Vajon mit mondanak az amerikai elnökjelöltek a drogpolitikáról?
Egy év múlva ilyenkor nagy valószínűséggel már tudni fogjuk, ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke, és – nem túlzás ezt állítanunk – a jövő globális drogpolitikájának legbefolyásosabb alakítója. Az amerikai elnökválasztás eredményétől nagyban függ az is, hogy hazánkban miként alakulnak az erőviszonyok akár a marihuána-fogyasztás megítélése, akár az ártalomcsökkentés ügyét illetően. A DRCNet amerikai drogpolitikai hálózat végzett egy gyors vizsgálatot azzal kapcsolatban, hogy az elnökjelöltek miként viszonyulnak különféle drogpolitikai kérdésekhez. Sajnos a kérdőívükre csupán két demokrata elnökjelölttől kaptak választ – ami azt jelzi, hogy igen kényes területről van szó, amelyben a legmagasabb posztra pályázó politikusok nem szívesen nyilatkoznak meg.
|
DEMOKRATA JELÖLTEK Joe Biden (szenátor): a drogellenes héjják táborába tartozik, korábban ő alapította meg a Fehér Ház drogellenes irodáját (ONDCP) és az elektronikus tánczenei rendezvények betiltását lehetővé tevő RAVE Act benyújtói közé tartozott. Ő nyújtotta be ugyanakkor a Second Chance Act-et is, amely lehetővé teszi a drogfüggő elkövetők számára a lakhatás és munkakeresés megkönnyítését a börtönből való szabadulás után.
Hilary Clinton (szenátor): nagyon kevésszer nyilatkozott meg a témában, egy ízben például azt hangsúlyozta, hogy meg kell szüntetni a kötelező minimum börtönbüntetéseket, a crack és a por-kokain közötti szankciók különbségét, amely aránytalanul súlytja a feketéket. A marihuána dekriminalizációját nem támogatja, és nem nyilatkozott a tűcsere anyagi támogatását tiltó szövetségi törvény módosításáról sem.
Chris Dodd (szenátor): a marihuána dekriminalizációjának és a gyógyászati marihuána engedélyezésének híve. Általában a kábítószerrel kapcsolatos büntetőjogi szankciók szigorítása ellen szavazott, ugyanakkor támogatta a Kolumbia koka-ültetvényeinek légi permetezését megvalósító Plan Columbia-t.
John Edwards (ex-szenátor): bár ellenzi a nem-erőszakos droggal kapcsolatos elkövetők bebörtönzését, elveti a marihuána-fogyasztás dekriminalizációját is, mivel szeritne az „rossz üzenetet” küldene a társadalomnak. Ellenzi a gyógyászati marihuána páciensek elleni DEA razziákat.
Mike Gravel (ex-szenátor): támogatja a drogok törvényes szabályozását és adóztatását. A honlapján közzétett álláspontja szerint a drogellenes háború kudarcot vallott, a drogproblémát egészségügyi kérdésként kell kezelni.
Denis Kucinich (képviselő): a drogellenes háborút hibának tartja, akárcsak a legális és illegális drogok jogi megkülönböztetését. Nem zárna börtönbe senkit, aki kizárólag magának árt.
Barack Obama (szenátor): bevallotta, hogy fiatalkorában fogyasztott marihuánát és kokaint, azonban nem pártolja a marihuána-fogyasztás dekriminalizációját. Ugyanakkor elítélte a drogellenes háború faji elfogultságát és igazságtalanságát, támogatja a tűcserét súlytó szövetségi támogatási tilalom feloldását.
Bill Richardson (új-mexikói kormányzó): kormányzóként sokat tett azért, hogy a gyógyászati marihuána legálissá váljon Új-Mexikóban. Korábban ugyanakkor támogatta a drogtörvények szigorítását is, és ellenzi a legalizációt.
|
|
REPUBLIKÁNUS JELÖLTEK Rudi Giuliani (New York City korábbi polgármestere): Giuliani a zéró-tolerancia politikáját vezette be polgármestersége alatt, ami a csekély jelentőségű bűncselekmények elkövetőinek – köztük a marihuána-fogyasztók – tömeges büntetőeljárás alá vonását jelentette. Az ártalomcsökkentő programok ellenségeként vált hírhedté, 1998-ban 2000 pácienst akart metadon-programokról absztinencia-orientált kezelésbe való áttérésre kényszeríteni – sikertelenül.
