Hírek

Tisztelt Hegyi Nóra!

 

Az RTL Klub Híradó 2006. március 27.-ei adása a marihuána füstjének rákkeltő hatásával foglalkozott, „Hétszer károsabb a füves cigi, mint a sima” címmel. A hivatkozott kutatás és a rendelkezésre álló kutatások nem elégségesek ilyen súlyú következtetések levonására.

A műsorban elhangzó kutatást a Francia Fogyasztók Intézete (Institut National de la Consommation) végezte. Egy gép segítségével hasonlítottak össze „normál” és kannabisz tartalmú cigarettákat. Nem tudjuk hogy mennyi és milyen kannabiszt használtak. Habár ennél a kutatásnál jóval tudományosabb vizsgálatok is kimutatták már, hogy ugyanakkora súlyú cigarettát alapul véve a marihuána füstje háromszor annyi kátrányt[1] tartalmaz, mint a dohányé, illetve tényleg megtalálható benne számos, a dohányfüstben lévő karcinogén anyag,[2] az Action on Smoking and Health (ASH) brit civil szervezet szerint az ilyen jellegű összehasonlításokkal különösen óvatosnak kell lenni. Különösen megnehezíti az összehasonlítást, hogy a különböző cigaretták között is jelentős (akár kilencszeres) különbség van a  kátránytartalomban.[3]

Hogy meg lehessen becsülni a marihuána használat kockázatának mértékét a rák kialakulására nézve, nem elég pusztán a füst anyagait összehasonlítani.

Először is ismernünk kell az általános fogyasztási mintákat: A legtöbb kannabisz fogyasztó alkalmilag szív, sokkal kevesebben fogyasztanak naponta, főleg napi három jointot. Legtöbbjük harmincas évei előtt felhagy a marihuána fogyasztásával[4]. A dohányzás keltette legnagyobb kockázat éppen a hosszú távú rendszeres használatban rejlik.

Másodszor nagyobb jelentőséggel bírnak azok a kutatások, amelyek rákos emberek marihuána és dohány-fogyasztási múltját elemezve próbálják megbecsülni a két drog használatának rákkeltő potenciálját. Egy 2005-ös tanulmány szerint az áttekintett 14 ilyen kutatás nem volt képes meggyőző oki kapcsolatot találni a marihuána-használat és a rák kialakulása között.[5] Az ezt az elemzést is elvégző neves kutató, Dr. Donald Tashkin, a los angelesi egyetem (UCLA) professzora ugyanakkor a Nemzetközi Kannabinoid Kutató Társaság (ICRS) 2005-ös ülésén egy olyan, még nem publikált kutatásáról számolt be, amely 1209 rákos beteget vizsgált. A marihuána használat és a rák kialakulása között nem, hogy nem talált pozitív kapcsolatot, de azoknál a pácienseknél, akik kizárólag marihuánát szívtak és nem dohányoztak, még pozitívabb eredményeket kapott, mint a sem nem dohányzó, sem füvet nem szívó kontroll-csoport tagjainál![6]

Egyes szakértők szerint mind a dohányfüst, mind a kannabiszfüst hasonló kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, farmakológiai hatásaik azonban jelentősen különböznek. A kannabiszfüst összetevői minimalizálnak bizonyos rákkeltő folyamatokat, a dohányfüst viszont felerősít egyeseket.[7]

Ahogy nem megalapozott azt állítani, hogy „hétszer károsabb a füves cigi, mint a sima”, elhamarkodott lenne azt a következtetést levonni, hogy a marihuána szívása megelőzi a rák kialakulását. A helyzet viszont mindenképpen bonyolultabb, és árnyaltabb bemutatást kíván, mint ahogyan az a műsorban történt.

 

Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született. További információrét keresse fel a www.drogriporter.hu weboldalt.

 

Üdvözlettel,

 

Takács István Gábor

pszichológus

Társaság a Szabadságjogokért

Médiamonitor Program

Budapest, 1054, Víg utca 28,

tel./fax:+36-1-209-00-46

www.drogriporter.hu

takacsistvan@tasz.hu

Tisztelt Szerkesztőség,

 

A „Drogfüggő Kiskorúak Hollandiában” című, eredetileg a The Indepenttől származó cikkhez (Magyar Nemzet 2006. március 22.) a következő megjegyzéseket tartjuk szükségesnek megjegyezni:

1. Dr. Romeo Ashruf hágai addiktológus saját klinikai tapasztalatából úgy von le messzemenő következtetéseket, hogy nem támasztja őket alá statisztikai, vagy tudományos kutatási eredményekkel. Nem lehet így megállapítani, hogy az általa említett jelenség általános-e vagy ritkaság csupán. Ahogy azt sem lehet tudni, hogy az általa kezelt fiatalkorúak problémáiért egyedül a marihuána, vagy egyéb változók, így a társadalmi státusz, a korábbi mentális, szociális problémák vagy akár a párhuzamos alkohol, illetve egyéb droghasználat, illetve ezek együttesen lennének „felelősek”.

