Vajon milyen a jó párkapcsolat? És milyen a jó család? Szerintem nem az, amiben nincsenek konfliktusok. Engem mindig őszintén megrémiszt, amikor valaki lelkendezve számol be, hogy a partnerével soha nem veszekednek. Vagy ha anyuka azzal dicsekedik, hogy az ő gyereke tündér, semmi baj nincs vele. A jó kapcsolat, a jó család nem az, amiben elkerüljük a konfliktusokat, hogy fenntartsuk a békét. Ahol szemet hunyunk a másik bunkósága fölött, mintha mi sem történt volna. Ahol nem nevezzük nevén a dolgokat. Ahol tojáshéjon járunk, nehogy valakinek az érzékenységét megsértsük. Ahol szőnyeg alá söpörjük a dühöt és csak magunkban fortyogunk, sérelmeinket dédelgetve. Esetleg valami önpusztító-agyzsibbasztó tevékenységbe menekülünk, lassan sorvadozva (vajon hány ember itta már így halálba magát?). Ha meg kellene fogalmaznom magam számára, hogy milyen családban, milyen kapcsolatban szeretnék élni: olyanban, ahol az egészséges konfliktusokat, indulatkitöréseket előbb-utóbb olyan beszélgetések követik, amelyek végén mindkét fél úgy érzi, hogy, ha nem is 100%-ban, de meg lett hallgatva és értve. Nyílt, empatikus, a másikra odafigyelő, a másikat tisztelő kommunikáció: néha nem könnyű – nagyon nem. De végső soron enélkül nem megy. (note to myself) kép: Anne Magille