Ron Paul (képviselő, Texas): az egyik legérdekesebb figura a jelöltek között, konzervatív konstitucionalista. Ez azt jelenti, hogy messzemenőkig tiszteletben tartja az alapító atyák által lefektetett alkotmányos normákat és a szabadságjogokat, és le akarja faragni a szövetségi állam túlhatalmát. Visszavonná a szövetségi drogtörvényt, a drogok törvényes szabályozását az egyes államokra bízná. Drogkérdésekben mindig is a progresszív, reformpárti javaslatokat támogatta.
Mike Huckabee (Arkansas korábbi kormányzója): igazi drogellenes harcos, a szövetségi drogellenes háború kiterjesztését szorgalmazza. Az utóbbi időben azonban inkább a kezelés és rehabilitáció fontosságát hangsúlyozza. Megkérdőjelezte a marihuána gyógyászati értékét.
Duncan Hunter (kaliforniai képviselő): a határok szigorítását sürgeti a drogcsempészet akadályozása érdekében. Ellenzi a tűcsere szövetségi támogatását és a marihuána gyógyászati használatát. Ugyanakkor nem támogatta a szövetségi drogellenes prevenciós kampányt, mivel azt túl költségesnek találja. A DEA gyógyászati marihuána-páciensek elleni razziáit ugyanakkor igen.
John McCain (arizonai szenátor): a drogháborús héjják közé tartozik, a Clinton kormányzatot „puhasága” miatt bírálta. Törvényjavaslatot dolgozott ki a szubsztitúciós terápia támogatásának betiltására. A marihuánát kapudrognak nevezte, és ellenzi gyógyászati használatát is.
Tom Tancredo (coloradoi képviselő): bár a 90-es években a tűcsere programok szövetségi támogatása ellen szavazott, a saját államában ellenezte a DEA razziáit a gyógyászati marihuána páciensek ellen. Drogkérdésekben ő is főleg a mexikói határ védelmének erősítését sürgeti.
Fred Thompson (korábbi tenessee képviselő): nem sokat nyilvánult meg ebben a kérdésben, általánosságban támogatja a szövetségi drogellenes szigort, ugyanakkor ellenezte a DEA beavatkozását az egyes államokban a gyógyászati marihuána páciensek üldözésére. |
A 2008-as elnökválasztási kampánynak nem központi eleme a drogkérdés. Bill Piper, az drogpolitikai reformért küzdő Drogpolitikai Szövetség (DPA) hazai ügyekért felelős igazgatója szerint még az elnökjelöltek közötti vita is hiányzik, amely alapján világosan elkülönülnek az álláspontok. „A drogpolitikai reform csekély jelentőségű ügynek számít,” jelentette ki Eric Sterling, a Criminal Justice Policy Foundation igazgatója. „Nem tett szert magas prioritásra, mivel ennél jóval égetőbb kérdések foglalkoztatják az országot, a háború, a gazdaság, az oktatás, az egészségügy, az adórendszer és a globális felmelegedés.” A szakértők nem számítanak drogpolitikai fordulatra még az esetleges demokrata győzelem esetén sem, hiszen a múltbeli demokrata elnökök is folytatták elődeik szigorú drogpolitikáját. A legalizációnak vagy akár a teljes dekriminalizációnak sincs esélye az elkövetkezendő pár évben, ugyanakkor kisebb ügyekben, mint például az embertelenül szigorú kötelező minimum börtönbüntetések enyhítése, a rasszista diszkriminációt megvalósító crack-jogszabályok megszüntetése, a gyógyászati marihuána programok engedélyezése és a tűcsere programok szövetségi támogatási tilalmának feloldása reális cél lehet a reformerek szerint. Az esetleges republikánus győzelem következményeit jóval könnyebb megjósolni: további dollármilliárdok a drogellenes háborúra, további milliók a rácsok mögött nem-erőszakos bűncselekmények miatt, további agresszív drogirtó hadjáratok a harmadik világban, az ártalomcsökkentés démonizálása.
Sárosi Péter
