A cikkben Szomor Katalin kábítószer-szakértő majdnem az összes marihuána-mítoszt leírja, de foglalkozik drogpolitikával is: "A döntéshozókra nyomást gyakorolni kívánó csoportok, melyek az indiai kender legalizálást szeretnék elérni, a lakosság egy-százezred részét, ha kiteszik, mégis hatalmas hangerővel kürtölik tele a sajtót téveszméikkel a kannabisz állítólagos veszélytelenségéről. Ez, a TV-hírekből is jól követhető "fű-háború" nem az allergiát okozó parlagfű helyett ültetne angol pázsitfüvet, hanem nyíltan fellép a "fű"-nek becézett indiai kender szabad termesztéséért. "
Hírek
Nick Davies: Legalizáljuk a heroint!
A Guardian c. brit lap cikkének címe talán sokakban megbotránkozást kelt – pedig a szöveg célja nem a polgárpukkasztás, hanem a gondolkodásra késztetés.
Naloxon a túladagolás ellen
Manhattanben (New York) a nyár végére elszaporodtak a túladagolásos halálesetek. Pataki kormányzó augusztus elején aláírt egy törvényt, amely a jövőben elejét veheti a hasonló tragédiáknak.
Megnyílt az első albán metadon-program
Albániát a legtöbben az európai heroinkereskedelem elosztóközpontjaként ismerik: a balkáni országban azonban egyre súlyosabb problémát jelentenek az állam által magukra hagyott és a társadalom által kirekesztett injekciós droghasználók.
Irán: ártalomcsökkentés és Korán
Irán néhány évtizede még szigorú drogpolitikájáról volt híres a térségben, napjainkban azonban gyorsan fejlődő ártalomcsökkentő programjai keltenek feltűnést.
Okoz-e tüdőrákot a fű?
A marihuána-szívás és a tüdőrák kialakulásának összefüggéseit vizsgáló amerikai tudósok meglepő eredményeket tártak a nyilvánosság elé a Nemzetközi Kannabinoid Kutató Társaság (ICRS) idei gyűlésén.
2005.július 16. Fejér Megyei Hírlap A kábulathoz való jog
"Nézem a tévében a könnyű drogok legalizálásáért lobbizó Kendermag Egyesület elnökét, amint dr. Csernus Imrét győzködi, miért is lesz az e honban üdvös, ha szabadon lehet majd füvezni az utcán, tereken, diszkókban, iskolákban. Egy jólfésült, s bizonyára szép karrier előtt álló fiatalember magyarázza egy volt heroinistából orvossá lett embernek, hogy akkor most mi a helyzet a kábítószerekkel, meg azok hatásaival. Egyenlőtlen küzdelem. A szabadságjogok e megtévedt harcosait egyenként le kellene ültetni Csernus dokival, így élvezettel lehetne várni azt a pillanatot, amikor kifogy belőlük a szusz, utolsó érvük is megsemmisül porrá hullik, és beáll a jótékony csönd. Netán ezeket az aktivistákat el kellene vinni egy olyan rehabilitációs intézetbe, amelyről Hajnal Csilla írásában olvashatnak. Egy kis terepgyakorlatra, hadd lélegezzék be a valóságot, egy jó mély szippantással, teljen meg velük a tüdejük. Csúnya dolog, ezért hát leírom, hogy a kábítószerek liberalizációja kizárólag politikai kérdés. Aki nem hiszi, szemét vesse Csehországra, ahol Jiri Paroubek kormányfőjelölt kampányában megfontolásra érdemesnek nevezte, hogy az állam "megértőbben viszonyuljon" a könnyű drogokhoz. Paroubek úr bizonyára nem tett mást, mint belenézett a statisztikákba, ahol azt látta, hogy a cseh fiatalok negyvennégy százaléka már kipróbált valamilyen drogot, és ezzel a pilseni típusú sör hazája listavezető Európában. Paroubek úr népszerű akart lenni a fiatalok körében, szavazatokat szeretett volna szerezni javaslatával. Ilyen egyszerű. Ne adj' isten, hogy egyszer Magyarországon is ilyen mértékben elterjedjen a drogozás, mert nálunk is akad majd egy kormányalakításra képes nagy párt, amelyik zászlajára tűzi a drog liberalizációját. De drogozni miért tilos, ha az alkohol és a dohányzás megengedett? – hangzik az egyik leggyakoribb kérdés. – Hát nem elég súlyos már így is a helyzet? – lehetne visszakérdezni, megjegyezve, hogy egyébként az alkohol és a cigaretta is drog. Milyen jó lenne, ha a füvezés törvényesítése helyett mondjuk a rehabilitációs intézmények számának növelése lenne napirenden! Meg kellene próbálni. Szigeti Sándor "
2005.július 16. Fejér Megyei Hírlap A kábulathoz való jog
Egy reagálásért kiáltó olvasói levél. Idézet: "Nézem a tévében a könnyű drogok legalizálásáért lobbizó Kendermag Egyesület elnökét, amint dr. Csernus Imrét győzködi, miért is lesz az e honban üdvös, ha szabadon lehet majd füvezni az utcán, tereken, diszkókban, iskolákban. Egy jólfésült, s bizonyára szép karrier előtt álló fiatalember magyarázza egy volt heroinistából orvossá lett embernek, hogy akkor most mi a helyzet a kábítószerekkel, meg azok hatásaival. Egyenlőtlen küzdelem. A szabadságjogok e megtévedt harcosait egyenként le kellene ültetni Csernus dokival, így élvezettel lehetne várni azt a pillanatot, amikor kifogy belőlük a szusz, utolsó érvük is megsemmisül porrá hullik, és beáll a jótékony csönd. Netán ezeket az aktivistákat el kellene vinni egy olyan rehabilitációs intézetbe, amelyről Hajnal Csilla írásában olvashatnak. Egy kis terepgyakorlatra, hadd lélegezzék be a valóságot, egy jó mély szippantással, teljen meg velük a tüdejük."
