Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
A drogfüggők többsége nem erőszakos bűnöző, hanem segítségre szoruló ember, akiket a megbélyegzés megakadályozhat a felépülésben.
Március elején egy borzasztó tragédia történt a Honvéd Kórházban. Egy magából kivetőzött férfi ollóval támadt egy magatehetetlen beteg nőre a kórteremben. Az 54 éves tanárnő belehalt sérüléseibe.
Az ilyen felfoghatatlan tragédiák esetében a közvélemény egyértelmű okokat és bűnbakokat keres. És ha az elkövető nem kedvelt társadalmi csoporthoz tartozik, akkor hajlamos az általánosításokra. Ez történt most is.
A sajtó rögtön megszellőztette, hogy az elkövető drogfüggő volt, és „az elvonási tünetei miatt” támadhatott a nőre. Még elkezdtek arról is szakérteni, a „drogelvonás szakaszában” „tipikus szimptóma a magatartás-változás,” a „sajátos öltözködés, a piercingek és tetoválások megjelenése,” a „visszahúzódó vagy agresszív, impulzív, paranoid megnyilvánulások.”
Ez a nem túl koherens felsorolás szinte iskolapéldája a média által kialakított junkie-sztereotípia megerősítésének. Üzenete: rettegjetek a drogfüggőktől! Mert azok időzített bombák. Nem tudhatod, mikor fogják belédvágni a kést.
A tragédiára hamarosan rárepült a Jobbik nevű politikai párt is. Amelynek alelnöke a következő kérdéssel fordult Pintér Sándor belügyminiszterhez:
„hány ‘pszichopata, drogfüggő ember’ él közöttünk, aki akár letelepedési kötvényt vásárolva, akár más módon jutott az országba.”
Egy borzasztó emberi tragédiából tehát sikerült félelemkeltő bulvárhírt és egyben politika tőkét kovácsolni. Mégpedig úgy, hogy három társadalmi csoportot is bűnbakká tettek. A mentális betegségekkel élőket, a bevándorlókat és a drogfüggőket. Miközben az igazságügyi elmeorvosi vizsgálat még folyik, és egyáltalán nem tiszta, hogy pontosan mi vezetett a gyilkossághoz.
De vajon mit mond a tudomány a drogok és erőszak kapcsolatáról?
Jelentős szakirodalma van annak, hogyan torzítja el a média és a politika a drogok és az erőszak kapcsolatát. A Drogriporteren is írtunk róla, hogy
a 30-as években a kannabisz betiltásához is az vezetett, hogy hamis propagandával elhitették az emberekkel: a fűtől erőszakos gyilkosok lesznek a fiatalok.
A valóságban a legtöbb drog fogyasztása és az erőszak közötti kapcsolat egyáltalán nem olyan egyértelmű, mint ahogyan azt beállítják.
Paul J. Goldstein szociológus 1985-ös tanulmányában egy új elméleti modellt vezetett be ennek magyarázatára, ami mind a mai napig használatban van. Ez a modell a droggal kapcsolatos erőszak három típusát vezette be.
1) Az első az, amikor magának a szernek a pszichofarmakológiai hatásai (tehát maga a bódulat/részegség, illetve betépettség) teszik valakinek a viselkedését erőszakossá.
2) A második az, amikor az erőszakos viselkedést a drog beszerzésével kapcsolatos gazdasági kényszerűségre lehet visszavezetni. Tehát a függő azért követ el erőszakos bűncselekményt, hogy beszerezze a szert. Itt játszhatnak szerepet az elvonási tünetek, amelyek vezethetnek agresszióhoz – de a kutatások szerint a függők inkább választanak nem erőszakos stratégiát.
3) A harmadik pedig az, amikor az erőszakot rendszerszintű tényezők magyarázzák. Ez azt jelenti, hogy a drogpiac illegalitása miatt szükségszerűen olyan konfliktusok alakulnak ki, amelyeket egy legális piac esetében jogi úton lehetne rendezni – a feketepiacon azonban gyakran erőszakkal történik.
Ami érdekes, hogy az empirikus kutatások rendre arra az eredményre jutnak, hogy az első kategóriába tartozó – tehát kimondottan a drog hatása alatt, a hatása miatt elkövetett – erőszakos bűncselekmények túlnyomó többségét egyetlen drog hatása alatt követik el.
A legerőszakosabb drog: az alkohol
Mi több, az alkohol az egyedüli szer, ahol a fogyasztás és az erőszakos viselkedés (pl. családon belüli erőszak) közötti kapcsolat egyértelműen bizonyítható. A többi drog hatására elkövetett erőszakos bűncselekmények pedig nagyon ritkák.
