolába, melynek feladata ehhez biztonságos környezetet biztosítani. Nem biztonságos környezet az, ahol bűnözőként tekintenek rájuk. A sikeres drogprevenció, a problémás-droghasználat megelőzésének alapja, és egyetlen hatékony eszköze az őszinte, kölcsönös bizalmon alapuló kommunikáció. Ha a diák nem fordul bizalommal a pedagógusához, elvész a hatékony segítségnyújtás lehetősége. Nem lehet többé bizalomról beszélni, ott, ahol a tanulóra saját tanárja hív rendőrt. A gyermekek és a tanárok érdekét egyaránt az szolgálja, ha nem a félelem diktálja lépéseiket.