2005. június 27. Heves Megyei Hírlap 4.oldal Lassan halálba cipelő pillanatnyi boldogság (a Drogriporter.hu levele)
Tisztelt Szerkesztőség,
Szalay Zoltán "Lassan halálba cipelő pillanatnyi boldogság" című cikkével kapcsolatban (2005.06.27. Heves Megyei Hírlap 4.oldal) a következőket szeretnénk megjegyezni:
A cikkben Kocsis Irén Mária r. alezredes sematikus és leegyszerűsítő módon ábrázolja a kábítószereket, holott a hiteles tájékoztatáshoz elengedhetetlen a megfelelő differenciálás a különböző illegális vagy legális szerek hatásait és potenciális veszélyeit illetően.
Tévesen általánosítja az intenzív drogfogyasztó sztereotípiáját minden illegális pszichoaktív szert fogyasztó emberre, az intenzív és problémás drogfogyasztással járó ártalmakat pedig a marihuána fogyasztására általában. A cikkben a drogozásra utaló jelek bemutatásakor szinte minden olyan sztereotípiát leírnak, amelyek még mindig igen közkeletűek, de szerencsére a drogfogyasztók legnagyobb hányadára egyáltalán nem igazak.
A legtöbb ember, aki marihuánát szív, alkalomszerűen teszi. Ezek az emberek, ugyanúgy mint a marihuána helyett más szert fogyasztók, tanulnak, munkába járnak és normális családi életet élnek. Magyarországon valamennyi rendelkezésre álló kutatási eredmény azt mutatja, hogy a drogot próbáló, iskolában tanuló fiatalok többsége első sorban próbálkozó vagy alkalmi fogyasztó[1]. A legtöbb rendszeres használó húszas évei végére felhagy marihuána-fogyasztásával[2]. Nagyon kevesen válnak napi marihuána-használóvá, és ezeknek is egy töredéke válik „függővé” a szertől. Egyes emberek rendszeresen és hosszú évekig szívnak marihuánát anélkül, hogy annak bármilyen negatív fizikai, pszichikai vagy társadalmi következményét megtapasztalnák[3].
Tévesen állítja a cikk, hogy a marihuána hatóanyaga, a THC „örökre a szervezetben maradna”. A THC nagyjából ugyanannyi idő alatt hatol be és lép ki a test legtöbb sejtjéből, mint más pszichoaktív szerek, egyes tulajdonságai viszont – leginkább magas zsíroldékonysága – valóban késleltetik kilépését a zsírsejtekből. A mozgáskoordinációt és szellemi teljesítőképességet mérő vizsgálatok során a kutatók azt találták, hogy a marihuána hatásai egy-két órával a használat után teljesen megszűntek[4]. Ha az emberek gyakrabban fogyasztanak marihuánát, a vérben és az agyban magasabb lesz a THC szint. A korábban fogyasztott, a zsírsejtek által a véráramba kibocsátott kis mennyiségű THC azonban még akkor sem járul hozzá eredményesen a hatás szintjének emelkedéséhez.
