A droghasználattal kapcsolatos törvények és a helyi gyakorlat

A cseh drogszabályozás egészen 1999-ig nem tekintette bűncselekménynek az illegális drogok személyes használatra történő birtoklását, a jelenleg hatályos jogszabályok viszont már igen. A „csekély mennyiség” határait 2009 óta törvény írja elő:

Dánia: droghasználattal kapcsolatos törvények – a helyi gyakorlat

Franciaország: droghasználattal kapcsolatos törvények és a helyi gyakorlat

Hollandiában az 1928-as ún. Ópiumtörvény 1976-os módosítása a drogok két fajtáját különbözteti meg: „könnyűdrogok” (kannabisz és származékai) illetve „keménydrogok” (minden egyéb illegális anyag). A törvényhozók szerint az első kategória „elfogadható kockázatot” jelent a társadalomra, míg a második csoport „elfogadhatatlan kockázatot.”

A drogokat az 1977-es ír drogtörvény öt osztályra osztotta fel a társadalomra való vélelmezett hasznossága alapján (a kannabisz, meszkalin, ópium és LSD az első, a kokain, morfium és heroin a második osztályban található). A törvény nem bünteti a fogyasztást, ugyanakkor az engedély nélküli birtoklást 1 évig terjedő szabadságvesztéssel és/vagy pénzbüntetéssel szankcionálja.

Az ellenőrzött anyagok listáját nagyhercegi rendeletek szabályozzák Luxemburgban. Egy 2001-es törvény minden a listán szereplő anyag engedély nélküli birtoklását bűncselekménynek nyilvánította.

A máltai drogszabályozás egy 1939 óta hatályban lévő jogszabályon alapszik, mely az ellenőrzött anyagoknak két fajtáját ismeri:

Az 1971-es brit drogtörvény az ellenőrzött anyagok három kategóriáját különbözteti meg:

Németország: droghasználattal kapcsolatos törvények a helyi gyakorlatban.