Ez az egész álszent hurráoptimizmus azokat a szavakat juttatja eszembe, amelyekkel Billy Sunday evangelista prédikátor az amerikai alkoholtilalom bevezetését köszöntötte 1919-ben: “A férfiak egyenes derékkal járnak, a nők mosolyognak, és a gyermekek nevetnek. A pokol örökre kiadó marad.” Néhány év múlva aztán kiderült, hogy a szemellenzős tiltásnak csak szőnyeg alá sikerült söpörni az alkohol-problémát, ahol az begennyesedett és végül az egész társadalmat megbetegítette. A felszínen minden tisztességes polgárnak kötelességszerűen ismételgetnie kellett a szeszellenes harc mantráit, míg a pult alól az összes valamirevaló szórakozóhely továbbra is árulta a pancsolt szeszt, amiből természetesen az alvilág gazdagodott meg.
A Hajógyári-sziget “új korszaka” legalább annyira lesz sikeres, mint az amerikai alkoholtilalom: semennyire. Aki valamennyire is járatos a budapesti éjszakában, az jól tudja, hogy nincs olyan módszer, amivel az illegális szerek fogyasztóit ki lehetne szűrni egy szórakozóhelyről. Hiába zárták be a Coronitát, legfeljebb a hely és a név változik. Hiába vezetnek be detektoros kapukat, hiába motoznak át mindenkit a biztonsági emberek, hiába húznak végig “védőkorlátot a Duna partján” – ezek az intézkedések kiszűrhetik a fegyvereket, de a drogokat nem. Ezek mind kirakatintézkedések a médiafigyelem elaltatására. Ma Budapesten minden második fiatal kipróbálta már a marihuánát, az elektronikus tánczenei rendezvényeken pedig a drogfogyasztók aránya ennél jóval magasabb. Az, hogy egy szórakozóhelyen drogfogyasztók is vannak, a szabály, és nem a kivétel. Arról nem beszélve, hogy a legtöbb problémát még mindig az alkohol okozza, nem az illegális drogok – ha viszont az alkohol árusítását tiltanák be a szórakozóhelyeken, akkor akár be is zárhatnának, hiszen abban van a nagy profit.
“Támogatjuk az egész országra, minden szórakozóhelyre kiterjedő rendőri és hatósági ellenőrzéseket annak tudatában, hogy a mi klubjainkban minden erővel és mérhető eredménnyel küzdünk a kábítószerek terjesztése, illetve fogyasztása ellen!” – szól a közlemény. Ha a szórakozóhelyek vagy a rendőrség háborút indítanak a drogfogyasztók ellen, akkor ez azt jelenti, hogy a saját vendégeik ellen kell háborút indítaniuk. Ha például rendőri razzia van egy diszkóban, akkor az nem csak a drogfogyasztók bulizását teszi tönkre. Az ilyen razziák egyébként is jogsértőek és eredménytelenek. Az állampolgári jogok országos biztosa kimondta, hogy a rendőrség nem tekinthet gyanúsítottnak egy fiatalt pusztán azért, mert egy adott szórakozóhelyen tartózkodik, így a szórakozó fiatalok tömeges igazoltatása, pupillás szemvizsgálata, drogtesztelése jogsértő. Eredménytelen pedig azért, mert a TASZ egy csomó esetben kikérte a rendőrségtől a diszkórazziák hatásaival és költségeivel kapcsolatos adatokat, amiből az derül ki, hogy eddig egyetlen terjesztőt sem sikerült előállítani pusztán razzia segítségével.
Magyarországon valóban új korszak kezdődött: az álszentség és idiotizmus korszaka. Amikor minden társadalmi problémát a szőnyeg alá söprünk, amikor az őszinte szót ideológiával helyettesítjük, amikor a hangzatos erkölcsi mantrák mögött olyan sivár sötétség ásítozik, amibe egy egész generáció fog belesüllyedni.
Az egészben az a szomorú, hogy lehetne ezt másként is csinálni. Rengeteg jó gyakorlat van az Európai Unióban arra, hogyan lehet a szórakozóhelyek, a szakmai szervezetek, a rendőrség és az önkormányzatok összefogásával hatékonyan biztonságosabbá tenni a szórakozóhelyeket. Ehhez persze fel kell adni a szemellenzőt és realistán szembe kell nézni a ténnyel, hogy bizony drogfogyasztás előfordult, előfordul és elő fog fordulni a szórakozóhelyeken – a cél nem a teljes drogmentesítés, hanem az ártalmak csökkentése.
Sárosi Péter