A tudományos vizsgálatok fényében félrevezető az az állítás, miszerint „ha marihuánás cigarettából napi 4–5 szálat szív el valaki, ez a súlyos, sokszor halálos betegség akár már 2–3 hónap alatt is létrejöhet”. A krónikus erős marihuána-fogyasztás valóban a dohányzáshoz hasonló légzési problémákat okozhat, és a tüdőrák kialakulásának rizikóját hordozza magában. A marihuána és a dohányzás rákkeltő hatásának összehasonlítása azért nehéz, mert jelentős eltérések vannak mind a cigaretta márkák, mind pedig az egyénileg elkészített füves cigaretták között. Ha mégis megpróbálkozunk az összehasonlítással, azt mondhatjuk, hogy egy cigarettához képest a marihuánás cigaretta négyszer annyi kátrányt tartalmazhat, de még egy napi szinten használó marihuána szívó is sokkal kevesebbet fogyaszt belőle, mint egy cigarettázó ember. A felmérések szerint a marihuánát napi szinten fogyasztóknak is mindössze 15%-a marad rendszeres fogyasztó húszas évei végére[5], a dohányzás esetében a leszokási arány jelentősen rosszabb.
A hatékony prevenció alapja a hiteles tájékoztatás. A különböző szerek differenciálatlan bemutatásával, a veszélyek eltúlzásával azt érjük csak el, hogy a drogokat fogyasztó fiatalok a valódi veszélyekre vonatkozó információkat ugyanúgy elutasítják majd, mint az elrettentő célzatú túlzásokat és féligazságokat.
Ezt a levelet a Társaság a Szabadságjogokért drogpolitikai weboldalának a www.drogriporter.hu-nak Médiamonitor programja részeként kapták. A Médiamonitor program célja, hogy figyelje és olvasói levelek segítségével tudományos alapokon nyugvó tényekkel korrigálja a sajtóban megjelent, legális és illegális drogokkal kapcsolatos tévedéseket és pontatlan információkat. A cikk kritikája felkerült a honlapunkra, melyet ezúttal szeretném szíves figyelmükbe ajánlani.
Munkájukhoz további sok sikert kívánva,
Takács István Gábor
Pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
1054 Budapest, Víg utca 28. 3. em. 1.
tel/ fax: (36) 1 279-2236, (36) 1 279-0755
Források:
[3] Grinspoon, L., Marihuana Reconsidered, Cambridge, MA: Harvard University Press (1971); Grinspoon, L. and Bakalar, J.B., Marijuana: The Forbidden Medicine, New Haven: Yale University Press (1993); Sloman, L., Reefer Madness: Marijuana in America, New York: Grove Press (1979); Novak, W., High Culture: Marijuana in the Lives of Americans, The Cannabis Institute of America, Inc. (1980).
[4] Chait, L.D., „Subjective and Behavioral Effects of Marijuana the Morning After,” Psychopharmacology 100: 328-33 (1990); Cocchetto, D.M. et al., „ Relationship Between Plasma Delta-9-Tetrahydrocannabinol Concentration and Pharmacologic Effects in Man,” Psychopharmacology 75: 158-64 (1981); Hollister, L.E. et al., „Do Plasma Concentrations of Delta-9-Tetrahydrocannabinol Reflect the Degree of Intoxication?,” Journal of Clinical Pharmacology 21: 171-77S (1981); Lindgren, J.C. et al., „Clinical Effects and Plasma Levels of Delta-9-Tetrahydrocannabinol (Delta-9-THC) in Heavy and Light Users of Cannabis,” Psychopharmacology 74: 802-12 (1981); Perez-Reyes, M. et al., „The Clinical Pharmacology and Dynamics of Marijuana Cigarette Smoking,” Journal of Clinical Pharmacology 21: 201-07S (1981); Perez-Reyes, M. et al., „Comparison of Effects of Marijuana Cigarettes of Three Different Potencies,” Clinical Pharmacology and Therapeutics 31: 617-24 (1982); Ohlsson, A. et al., „ Plasma Delta-9-Tetrahydrocannabinol Concentrations and Clinical Effects After Oral and Intravenous Administratiion and Smoking,” Clinical Pharmacology and Therapeutics 28: 409-16 (1980); Leirer, V.O. et al., „Marijuanan, Aging, and Task Difficult Effects on Pilot Performance,” Avitation, Space, and Environmental Medicine 60: 1145-52 (1989); Janowsky, D.S. et al., „Marijuana Effects on Stimulated Flying Ability,” American Journal of Psychiatry 133: 384-88 (1976); Cone et al. (1986). In.: Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997
2005. július 22. Magyar Nemzet (19. oldal) Korunk betegsége a narkománia
Wolf Györgyné ny. tanár olvasói levele jó lehetőséget nyújt a drogjelenséggel kapcsolatos kultúrált vitára. A levél a droghasználat sematikus, deviancia-alapú, moralizáló megközelítését adja, figyelmen kívül hagyva a drogok integrált, kontrollált módon történő használatának lehetőségét és elterjedtségét.
