A cseh drogszabályozás egészen 1999-ig nem tekintette bűncselekménynek az illegális drogok személyes használatra történő birtoklását, a jelenleg hatályos jogszabályok viszont már igen. A „csekély mennyiség” határait 2009 óta törvény írja elő:

Dánia: droghasználattal kapcsolatos törvények – a helyi gyakorlat

Észtország 1991-ben nyerte el függetlenségét, egészen 1997-ig a régi szovjet szabályozás alapján ítélte meg a droggal kapcsolatos bűncselekményeket. Az 1997-es új drogtörvény négy kategóriába sorolja az illegális drogokat és két kategóriába a prekurzor anyagokat.

A kábítószerrel kapcsolatos szabályozás alapelveit Finnországban az 1994. január 1-jén hatályba lépett Kábítószer Törvény (1289/1993) vezette be. Ennek kiegészítése, a Kábítószer Rendelet, ami a kábítószerek exportját-importját szabályozza. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium rendelete pontosítja az ENSZ és EU határozatokban és egyezményekben rögzített kábítószerek és az előállításukhoz szükséges anyagok és összetevők listáját.

Franciaország: droghasználattal kapcsolatos törvények és a helyi gyakorlat

A görög jogszabályok nem különböztetik meg az ellenőrzött anyagok kategóriáit. Az 1987-es törvény szerint „az a személy, aki bármilyen csekély mennyiségben bármilyen illegális drogot saját használatra birtokol … szabadságvesztéssel büntetendő.” A törvény szerint ugyanakkor a „drogfüggőnek” nyilvánított személyek enyhébb elbírálásban részesülnek, átirányítják őket egy kezelési programra.

Hollandiában az 1928-as ún. Ópiumtörvény 1976-os módosítása a drogok két fajtáját különbözteti meg: „könnyűdrogok” (kannabisz és származékai) illetve „keménydrogok” (minden egyéb illegális anyag). A törvényhozók szerint az első kategória „elfogadható kockázatot” jelent a társadalomra, míg a második csoport „elfogadhatatlan kockázatot.”

A drogokat az 1977-es ír drogtörvény öt osztályra osztotta fel a társadalomra való vélelmezett hasznossága alapján (a kannabisz, meszkalin, ópium és LSD az első, a kokain, morfium és heroin a második osztályban található). A törvény nem bünteti a fogyasztást, ugyanakkor az engedély nélküli birtoklást 1 évig terjedő szabadságvesztéssel és/vagy pénzbüntetéssel szankcionálja.

Az 1997-es lengyel drogtörvény az ellenőrzött anyagoknak a nemzetközi szerződésekben (1961, 1971, 1988) található felsorolását és szerkezetét követi (narkotikumok, pszichotróp anyagok, prekurzorok).

Lettország posztszovjet drogjogi szabályozása 1999-ben lépett hatályba az új büntetőtörvénykönyvel együtt. A jogszabályok az ellenőrzött anyagok 4 kategóriáját különböztetik meg: