Széljegyzetek – 2026-04-03
A húsvét a szabadság ünnepe.
A zsidók Peszachkor a szabadulást ünneplik az egyiptomi rabszolgaságból.
A keresztények pedig a szabadulást a halál rabságából: a feltámadást.
A szabadság nem állapot, hanem folyamat.
Nem valami felé haladunk, hanem folyamatosan küzdünk érte.
Küzdünk külső zsarnokokkal –
de leginkább a bennünk élő zsarnokkal: a félelemmel.
A szabadságot nem adják. Meg kell szerezni.
És mindig ára van: kényelmetlenség, kockázat, szenvedés.
A szabadság útján minden győzelem részleges és törékeny.
Újra és újra visszacsúszunk az önkény és a kiszolgáltatottság lidérces álmaiba.
De aztán megszólal valami.
Mint a kakas hangja hajnalban.
És a lélek felébred.
Az ébredés maga a szabadság.
Aki szabad, az úgy ébred, mintha egy rémálomból ocsúdna fel –
és felismeri: „a halálnak nincs rajta uralma” (Róma 6:9).
Ahogy Angela Davis írja:
„Újra és újra ugyanazokat a csatákat vívjuk meg. Ezeket soha nem nyerjük meg örökre, de a közös küzdelem során, közösségben megtanuljuk megpillantani azokat az új lehetőségeket, amelyek egyébként soha nem válnának láthatóvá számunkra, és eközben kitágítjuk, gazdagítjuk magának a szabadságnak a fogalmát is.”

A húsvét a szabadság ünnepe.
A zsidók Peszachkor a szabadulást ünneplik az egyiptomi rabszolgaságból.
A keresztények pedig a szabadulást a halál rabságából: a feltámadást.
A szabadság nem állapot, hanem folyamat.
Nem valami felé haladunk, hanem folyamatosan küzdünk érte.
Küzdünk külső zsarnokokkal –
de leginkább a bennünk élő zsarnokkal: a félelemmel.
A szabadságot nem adják. Meg kell szerezni.
És mindig ára van: kényelmetlenség, kockázat, szenvedés.
A szabadság útján minden győzelem részleges és törékeny.
Újra és újra visszacsúszunk az önkény és a kiszolgáltatottság lidérces álmaiba.
De aztán megszólal valami.
Mint a kakas hangja hajnalban.
És a lélek felébred.
Az ébredés maga a szabadság.
Aki szabad, az úgy ébred, mintha egy rémálomból ocsúdna fel –
és felismeri: „a halálnak nincs rajta uralma” (Róma 6:9).
Ahogy Angela Davis írja:
„Újra és újra ugyanazokat a csatákat vívjuk meg. Ezeket soha nem nyerjük meg örökre, de a közös küzdelem során, közösségben megtanuljuk megpillantani azokat az új lehetőségeket, amelyek egyébként soha nem válnának láthatóvá számunkra, és eközben kitágítjuk, gazdagítjuk magának a szabadságnak a fogalmát is.”








