(Figyelmeztetés: ha a gyerekes posztokat nem szereted, akkor ezt ne olvasd el!)
Pár hónapja még az is nagy dolog volt, hogy bizonyos szavakat megmutatott a kislányom a képen. Ma már én mutatok rá dolgokra a könyvben, amiket ő nevez meg. Sőt, két-három szavas mondatokat is összerak. Mindent megismétel, minden nap tanul új szavakat. Olyan dolgokat is megért, amiket nem biztos, hogy szeretnénk, ha megértene.
Hihetetlen élmény, ahogy az ember napról napra követheti ezt a szédítő kognitív forradalmat, ami ebben az életkorban a gyermekek elméjében lejátszódik.Úgy is nevezik, a kritikus periódus: a kutatások szerint az agy több mint 1 millió új neurális kapcsolatot hoz létre másodpercenként ebben az időszakban! A feleségemmel úgy szoktuk mondani, hogy megint valami új appot telepített.
A szülő óhatatlanul is mindent annak hajlamos betudni, hogy az ő gyereke mennyire tehetséges. És tényleg vannak genetikai eltérések: az egyik gyerek hamarabb tanul meg járni, a másik meg hamarabb tanul meg beszélni. Pár hónapos eltolódások természetesek. De azért másról is szól ez. Nagyon nem mindegy az sem, hogy milyen behatások érik azt a gyereket. Mennyire ingergazdag, stimuláló, támogató környezetben fejlődik.
Két amerikai kutató a 90-es években 42 családhoz látogatott el, ahol 2 és fél éven át követték a gyermekek beszédkészségének fejlődését. Azt találták, hogy a magasabb jövedelmű-iskolázottságú családok gyermekei 36 hónapos korukra 1100 szót ismertek és használtak. Az alacsonyabb státuszú családokban ez csupán 750 szó volt, míg a kimondottan szegény családok gyermekei mindössze 500 szót ismertek.
Nem is csak az számít, hogy a gyerek hány szót hall – passzívan a szülei beszédéből. Vagy esetleg a TV-ből, tabletből. Ami igazán számít – és ezt hangsúlyozza ki Dana L. Suskin a Thirty Million Words: Building a Child”s Brain című könyvében – az a kapcsolódás. Amikor konkrét kapcsolatot építünk ki a gyermekünkkel, amikor a figyelmünk teljesen ráirányul, és az övé ránk.
A valódi kötődés az igazán fontos az agy gyarapodása szempontjából is. Mi emberek nem passzívan tanulunk, mint valami tölcsér, amibe csak úgy beletöltik a tudást – hanem a kapcsolódás pillanatai által. Sétálás közben, evés közben, játszótéren, otthon játszva vagy közösen könyvet olvasva.
Suskin 3 tanácsa a kisgyerekes szülőknek: 1) Tune in – hangolódj rá (közös figyelem); 2) Talk more – beszélj többet (nevezzük meg, amit látunk, hallunk, érzünk); 3) Take turns – bátorítsd a beszédben (kölcsönösségre, párbeszédre van szükség).
A függőség kapcsán sokat beszélünk az ACE-ről (káros gyermekkori élmények). Minél több pontot ér el valaki az ACE kérdőíven, annál nagyobb valószínűséggel vannak komoly problémái az életben. De ennek van egy pozitív ellenpárja is: a PCE, a pozitív gyermekkori élmények kérdőív. Védőfaktorok, amik ellenállóvá, rugalmassá (reziliensé) tesznek bennünket felnőttként a mentális problémákkal, függőséggel stb. szemben.
Szülőként baromi fárasztó tud lenni egy kisgyerekkel foglalkozni – és mégis, ha belegondolsz, hogy éppen agyat építesz, lelket gyarapítasz, életre szóló védőpajzsokkal látsz el valakit, akkor talán könnyebben találod meg magadban hozzá az erőt és türelmet!
ps. a lányom idejött, hogy „Apa betűket csinál, Anna is”. Hát jó. Csinálj betűket. ssffgglk2erwx