2. A hivatalos statisztikák nem hogy nem támasztják alá azt az állítást, hogy Hollandiában egyre fiatalabban használnak „könnyű drogokat”, hanem egyenesen ellentmondanak neki.  A 2005-ös Holland drogjelentésben ugyanis azt olvashatjuk, hogy azoknak a valaha marihuánát fogyasztó fiataloknak a száma, akik 13-évesen vagy fiatalabban használtak először, valóban majdnem kétszeresére nőtt 1988 (21%) és 1996 (40%) között, de innentől 2003-ig stabil maradt, sőt valamivel csökkent is (37%) (1). Ilyen csökkenő tendencia egyedül az Egyesült Királyságban volt megfigyelhető, az összes többi tagállamban nőtt az ebben az életkorban kipróbálók száma (2). Ugyanez az 1996-ig emelkedő, majd 2003-ig folyamatosan csökkenő majd stabilizálódó minta jellemzi a 12-18 éves holland fiatalok marihuána és egyéb droghasználati szokásait. A 15-16 éves holland fiatalok 28%-a használt életében, 23%-a az elmúlt évben és 13%-a az elmúlt hónapban marihuánát. Spanyolország, Franciaország, Anglia, Csehország, Belgium és Írország e tekintetben megelőzi Hollandiát (3).

3. 2001-es adatok szerint, a marihuánával kapcsolatban először kezelő rendszerbe jelentkező, vagy utalt kliensek átlagéletkora nyolc európai ország közül Hollandiában a legmagasabb (26,7) (4) .

4. Nincs tudományos bizonyíték arra az állításra, miszerint a holland fiatalok „ma már önellátók lennének”, és mindenki maga szívná el a „jointját”.

5. A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Monitorozó Központja (EMCDDA) szerint jelenleg nem lehet megállapítani, hogy a holland marihuána THC-tartalmának növekedése milyen hatással jár, ehhez további kutatások szükségesek (5). Szintén az EMCDDA-nek a problémás kannabisz-használattal foglalkozó összefoglalója szerint kevés bizonyíték szól amellett, hogy a megnövekedett THC tartalom intenzívebb használathoz vezetne, vagy függőség könnyebb kialakulásához – a tanulmány szerint a problémás kannabisz használókat a használat gyakorisága, és nem az egyszeri használt anyag mennyisége különbözteti meg a nem problémás fogyasztóktól (6). Továbbá a tanulmányok azt jelzik, hogy a marihuánát szívók jelentősebb THC növekedés esetén – nagyobb mint 100 százalék – rendszerint kevesebbet szívnak a magas hatóanyag-tartalmú marihuánából (7).  A megnövekedett potencia egyes kutatók szerint lehetőséget ad arra, hogy a kívánt hatást kevesebb mennyiséggel érjék el, ezzel pedig nem több, hanem kevesebb egészségi kár is keletkezne (mivel kevesebb kátrány és más égéstermék kerülne a tüdőbe)(8).

 

Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született. További információrét keresse fel a www.drogriporter.hu weboldalt.

 

Üdvözlettel,

 

Takács István Gábor

pszichológus

Társaság a Szabadságjogokért

Médiamonitor Program

Budapest, 1054, Víg utca 28,

tel./fax:+36-1-209-00-46

www.drogriporter.hu

takacsistvan@tasz.hu

 

Források:

 

(1) Nationale Drug Monitor (2005) The Netherlands Drug Situation 2005, Report to the EMCDDAby the Reitox National Focal Point, The Netherlands, 2005 25. oldal

(2) Hillel et. al. (2004) Comparison of 1999 and 2003 (percentage) of 15 to 16 year old school students who reported that they first used cannabis 13 years or younger, EMCDDA Statistical bulletin 2005: Studies of youth and the schools population

(3) Hillel et. al. (2004) Lifetime, last year and last month prevalence of cannabis use among 15 to 16 year old school students in 2003, EMCDDA Statistical bulletin 2005: Studies of youth and the schools population

(4) Linda Montanari (2003), Clients seeking treatment in 2001 for Cannabis in EU Member States, EMCDDA Expert Meeting 23-24 June 2003

(5) EMCDDA (2004) Éves jelentés, 2004: A kábítószer-probléma az Európai Unióban és Norvégiában (90. oldal) 

(6) Roland Simon (2004) Regular and intensive use of cannabis and related problems: conceptual framework and data analysis in the EU member states, Final Report, EMCDDA 2004

(7) Heishman, S.J. et al., “Effects of Tetrahydrocannabinol Content on Marijuana Smoking Behavior, Subjective Reports, and Performance,” Pharmacology Biochemistry and Behavior 34: 173-79 (1989); Perez-Reyes, M., “Pharmacodynamics of Certain Drugs of Abuse,” pp. 287-311 in Barnett, G. and Chiang, C.N. (eds), Pharmacokinetics and Pharmacodynamics of Psychoactive Drugs, Foster City, CA: Biomedical Publications (1985); Perez-Reyes, M., “Marijuana Smoking: Factors that Influence the Bioaviablity of Tetrahydrocannabinol,” pp. 42-62 in Chiang, N.C. and Hawks, R.L. (eds), Research Findings in Smoking of Abused Substances, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1990).

(8) Mitch Earleywine: Marihuána – a tudomány álláspontja. EDGE 2000-NDI Kiadó, Budapest, 2004.