Az illegális szerekhez köthető erőszakos bűncselekmények túlnyomó többségét ugyanis nem azért követik el, mert a drogoktól az emberek agresszívvé válnak. Hanem azért, mert ezek a szerek illegálisak, és elosztásuk erőszakos konfliktusokkal jár.
Goldstein például 1989-ben, a crack járvány kellős közepén New Yorkban 414 emberöléses esetet vizsgált meg. Ezek több mint felének, 53%-ának, volt köze kábítószerekhez. Az összes esetnek szerinte mindössze 7%-a volt az, ami az első kategóriába tartozott, tehát kimondottan illegális szer hatása alatt/hatására követték el. 2%-át követték el beszerzési indokkal, 39% tartozott a rendszerszintű kategóriába. De későbbi kritikusok szerint valójában még ha ezt a 7%-ot is megvizsgáljuk, ott is valójában inkább rendszerszintű tényezőket találunk.
Diana H. Fishbein 1998-ban dolgozott ki egy elméleti koncepciót arra, hogy miért válnak egyes drogfogyasztók erőszakossá. Fishbein szerint a drogfogyasztóknak csupán egy kisebbsége válik erőszakossá. És ennél a kisebbségnél is
számos genetikai és pszichológiai tulajdonság és környezeti tényező együtthatása vezet erőszakos viselkedéshez, nem pedig a drogfogyasztás önmagában.
Joseph B. Kuhns és Tammatha A. Clodfelter 2008-ban „Az illegális szerhasználattal kapcsolatos pszichofarmakológiai erőszak: az oksági viszony jelenlegi megértése” címmel az Aggression and Violent Behavior című folyóiratban publikált tanulmányt. Az addigi vizsgálatok áttekintésével ők is arra a következetésre jutottak, hogy az illegális szerhasználat hatása jóval kevesebb esetben merül fel az erőszakos bűncselekmények motivációjaként, mint az alkohol esetében. Amikor egy szerhasználó erőszakossá válik, az szinte soha nem önmagában a drog hatása, a környezeti tényezők fontosabb szerepet játszanak benne.
Tudjuk, hogy az illegális droghasználat jóval gyakoribb az erőszakos bűncselekmények elkövetői körében, de ez még nem bizonyíték arra, hogy ez okozná az erőszakos viselkedésüket. Gyakran emberek azért válnak drogfüggővé, mert kezeletlen pszichiátriai betegségeik vannak. Egyes emberek, akik erőszakos hajlamokkal rendelkeznek, éppen öngyógyításra használják a szereket, hogy az erőszakos impulzusaikat elfojtsák.
Javier Fernández-Montalvo és kollégái például egy vizsgálatot végeztek 252 kezelés alatt álló drogfüggő részvételével, hogy az erőszakos viselkedés okait kutassák. Azt találták, hogy az erőszakos viselkedés és a korábbi életszakaszban elszenvedett bántalmazás között nagyon erős kapcsolat volt.
Azok az emberek, akik erőszak áldozatává váltak, akik traumatizáltak, maguk is nagyobb valószínűséggel lehetnek bántalmazók – és drogfüggők is.
Az olyan esetek, mint ami a Honvéd Kórházban történt, nagyon ritkák – és jóval összetettebbek annál, mint amit a média sugall. A tragédia alapos kivizsgálása hozzásegíthet minket, hogy a hasonló eseteket a jövőben hatékonyabban lehessen megelőzni. Nagyon sokat tehetne az állam azért is, hogy a kezeletlen drogfüggőséggel és pszichiátriai betegséggek küzdőket hamarabb felismerjék, és hatékony ellátásban részesüljenek, mielőtt még súlyosbodik az állapotuk.
Ami viszont nem segít, sőt, rendkívül káros, amikor egyoldalú, sematikus magyarázatokat kínálnak ezekre a bűncselekményekre. És hamis általánosítással bűnbakot gyártanak egész társadalmi csoportokból.
A drogfüggő emberek túlnyomó többsége nem erőszakos, mint ahogy a mentális betegséggel küzdőké vagy a kínai bevándorlóké sem. A megbélyegzésük viszont bizonyítottan rontja az esélyeiket arra, hogy hozzájuthassanak ahhoz a segítséghez, ami életeket menthet.
Sárosi Péter
Ma Magyarországon rengeteg forrásból ömlenek a megbélyegző féligazságok. Ha fontosnak tartod, hogy közben legyen egy józan hang, ami helyreteszi ezeket, akkor támogasd a munkánkat! Vajon van 1000 olyan ember ebben az országban, akinek fontos, hogy vagyunk, és ezért havi 2 ezer forinttal támogatna minket?
